Minden gyermeknek egyedi és megismételhetetlen kapcsolata van az édesanyjával, így az anya-gyermek kapcsolatot feltáró szerzemények mindenki számára más jelentéssel, tartalommal és lelki csemegével szolgálnak.
Pataki Éva: Nőből is megárt a nagymama
Pataki Éva harmadik regénye, a Nőből is megárt a nagymama, az együtt élő nemzedékek sokszor nehezen kibogozható, mégis varázslatos szövedékéről szóló szerzemény. Az öt év történéseit, hétköznapi mozzanatait elmesélő regény a női szerepkör változásairól, a generációk közötti különbségekről, az ebből fakadó feszültségekről, de nem utolsósorban az egymásra utaltságról szól. A könyv sikere különösen személyes hangvételének, keresetlen őszinteségének és fanyar humorának köszönhető, ami egyben az olvasó elé tárja a nagymamává válás reményteljes, ámde rögös útját, hogy végül egy valódi női fejlődésregénnyé kerekedjen.
Ashley Audrain: A szív sötétje
Ashley Audrain lebilincselő alkotása, A szív sötétje az anyai lélek legmélyére, a legbensőségesebb gondolatokba, szorongásokba enged bepillantást az olvasónak. Olyan témát feszeget, amelyre ritkán vagy még sosem volt példa: a történet szerint anya és lánya között nem alakul ki a legtermészetesebb kapocs, a kötődés. Ez a félelmetes hiány, a felismerés, hogy anya és gyermeke nem tudnak kötődni egymáshoz, és az ebből fakadó lélektani dráma, a feleségként és anyaként megélt kudarc és a rettegés végül felemészti a főszereplő minden józanságát, aminek mi, olvasók egy lendületes, kiválóan strukturált és életszerűen megírt regény által lehetünk tanúi és részesei.
Vámos Miklós: Anya csak egy van
Vámos Miklós 1992-1994-ben íródott nagyregénye tizennyolc év alatt csaknem 39 kiadást ért meg. Az Anya csak egy van c. regény csupa ellentmondás, megrendítő és lenyűgöző, ami az első betűtől az utolsóig képes megőrizni az egyensúlyt. Ugyan a regény születése óta sok minden változott, egy azonban örök, a regény anyakaraktere, aki egyszerre elviselhetetlen és szórakoztató, félénk és bátor, akit a könyv elején még szánunk, míg utolsó soraiban már irigylünk. A szerző ránk, olvasókra bízza, hogy sírunk vagy nevetünk a sorok között, mindenesetre, ha a könyv végére úgy érezzük, feltétlenül fel kell hívnunk édesanyánkat, akkor bizony az írói szándék célba talált.
Szabó Magda: Für Elise
Szabó Magda Für Elise c. alkotása, akárcsak egy befejezetlen szimfónia, mert bár tervben volt a folytatása, végül mind a mai napig önálló regényként állja meg a helyét a nagyvilágban. Az önéletrajzi ihletésű Für Elise Szabó Magda gyermek- és ifjúkorába kalauzolja az olvasót, a fogadott testvér és trianoni árva, Bogdán Cili és a tanult, művelt Dódi, a két különféle személyiség tolmácsolásában. Arról nincsen biztos tudásunk, hogy Szabó Magda pontosan melyik karakterben mintázta meg önmagát, mindenesetre az írónő fájdalmas őszinteségű hangvétele egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót: mi az, ami valóság, és mi csupán fikció?
Siobhan Dowd – Patrick Ness: Szólít a szörny
Az elsősorban ifjúsági regényként íródott, de a felnőtteket is számos témában megszólító Szólít a szörny a tökéletes példája annak, hogy nem minden olyan, mint amilyennek elsőre látszik. A tragikusan hamar elhunyt Siobhan Dowd és az ő kézirata alapján dolgozó Patrick Ness könyve egy kamaszodó kisfiú és súlyos beteg édesanyja kapcsolatát tárja fel: mi mindenen változtat az, ha egy kamaszkorú fiúnak nemcsak a mindennapjaival, hanem az idő előtti felnőtté válással is meg kell küzdenie. A kíméletlen őszinteséggel megírt, alapvetően szomorú, mégis számos helyen humorral színezett regény egy kivételesen megindító olvasmány a szülő-gyermek kapcsolatról és a veszteségek elfogadásáról.