Legkésőbb akkor, amikor szülővé válik, szembesül saját gyermekkorával és azzal, hogy milyen kapcsolata volt a saját szüleivel. Ilyenkor általában a szülők párkapcsolatára és a saját párkapcsolatról is érdemes elgondolkodni.
A minták meghatároznak minket
Arról senki sem tehet, hogy milyen családba születik, s hogy hogyan bánnak vele a szülei, mégis magával hordozza, mélyen és meghatározóan ezeket a mintáit, és felnőttként hatással lesznek ezek a párválasztására, valamint saját szülőségére is.
De mit is jelent ez pontosan? Elhanyagoló anya gyermeke maga is elhanyagoló szülővé fog válni? “Jó zsaru-rossz zsaru”-t játszó szülők gyermeke ugyanezt játssza majd saját gyermekével, míg az összetartó és szeretetteljes kapcsolatban élő szülők gyerekeinek lesz csak majdan lehetősége ugyanolyan pozitív párkapcsolatot kialakítani? Lehetséges megváltoztatni a mintáinkat? Egy jó pszichológus támogatásával biztosan, hiszen tudatossá tehetjük ezeket, és aztán változtathatunk is rajtuk.
Kötődési stílusok
A legideálisabb kötődési stílus a biztonságos, ez kínálja a legkönnyebb utat, ha a cél az, hogy jó szülők legyünk. A biztonságosan kötődő gyerekre szeretettel, gondoskodóan figyeltek, így amikor belőle válik szülő, jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy megfelelően viszonyulhasson gyermekéhez, hiszen tele a puttonya együttérzéssel és szeretettel, amelyet bőkezűen tud osztani gyermekének, gyermekeinek is. Ezek a szülők könnyebben éreznek rá a gyermek igényeire, egyszerűbb megtalálniuk a közelség és távolság aktuálisan optimális szintjét, s közben képesek a saját érzéseiket is kontroll alatt tartani.
A biztonságosan kötődő szülők kedvesek, és nem okoz számukra problémát az sem, hogy a gyermek függetlenedését is támogassák, amikor annak jön el az ideje. Ezek a szülők rendelkeznek a legjobb alapokkal, de ez természetesen nem jelenti, hogy nekik automatikusan gyerekjáték lenne az egész nevelés.
A szorongó és az elkerülő kötődésű szülőknek azonban sokkal nehezebb dolguk van, mert kevésbé jó alapokról indulnak. A szorongó kötődésű stílus nagyon nagy közelséget, míg az elkerülő kötődési stílus túl nagy távolságot eredményez a szülő-gyerek kapcsolatban.
A szorongón kötődő szülő sok érzelmi melegséget nyújt gyermekének, miközben maximálisan gondoskodik róla. Viszont eltúlzott aggodalmai vannak a gyermekét illetően, szorong, fél, hogy valami baja esik. Amikor a kisbaba sír, az a szülőben is nagyon heves érzéseket ébreszt, akár annyira, hogy gondoskodni se tud addig a kicsiről, amíg vissza nem nyeri a nyugalmát. A függetlenedést ez a szülőtípus nehezen támogatja, nem ösztönöz az önállóságra.
Az elkerülő kötődésű szülő számára nehéz gondoskodni gyermekéről és nehezen tud együttérezni vele. A szülőség leginkább kötelesség a számára, a gyereket kritikával szemléli és nehezen mutatja ki szeretetét felé.
Sokféle családból származunk, és ennek megfelelően sokfélék a tapasztalataink és mintáink. De emberek vagyunk, s változtathatunk. Váljon azzá a szülővé, akivé válni szeretne!
