Napra pontosan egy évvel ezelőtt, 83 évesen hunyt el Csukás István író, költő, a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legkiemelkedőbb hangja. Mondatai és verssorai nélkül sokunk gyermekkora máshogy alakult volna, hiszen nem ismernénk Süsüt, Gombóc Artúrt, Mirr-Murrt és a többieket, akik nélkül, kétség sem férhet hozzá, sokkal szegényebbek lennénk. 5 felejthetetlen történettel emlékezünk a legendás mesemondóra.
Mirr-Murr kalandjai (1967-től)
„A kiscsacsiék elszomorodtak. A betegség, az valami nagyon rossz lehet!
– Egyedül – folytatta Morzsa – , teljesen egyedül fekszik.
Mirr-Murrnak felragyogott az arca.
– Látogassuk meg! – mondta.
A többiek örömmel fogadták az ötletet, legjobban azonban Morzsa örült. A szeme megcsillant az örömtől, bár nem lehetett jól látni, mert a szőr eltakarta.” (Részlet az Egy kiscsacsi története c. mesekönyvből)
A téli tücsök meséi (1974)
„Ha a kidőlt, öreg fűzfán érte utól az este, ámulva nézte mindíg a hatalmas vörös napot, ahogy megfürdik a folyóban, a hatalmas vörös nap lubickolt, mosta magát a folyóban, szinte hallani lehetett a víz csobogását.
– Hé – kiáltotta ilyenkor a folyóban ringó nap felé. – Vízben fürdő! Aludni térő! Látlak!
A folyóban fürdő nap lubickolt még egyet-kettőt, majd kimászott a vízből, elgyalogolt a hegy mögé, este lett.”
Pom Pom meséi (1979-től)
„Hogy ki is Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon. Föl-le, föl-le jár, mivel egy kis szellő hintáztatja az ágat.” (Részlet a Pom Pom meséi-sorozat első könyvéből, a Szegény Gombóc Artúrból)
Süsü (1980-tól)
„Ó, ha rózsabimbó lehetnék!
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna!
Nem lennék ilyen nagy otromba!
Ezt a vágyam senki se érti,
se gyerek, se nő és se férfi
Senki, senki itt a világon,
mi is az én titkos nagy álmom!” (Részlet a Süsü-sorozat első könyvéből, a Süsü, a sárkányból)
A nagy ho-ho-ho-horgász (1985-től)
„A Nagy Horgász óvatosan meglóbálta a botot, a Főkukac újra a vízbe tottyant. Dühösen körülnézett, hogy hol a kis hal.
– Engem keresel? – vihogott a kis hal a nagy hal háta mögül szemtelenül.
– Téged, te mirelit kaviár! Azért is elkaplak! Betelt a pohár, te pimasz kakattyú! Te gyorsfagyasztott zsebhal! Te cápafogból kiesett tömés! Most véged van! Most kihúzod a gyufát.” (Részlet A nagy ho-ho-ho-horgász télen c. mesekönyvből)
Nyitókép: Mohai Balázs / MTI