Ha napjainkban letekintünk a Gellért-hegyről a város pesti oldalára, a panorámát számos lenyűgöző híd varázsolja festőivé. De vajon hogyan közlekedtek a hidak előtt a két városrész között, mikor épült Budapest első állandó hídja, és milyen történetek fűződnek a város négy legikonikusabb hídjához?
Átkelés a Dunán a hidak előtt
A történelem hosszú évszázadai során Buda és Pest lakói több alternatívát is találtak egy-egy dunai átkelésre. A legalapvetőbb megoldásnak természetesen a csónakok számítottak, majd amikor befagyott a folyó vize, akkor gyalogosan, akár szekerekkel haladtak át a vastag jégen.
Viszont nem ártott elővigyázatosnak lenni egy-egy ilyen átutazásnál, hiszen 1800-ban még a pesti magisztrátussal is megesett, hogy átment Budára egy esküvőre, és a jég olvadása miatt végül hetekig ott maradt.
Mindezek mellett alkalmi hajóhidak már a rómaiak korától segítették az átkelést a két városrész között. Majd a török időkben az első olyan hajóhíddal lett gazdagabb a város, amely az év nagy részében működött. A híd az 1698-as ostromban megsemmisült, helyét egy lengőkomp vette át, és végül 1766-ban építettek egy újabbat.
Az első igazi, állandó hidunk
Széchenyi István gondolatai között már 1820-ban átfutott, hogy Budapestnek szüksége van egy állandó hídra, és 20 évvel később el is kezdődtek a munkálatok, az angol hídépítő mérnök, William Clark tervei alapján, valamint a skót építésvezető, Adam Clark irányítása alatt.
A híd létrejöttét nem könnyítette meg az 1848-os forradalom, illetve Hentzi generális robbantási kísérlete sem, de végül 1849 novemberében sikeresen átadhatták a forgalomnak. Innentől kezdve a gyalogosok egy, míg a szekérrel érkezők 10 krajcár fejében haladhattak át a hídon.
A második világháborúban a németek a Lánchidat is felrobbantották, így 1949-ben egy ismételt hídátadáson vehettek részt a pestiek.
A Lánchíd jelenlegi felújításáról itt olvashatsz:
FunzineKis idő múlva megépült a Lánchíd párja
A Margit híd építése 1872-ben indult meg, a francia Ernest Gouin tervei alapján, és 1876-ra már egy 607 méter hosszú, hatnyílású átkelő állt Pest és Buda között.
4-4 díszes kandelábert helyeztek el rajta, amelyek lámpatestjeit griffmadarak tartották, az oszlopfőket a magyar korona díszítette, de nem maradhatott el az ország címere a koronával és annak sarkain az obeliszkek sem. Díszítésében számos ponton visszaköszönt a korabeli, historizáló francia ízlés. A hídon először lovasvasúti közlekedés zajlott, majdan 1896-ban áthaladt rajta az első villamos.
Talán a Margit híd története őrzi az egyik legnagyobb tragédiát, miszerint amikor 1944-ben felrobbantották a hidat a gyalogosokkal, gépkocsikkal, villamosokkal együtt, több mint 100 ember lelte halálát a katasztrófában. Ezt követően az új, acélszerkezetű híd 1948-ra készült el, amely azóta már kettő nagyobb felújításon is átesett.
Az első magyarok által tervezett átkelő, a Szabadság híd
A Fővám térnél 1894-ben vette kezdetét az akkor még Ferenc József híd építése, Feketeházy János és Totth Antal tervei alapján. A főváros legrövidebb, mindössze 334 méter hosszú átkelőjét a korabeli divatot követve próbálták kivitelezni, így nem véletlen, hogy a rácsos fémszerkezet függőhidakra emlékeztet minket. Végül a híd 1896-os átadásán Ferenc József is részt vett, sőt a korabeli források szerint az utolsó szegecset ő ütötte be a helyére.
A II. világháború bombázásait követően ezt a hidat is újjá kellett építeni, s ekkor az addigi zöld színe kékre változott, míg a nevét Szabadság hídra cserélték le.
Csupán 1980-ban nyerte vissza régi színét, majd a kétezres évek elején az egykori díszítéseket is restaurálták.
A híd, amely miatt átalakították a pesti belvárost
„Én nyertem. Stop. Kábelhíd lesz. Stop. Esienlohr és Weige segítenek majd. Stop. 1898-ban kezdjük a munkát. Stop” – írta a táviratában Julis Kübler, aki 1894-ben megnyerte az Erzsébet híd tervezésére kiírt pályázatot.
A kábelhíd azonban csak elképzelés maradt, ugyanis itthon nem álltak rendelkezésre a hozzá szükséges anyagok, így egy 4094 szemből álló lánchidat álmodtak a Duna felé. Első lépésként a pesti oldalt nagyban átalakították, még a városházát is lerombolták, sőt csak egy hajszálon múlott, hogy a Belvárosi-templom megússza.
Végül az 1903. októberében átadott híd igazi világszenzációnak számított a 290 méter hosszú, közbeeső pillérek nélküli szerkezetével. A második világháború pusztításait követően, az újjáépítések során Kübler eredeti, kábeles tervei megvalósulhattak, és megszületett a ma is látható Erzsébet híd.
1964-ben egy 10 méterrel szélesebb, hamvaiból feléledt hidat adtak át, több tízezer ember előtt. Az évek során számos kisebb átalakításon, renováláson esett át, majd 2009-ben díszkivilágítással lett gazdagabb, amelynek költségeinek felét Japán átvállalta.