A napokban robbant be a könyvpiacra Kordos Szabolcs sorozatának legújabb darabja, a Restaurant, Hungary, amelyben a szerző a magyar gasztrovilág színfalai mögé vezeti be az olvasókat. Megszólalnak a fine-dining éttermek séfjei, pincérei, tulajdonosai, hogy elmeséljék milyen az élet a csillogó díszletek között a konyhában és az étkezőben.
A kötet a sorozat egy korábbi darabja, a vendéglátás sötétebb oldalát bemutató Eszem-iszom, Hungary új kiadásával egy időben jelent meg. Mutatunk egy részletet a könyvből, amelyben a titokzatos Michelin-ellenőrökkel való találkozásukról mesélnek a séfek. Ők döntenek arról, hogy melyik étterem kapja meg a dicsőséget és biztos forgalmat jelentő Michelin-csillagot. Az inspektorok az első alkalommal felfedhetik magukat, ez egyfajta egyeztetés, ahol feljegyzik az étterem adatait, és néha megnézik a konyhát is. A többi alkalommal nem lépnek ki a szerepükből, amilyen titokban érkeztek, úgy távoznak is, az éttermesekre hagyják, hogy találgassák, mikor jártak náluk.
„Ültünk reggel, még a nyitás előtt az étkezőben, éppen megbeszélést tartottunk, amikor valaki kopogott az ablakon. Elnézést kért, hogy ilyen korán, azt hitte, már nyitva vagyunk, ő jött a Michelintől. Behívtuk, és beszélgettünk vele egy órát” – mesélte a Michelin-csillagos szakács, aki aztán az új éttermében is találkozott a magát „leleplező” inspektorral. Akkor a Michelin munkatársa fizetett, és távozott, hogy aztán kis idő elteltével visszatérjen és leleplezze magát.
„Egy-egy ilyen után az ember fejében cikáznak a gondolatok: vajon mindent jól csináltunk? Megkérdőjelezel mindent, a kiszolgálást, az ételek minőségét, de aztán rájössz, hogy ő is csak ugyanolyan vendég, mint bármelyik másik. Ha a homlokára lett volna írva, hogy Michelin-ellenőr, akkor is ugyanazt a kiszolgálást kapta volna, vagy rosszabbat, mert a nagy igyekezetnek mindig ügyetlenkedés a vége” – mondta a séf. Szakmán belül egy-egy leleplezés után azonnal megy a körtelefon, még a konkurens éttermek is értesítik egymást arról, hogy nézett ki az illető. Legutóbb állítólag egy magas, vörös, ír fickó járta végig a budapesti éttermeket.
„Azt tudjuk, hogy Budapest általában ősszel kerül sorra. Mindig a számla kifizetése után fedik fel magukat, és tudtommal csak akkor, ha tetszett nekik, amit láttak, tehát van miről beszélni. Rengeteg a városi legenda, hogy mindig két főre foglalnak asztalt, aztán, amikor az álruhás ellenőr megérkezik, közli, hogy sajnos a partnere lemondta, ő viszont szeretne megvacsorázni. Valójában gyakran járnak párosával, mert az újoncokat is így tanítják be. Visszatérő mendemonda az is, hogy az ellenőr mindig leejti a villát, vagy elkezdi kritizálni valamelyik ételt, és figyeli a reakciókat. Utóbbiból annyi igaz, hogy egy magyar étterem-tulajdonosnak valóban utalt az egyik revizor arra, hogy a desszertben túl sok az összetevő, mire a tulaj elég hevesen elküldte a fenébe. Nem is kaptak csillagot, bár szerintem a vitának ehhez semmi köze sem volt. Állítólag arról is fel lehet ismerni őket, hogy sokfélét rendelnek, ám ők sem elmeháborodottak, nem kérik be a komplett étlapot” – mondta a gasztroszakíró.
