Sajnos – vagy szerencsére? – mindannyiunk életében történhetnek olyan nem várt események, tragédiák, melyek olyan helyzetekbe sodornak, esetleg annyira mélyre taszítanak, amit korábban elképzelni se lettünk volna képesek. A rossz hír az, hogy mindig van lejjebb, a jó hír pedig az, hogy bármi is történjen, valaki egyszer már tutira felállt belőle. Jónéhány ilyen történetet pedig meg is filmesítettek.
A vándorút (The Way)
Daniel életét veszti a Camino de Santiago nevű zarándokúton, ezért apja, Tom (Marin Sheen) összetört szívvel odautazik, hogy elrendezze a hivatalos ügyeket és magához vegye fia hamvait. Úgy dönt, ahelyett, hogy hazautazna, befejezi a zarándoklatot, amit fia elkezdett. Egy csodálatosan fényképezett filmben követhetjük végig, ahogy a kissé merev és zárkózott férfi megszokott életét hátrahagyva beleveti magát az ismeretlenbe. Szerencsére nincs egyedül, és egy sor hihetetlenül szerethető karakterrbe botlik, akik maguk is mind válaszokat keresnek. Tom az út során rájön, nem a miértek és a válaszok a fontosak. A lényeg maga az utazás.
Itt járt Britt-Marie
A Fredrick Breckman azonos című könyvének adaptációjaként készült film a tökéletes bizonyítéka, hogy sosincs késő ahhoz, hogy változtassunk. A könyv címszereplője, az enyhén kényszeres Britt-Marie életének minden napja tökéletesen egyforma. Pontosan ugyanakkor kel, reggelit készít a férjének, napközben bevásárol a vacsorához, tökéletes tisztaságot és rendet tartva a háztartásban, mindezt roppant szigorúan követett listák alapján. Egy nap Britt-Marie rájön, hogy férje megcsalja, ezért úgy dönt, elhagyja. Mivel 40 éves háztartásbeli múltját tekintve nem rendelkezik túl sok munkatapasztalattal, elvállalja egy poros kis falu, Borg ifjúsági focicsapatának edzői posztját. Britt-Marie-nak azonban abszolút semmi köze nincs a futballhoz, még a szabályok szintjén sem. A film ennek ellenére meglehetősen komoly témákat feszeget, zseniális karakterábrázolásokkal tarkítva mutat rá, hogy újrakezdeni sokszor fájdalmas, de sosem késő.
Most van most
A film mindössze 24 óra leforgását sűríti magába, melyben Szilvi (Tompos Kátya) megelégelve, hogy a külvilág elvárásainak megfelelve élje az életét, fogja magát és lelép a saját esküvőjéről. Jobb ötlet híján beveti magát egy szabadnapos taxis (Mohai Tamás) anyósülésére, és közösen autóznak keresztül-kasul az országban. Szilvi korábbi párkapcsolatait felkeresve igyekszik szembenézni a múltjával, és választ találni a jelen aggasztó kérdéseire, ezalatt a sofőr nem fogy ki a szóból és mindenhez, de tényleg mindenhez van hozzáfűznivalója. Közben a magyar filmszakmából olyan jól ismert karakterszínészek bukkannak fel, mint Scherer Péter vagy Básti Juli. Tény, hogy a Most van most nem fogja bevésni magát a filmtörténet nagykönyvébe, de nem is célja. Bár néhol kicsit esetlenül, de mégis szórakoztatóan mutatja be a 30-as generáció útkeresését.
Váratlan szépség (Collateral Beauty)
Bár már megjelenése óta fent volt a listámon, mégis csak pár hete pipálhattam ki ezt nagyszerű színészgárdát felvonultató, ugyanakkor nem éppen könnyed filmet. Az alapgondolat szerintem remek, a kivitelezés viszont kicsit hatásvadászra/sziruposra sikerült, de ennek ellenére is érdemes legalább egyszer megnézni a Váratlan szépséget. Howard (Will Smith) egy munkájában sikeres cégtulajdonos – volt, amíg az őt ért tragédia miatt teljesen össze nem omlott. Kétségbeesésében levelet írt három elvont fogalomnak, az időnek, a halálnak és a szeretetnek. Barátai (Kate Winslet, Edward Norton, Michael Pena) képtelenek továbbnézni Howard szenvedését és kockázatos tettre szánják el magukat. Felbérelnek 3 színészt (Helen Mirren, Keira Knightley, Jacob Latimore), hogy megtestesítve a három fogalmat, keressék fel Howardot, és válaszoljanak neki a hozzájuk intézett kérdésekre a levél alapján, megkockáztatva ezzel azt, hogy őrültnek higgye magát. A film további cselekményéről nem rántanám le a leplet, inkább kuckózzatok be a kanapéra és nézzétek meg!
Napsütötte Toszkána (Under the Tuscan Sun)
Megsaccolni se tudnám, hányszor láttam már ezt a filmet, mégis mindig találok benne valamit, ami miatt szerethetem. A fentiekhez képest egy sokkal könnyedebb és szórakoztatóbb film, melynek alapjául szintén egy korábbi bestseller szolgált. A főszereplő, Frances (Diane Lane) házasságában csalódva – és barátai unszolására – elutazik dél-Olaszországba, hogy kiszellőztesse a fejét. Ehhez képest, hirtelen felindulásból egyből egy romos kis villát vásárol egy szőlősben, amit persze közben ezerszer megbán. Nemcsak azért szeretem ezt a filmet, mert szerintem nincs nő a világon, aki ne találna valamit Frances-ben, amivel azonosulni tudna, de közben elénk tárulnak Olaszország fantasztikus kincsei, emellett pedig egy sor iszonyúan szerethető karakter keresztezi hősnőnk útját. A film végére nemcsak a ház, de ő maga is hatalmas változásokon megy keresztül.
+1 sorozat
Grace and Frankie
Évek óta a legviccesebb sorozat, amit láttam, olyan zseniális humorral, párbeszédekkel és szereplőkkel fűszerezve, hogy nincs az a rossz idő, az a borzalmas főnök, vagy iszonyú nap a munkában, ami után ez ne dobna fel! A pilotban egy étteremben találjuk magunkat, ahol két korosodó házaspár Grace (Jane Fonda) és férje, Robert (Martin Sheen), valamint Frankie (Liliy Tomlin) és Sol (Sam Waterson) vacsoráznak együtt. Robert és Sol évtizedek óta üzlettársak, feleségeik pedig pont ennyi ideje ki nem állhatják egymást. A vacsora váratlan fordulatot vesz, mikor Roberték közlik, mindketten válni akarnak, mert szerelmesek egymásba és össze akarnak házasodni. A két nő persze köpni-nyelni sem tud, és nem is igazán akarják elhinni a hallottakat. Mindkét feleség a közösen vásárolt tengerparti házba menekül, ahol persze csak nagyon-nagyon nehezen tudják elviselni egymást, közben pedig felnőtt gyerekeik is felbukkannak….
Már csak azért is érdemes megnézni legalább egy részt, hogy hitetlenkedve bámuld a 81(!) éves Jane Fondát.
