Halló, Belváros?!

A “belváros” fogalom, mindenütt a világon. Ott van rajta a különböző korszakok, történelmi időszakok lenyomata, benne a régi az újjal találkozik. 

Végigsétálva egy ország fővárosának központján, más-más köntösbe bújtatva ugyan, de tulajdonképpen mindig ugyanazokkal a városelemekkel találjuk szembe magunkat. Üzletek, kávézók, éttermek, mozik, színházak, koncerttermek, szórakozóhelyek, hivatali és pénzintézmények váltják egymást a világ minden pontján. Az egyformaság oka a történelemben rejlik, végigtekintve az évszázadok eseményein pedig mindaz, ami ma a szemünk elé tárul megkérdőjelezhetetlen és magától értetődő.

Ahol kereskedelem zajlik, ott sok ember megfordul, ahol sok ember megfordul, ott sokféle igényt kell kielégíteni, ahol sokféle igény találkozik, ott megjelennek azok a szolgáltatók, akik ezekre választ tudnak adni. Például aki “feljött” a fővárosba eladni a portékáját, valahol szeretett volna enni-inni is mielőtt munkához lát, megnyíltak tehát az éttermek és kávézók. Ahol árucsere zajlik, ott van pénzforgalom, a pénzforgalom pedig intézményrendszert kíván, így hát a különböző hivatalok, bankok is a kereskedelmi csomópontok közelében létesítették központjukat.

Az egyre több elérhető szolgáltatás pedig később újabb embereket vonzott a belvárosba, akiknek már nem csak a lakhatásáról, ellátásáról kellett gondoskodni, de a szórakoztatásukról is, így megnyitottak a kabarék, színházak, revük és mozik.

A több mint 10 éve működő Budapest Beyond Sightseeing csapata Belvárosi Bóklászó című városnéző sétáján azt mutatja meg vendégeinek, hogyan nyerte el Budapest belvárosa a mai arcát, és milyen történetek rejlenek a sokszor talán figyelemre sem méltatott épületek falai között.

Persze, ez a 2 órás túra több puszta történelemóránál. Az út során olyan izgalmas részletek derülnek ki a pesti belvárosról, minthogy hol húzódott a korabeli városhatárt jelentő fal, hogyan született a Vásárcsarnok, hogy alakult ki a Váci utca, miért élünk még ma is azzal a fordulattal, hogy “Menjen a Sóhivatalba!”, hol állt az első, szinte éjjel-nappal nyitva tartó kávéház és kik voltak a vendégei, illetve hogy mi köze Kincsemnek, a csodakancának a belvároshoz.

Felsorolni is nehéz, hány történetet, regénybe illő kalandot rejtenek a budapesti utcák, amiken talán nap, mint nap végigmegyünk. Azok az épületek, ahova rendszeresen betérünk tanulni, ügyeket intézni, vásárolni vagy épp kikapcsolódni a korszak legnagyobb építészeinek munkái, tele finom, sokszor észrevehetetlen részletekkel. Az ilyen séták alkalmával nem csak arra kínálkozik alkalom, hogy alaposabban megismerjük a minket körülvevő város történetét, de a szervezők abban is segítenek, hogy az apró különlegességeket is meglássuk a házfalakon. Aki pedig tudja, milyen meglepetéseket, titkokat rejtenek a sokszáz éves épületek, az többé nem fog ugyanazzal a szemmel nézni a belvárosra.