Mint minden eszme vagy jelenség esetében, ami képes volt mozgalmat indítani, úgy az éghajlatváltozáshoz köthető figyelemfelkeltő kifejezések is –mint a klímaváltozás, a klímavészhelyzet –egyre kisebb hatást gyakorolnak ránk. Mindeközben sokan nem is tudják, mit jelent valójában, ha évente akár csak egy fokkal növekszik az átlaghőmérséklet. David Wallace-Wells: Lakhatatlan Föld – Élet a felmelegedés után című könyve egy nem éppen optimista forgatókönyvet vázol fel, milyen bolygón fogunk élni, ha nem változtatunk villámgyorsan a klímapolitikánkon.
Az, hogy évről évre melegebb van, csak az egyik tünete annak, hogy a Földünk veszélyben van. A klímaváltozás számos következménnyel jár, a gazdaságtól kezdve a növény- és állatvilág átalakulásáig. Tény, hogy az 1950-es évek óta a zöldségek-gyümölcsök vitamintartalma és a különböző húsok fehérjetartalma a harmadára csökkent, melynek egyik oka, hogy a levegőnek egyre nagyobb hányadát hasítja ki a szén-dioxid, vagyis a levegő minősége rohamosan leromlott az utóbbi évtizedekben.
És nemcsak a levegővel van gond, a Föld vízkészletével is. A sarkkörök jégtáblái napról napra olvadnak (egy New York-London repülőút környezetromboló hatása például 3 négyzetméternyi sarkköri jégben mérhető), a tengerek, óceánok vízszintje pedig folyamatosan emelkedik. Velencében 2019 novemberében óriási dagály pusztított, amit meglehetősen alacsony vízállás követett, a klímamelegedés következményeként viszont meglehetősen nagy a valószínűsége, hogy a város egyszer örökre a víz alá kerül. Egy rosszabb forgatókönyv esetében Londontól és Amszterdamtól, sőt Miami luxushotelekkel feldíszített tengerpartjától is elbúcsúzhatunk. Wallace-Wells megemlíti, hogy bolygónk nagyvárosainak kétharmada vízparton van, így a városok víz alá merülése komoly gazdasági és infrastrukturális problémákat okozhat, az ott élő emberek kényszerköltözéséről nem is beszélve. Egy ezzel ellentétes jelenség is megfigyelhető, mármint ami a vízállást illeti. A Kazahsztán és Üzbegisztán határán elterülő Aral-tó egykoron a világ negyedik legnagyobb tava volt, az utóbbi évtizedekben azonban vízmennyiségének kilencven százalékát elveszítette.
A sors fintora, hogy a klímaváltozást legelőször azok az országok fogják megérezni, melyek nem a legfőbb okozói a problémának. Elsősorban az egyenlítőhöz közeli országokra (például India, Brazília, Kolumbia) kell gondolni, a fejlettebb országok közül pedig Ausztrália tapasztalja meg a negatív hatásokat a legintenzívebben. Ezeknek az országoknak a gazdasága is megsínyli a felmelegedést, Dél-Amerika kávéföldjei is veszélybe kerülhetnek, sőt, még a Földközi-tenger északi partvidéke is terméketlenné válhat a hőség miatt. Mivel a hőmérséklet-növekedés alól a Föld egyetlen területe sem lesz kivétel, a kontinentális éghajlatú országokat is érinti a változás. A búza például azokon a helyeken fog leginkább teremni (Oroszország bizonyos területei, a skandináv államok délebbi részei), ahol ma ez még szinte elképzelhetetlen. Így levonhatjuk azt a következtetést, hogy bizonyos szempontból és csak bizonyos ideig, de a zárójelben említett országok még profitálhatnak is a felmelegedésből.
És nemcsak a növényvilág van veszélyben: a világ gerinces állatainak több mint fele pusztult el az utóbbi negyven évben a Természetvédelmi Világalap (WWF) becslése szerint.
Bár sokan már most is előszeretettel kiáltanak migránsválságot, mindez semmi ahhoz képest, ami később várható. Az ENSZ előrejelzései szerint kétszázmillió klímamenekült várható 2050-ig. Csak az összehasonlítás kedvéért: ennyi ember lakta az ókori Római Birodalmat annak fénykorában. Képzelhetjük, hogy ilyen gyökeres változások mellett mennyire felborulhat a társadalmi rend, mennyire instabillá és kiszámíthatatlanná válik a politikai helyzet.
A Föld sorsa veszélyben van, és a fentieknél sokkal komorabb is lehet a végkifejlet természetszennyező viselkedésünk miatt, már jóval hamarabb is, mint azt naivan gondolnánk. Az egyetlen örömteli hírünk, hogy nem feltétlen kell a borúlátó jóslatoknak beteljesedniük, ehhez azonban az kell, hogy a mostaninál jóval környezettudatosabban viselkedjünk. Kezdjük el ezt már ma.
Szerző: Tegdes Péter
