A Móricz Zsigmond körtértől néhány lépésre, a Villányi útról a Himfy utcára kanyarodva, annak végében találjuk a közösségi kezdeményezés nyomán létrejött különleges lépcsőt, amit ma már Kisfaludy Sándor portréja és egy Himfy-versrészlet díszít.
Talán kevesen tudják, hogy a Villányi útról nyíló csendes, fákkal szegélyezett budai utcácska az egyetlen Budapesten, ami álnevet visel. Ha ez még nem lenne elég, abban is egyedinek számít ez az utca, hogy ezáltal Kisfaludy Sándor az egyetlen költő, akiről álnéven és saját néven elnevezett közterület is megemlékezik a fővárosban.
A Himfy álnév ugyanis Kisfaludy Sándort rejtette első kötetének 1801-es megjelenése alkalmával. Az álnéven megjelentetett Himfy szerelmei: A kesergő szerelem című kötetet az A boldog szerelem címet viselő versgyűjtemény követte, aminek előszavában a költő már felvállalta korábbi munkásságát.
Ez a különleges, zsákutcában végződő, fák szegélyezte utca tehát az, amelyen keresztül eddig egy graffitis támfal szomszédságában lévő szürke lépcsőn keresztül lehetett felsétálni a Ménesi útra és amely mostanra a helyi összefogásnak és két lelkes művésznek köszönhetően egyedi látványossággá avanzsált.
A közösségi összefogásra jobb példát egyébként talán találni sem lehetne, hiszen azon túl, hogy a lépcső festése is közös kezdeményezés eredménye, több, korábbi ténykedés, többek között faültetés és a közvilágítás rendezése is az itt lakók kollektív munkája.
A lépcsőn lévő festés három napon át készült és illeszkedve a névadóhoz tehát Kisfaludy portréval és egy Himfy versrészlettel gazdagodott, mely Pálfalvi Lukács és Salinger Dávid „Manoeye” munkáját dicséri. A lépcsőfokokon pedig az alábbi versrészlet bontakozik ki:
S midőn minden így jön és megy,
Egymást váltó pályában,
A természet mint marad egy
S változatlan magában:
Anya minden időkorban, –
Teremtő és szerető, –
S télben, nyárban, – égben, porban
Tápláló és éltető; –
