Az idei Budapest 100 az éppen századik születésnapját ünneplő Bauhaus stílus jegyében telt: egy egész hétvégén át több tucat magánvilla, bérház és középület várta szélesre tárt ajtókkal a modern építészet lelkes híveit a Duna mindkét oldalán. A Walter Gropius által alapított német művészeti mozgalom nagy hatással volt a két világháború közötti modern magyar építészetre, a legtöbb ember mégis gondban lenne, ha csak egy Bauhaus-épületet is mondania kellene. Következő képzeletbeli sétánkkal ezt a hiányosságot szeretnénk orvosolni.
Pozsonyi út 38-40.
Első utunk a sűrű beépítésű Újlipótvárosba vezet. Kíváncsiságunk tárgya a szürke betonsivatag zöldellő oázisa, a Szent István park mellé épített Dunapark Ház: a hat emelet magas luxusbérház csak első ránézésre tűnik egy darab épületnek, az egységesen kiképzett homlokzat valójában két külön házat rejt. A Szent István Park felőli oldalt zárt erkélysor díszíti, míg a Pozsonyi útra néző oldal északi végén (már egy másik megrendelő számára építtetett harmadik házrészben) ott vár minket az elmaradhatatlan francia udvar.
A Hofstätter Béla és Domány Ferenc építészpáros által tervezett és 1936-ra befejezett komplexum az Alföldi Cukorgyár rendelésére készült, és minden fronton a kor csúcsteljesítményét képviseli: a márványborítású előcsarnokban hangosbeszélő és házitelefon kapott helyet, a lélegzetelállítóan szép lépcsőházak oldalában különböző sebességgel közlekedő lifteket szereltek be, de mindkét épület lakóinak kijárt a babakocsi garázs, a dunai friss levegőt keringető szellőzőrendszer, és mindezek után a vállalatnak még egy (a II. világháború során elpusztult) tetőkertre is futotta. A Dunapark Ház olyan neves embereknek szolgált otthonául, mint Hatvany Lajos, Heltai Jenő, vagy Kéthly Anna, ma pedig itt él Dévényi Tibor és Fenyő Miklós. Akit érdekel a Domány-Hofstätter duó másik ezidőtájt épült luxusbérháza, valamint a város legfuturisztikusabb felvonói, az vegye az irányt a Dugattyús házként is ismert Margit körút 15-17. szám felé – mi viszont most vegyük be a Margit-szigetet és hűtsük le magunkat.
Palatinus Strandfürdő
Az idén száz éves Palatinus a város legrégebb óta üzemelő strandfürdője: 1919-es megnyitásakor azonban még teljesen máshogy nézett ki, mint napjainkban. Eredetileg fából készült főépületét csakhamar kinőtte a fürdőző közönség, úgyhogy az 1937-es bővítés során nem csak egy hullámmedence került kialakításra, de egy vadonatúj kőépületet is felhúztak. Az idősebb Janáky István által modern-Bauhaus stílusban tervezett, horizontálisan elnyújtott, oszlopsoros főépület 2017-ben lett felújítva: a rekonstrukció során minden az évtizedek során ráaggatott felesleges kiegészítést lecsupaszítottak az egyszerű fehér homlokzatról, valamint visszakerült a pénztárak fölé Pekáry István monumentális, színes freskója is, ami mindössze röpke 8 évig, a II. világháború végéig díszítette az épületet. A felújítás egyben a Palatinus fürdő modernizálását is magával hozta: az épület déli szárnyában egy korszerű wellness részleg várja a kikapcsolódni vágyókat, termálvizes medencékkel és szaunavilággal, valamint koktélbárral és étteremmel.
Pasaréti téri templom
A Margit-szigetről Hűvösvölgy felé vezet utunk, ahol gyalog távolságra két Bauhaus-mérföldkő is vár minket. Az első közülük a Pasaréti tér környékét karcsú vasbeton tornyával uraló Páduai Szent Antal-plébániatemplom. A Pasaréti templom névvel is illetett épületegyüttes különös hasonlóságot mutat a Városmajori és a Pozsonyi úti templomok harangtornyával, holott mindkét épület évekkel később, más építészek tervei alapján született meg. Az itt látható háromhajós plébániatemplom idősebb Rimanóczy Gyula harmadik tervváltozatának képét mutatja: az 1934-ben felszentelt épületet – a Pasaréti tér többi elemével, egy buszmegállóval és üzletekkel együtt – 1937-ben fejezték be. A Ferences rendházból, egy négy harangnak helyet adó toronyból és templomból álló alkotás a magyar modernista építészet egyik jelentős darabja: a Bauhaus esztétikája és eszmeisége által inspirált épület belsejében az art deco és a szecesszió visszafogott, harmonikus elegyét találjuk.
Napraforgó utcai kísérleti lakótelep
Néhány perces séta után a Pasaréti út vonalában elérünk utunk végéhez, a “kis telek, nagy ház” vezérelv alapján a gazdasági világválság alatt fogant Napraforgó utcai kísérleti lakótelepre. Az 1931-ben kiépült, az időközben szép nagyra megnőtt fák lombkoronája által gondosan elrejtett mini-kertváros 19 darab, javarészt egy emeletes épületnek (ebből 16 családi ház, 3 pedig ikerház, tehát összesen 22 lakásnak) ad otthont egy 1 hektáros területen. A 150 méter hosszú Napraforgó utcai lakótelep földrajzi és építészeti értelemben véve is zárvány: ebben leginkább a magyaros szecessziós stílusú Óbudai gázgyári lakótelepre és a Wekerletelepre hasonlít, ám míg azok állami megrendelésre épültek, addig az itteni villák magáncélra készültek.
A tervezők között a kor legnagyobb építészeit is ott találjuk, például Kozma Lajost, Molnár Farkast, vagy Hajós Alfrédot. A Bauhaus szelleme az egész villanegyedet áthatja: nincsenek felesleges díszítések, minden épületet letisztult vonalak és geometriai formák jellemeznek, megjelennek továbbá az elegánsan ívelt sarkok és a játékos módon használt színek. Mielőtt hazafele vesszük az irányt, pihenjünk meg a lakótelep közepébe ékelt kis terecske egyik padján, és rójuk le a tiszteletünket azon tervezők előtt, akik minden erejükkel azon voltak, hogy meghonosítsák hazánkban ezt az újszerű formanyelvet.