Inspiráló, innovatív személyek és kezdeményezések, melyek jobbá teszik a világot. A Highlights of Hungary ezeket az üde, mindenki számára tanulságos történeteket gyűjti egy csokorba, melyekre szavazhatunk. A HoH két kurátorával, Szűcs Péter utazóbloggerrel, PetersPlanet.travel utazási magazin kitalálójával és Trellay Leventével, a Telep egyik megálmodójával beszélgettünk.
Mindketten három éve vagytok a Highlights of Hungary kurátorai. Miért áll ilyen közel a szívetekhez ez a kezdeményezés?
Szűcs Péter: Újságíróként azt gondolom, az egyik legfontosabb feladatom az előítéletek lebontása. Szükségesnek tartom, hogy a fake news korában olyanokra irányítsuk a spotlámpát, akik a rendelkezésükre álló eszközökkel jobbá teszik a világot, de nincsen rá pénzük és lehetőségük, hogy ismertté tegyék a tevékenységüket. A médiumoknak az lenne a legfontosabb küldetése, hogy bemutassa és felemelje őket, hogy mások figyelmét is felhívja rájuk, ráébresztve őket arra, hogy esetlegesen ők is hasonlóan értékes dolgot csinálnak. A HoH edukál, nyitottabbá tesz és megszabadít az előítéletektől – egy új világot, új látásmódokat mutat meg.
Trellay Levente: A lakásomat is úgy rendezem be, hogy jól érezzem magam otthon, olyan emberekkel veszem magam körbe, akik pozitívan hatnak rám. Ha tovább bővítjük a kört, szeretnék egy olyan országban élni, ahol jó dolgokat látok, jól érzem magam. Én úgy „lázadok”, úgy próbálom jobbá tenni a környezetem, hogy hírül adom azokat a történeteket, amikből tanulhatunk, amik lelkessé tehetnek minket.
Szerintetek milyen címszó köré csoportosulnak az idei jelöltek?
Sz. P.: A fenntarthatóság, fenntartható fejlődés megteremtése a központi gondolat, mivel a környezetszennyezés már égető problémává vált. Ha az emberekben ez nem tudatosul, és nem cselekszenek azonnal, nagyon nagy baj lesz.
T. L.: Ha belegondolsz, a világ legnagyobb megrontói a „fast” dolgok. Mindent azonnal meg akarunk szerezni, „gyorsan” akarunk élni, rövidtávon, pénzelvűen gondolkodunk. Olyan példákat szeretnénk mutatni az embereknek, ami egy helyes jövőképet kínálnak. Vissza kell térni a természethez, persze nem úgy, hogy megint fűszoknyában járunk, de sokkal környezettudatosabban, a természettel és egymással harmóniában kellene élnünk. Az egyik jelöltem, az EdelHolz egy tölgyfapadlót gyártó cég, ami elég profánul hangozhat. Csakhogy az EdelHolz okos erdőgazdálkodást folytat, és lehetővé teszi, hogy az általa kivágott fa helyén új nőhessen ki.
Sz. P.: Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy egyénileg mit csinálunk. Például ha olyan ételt eszel egy étteremben, amihez pálmaolajat használnak, már hozzájárultál ahhoz, hogy még több esőerdőt vágjanak ki és tovább pusztítsák az orángutánok élőhelyét. Bármilyen abszurdan hangzik, de egy belvárosi étteremből is tehetsz azért, hogy ne irtsanak ki több őserdőt.
T. L.: Érdekes, hogy az avokádó nagyon divatossá vált, abba azonban nem gondolunk bele, hogy ahhoz, hogy kielégítsék a vásárlók igényeit, rengeteg erdőt irtottak ki, hogy avokádófákat ültethessenek a helyére. Arról nem is beszélve, hogy mennyi energiába került, hogy ideszállítsák az avokádót. A nagyszüleim idején még nem volt divatos ez a növény, ők paradicsomot is csak nyáron ettek, amikor szezonja volt. Nálunk sokkal nagyobb összhangban éltek a természet körforgásával, ciklikusságával.
Minden kurátor 5 jelöltet állíthat. Ti hogyan akadtatok rá a sajátjaitokra?
Sz. P.: A jelöltjeim tulajdonképpen végig velem voltak. Nyitott szemmel utazom, a blogomra is folyamatosan olyan történeteket keresek, melyeket szeretnék megosztani. Amikor útnak indulok, flow-ba kerülök: arra megyek, amerre a szél fúj, ahová hívnak. Szeretek bemenni a nyitott ajtókon, így bukkantam például a gyékénytermékeket foglalkozó Bajomi Portékára, akiket jelöltem is.
T. L.: Leültem elgondolkodni, majd kapásból nyolc jelölt is az eszembe jutott. Ezután felhívtam két barátomat, hogy még tágabban lássak rá a feladatomra. Tőlük még kaptam vagy öt tippet, úgyhogy a végén szelektálnom kellett.
Melyik a kedvenc jelöltetek?
SZ. P.: Több is van. Hogy ne a sajátomat mondjam, a Granny Projectet emelném ki. Kevés figyelem fordul az idősekre a nyugati kultúrában, pedig nagyon sokat tanulhatnánk tőlük, a tudások és a tapasztalataik tiszteletet érdemelnek. Fontos lenne a millennium környékén születettek számára, akik sokszor ki sem látnak a hamis Instagram-világból, hogy meghallgassák az időseket. Így kialakulna egyfajta átjárhatóság a generációk között, hogy valódi közösségek alakulhassanak, melyek a közösségi média elterjedésével kihalni látszanak.
T. L.: A régiónkban sokszor nagyon negatívan beszélnek a multikulturalizmusról. Az Ábáse nevű zenekarban azt szeretem, hogy tökéletesen példázza, milyen jól is működhet a multikulturalizmus. A vezetője egy budapesti srác, de van az együttesben színes bőrű is, a hangzásuk pedig alapvetően az afrikai zenei hagyományokból inspirálódik.
Peti, nagyon sokat utazol külföldre. Ha a HoH határait kicsit kibővítenénk, és nemzetközi projekteket is lehetne jelölni, te mit választanál?
Sz. P.: Tegnap érkeztem Thaiföldről, ahol találtam egy környezettudatos szállodát, amiben nem volt műanyag. Profitorientált vállalkozásban ehhez hasonlót még nem láttam. Egyébként a latin-amerikai őserdők indiánjainak életmódját tartom példaértékűnek: csomagolásmentesen, környezettudatosan, őszintén élnek, amit sokan lekicsinylően primitívnek hívnak, nagyon helytelenül.
Vannak már elképzeléseitek, kiket jelölnétek jövőre?
Sz. P.: A tiszaalpári apácák történetét osztanám meg a közönséggel. Ők azzal foglalkoznak, hogy jobbá tegyék a világot: kórházat üzemeltetnek, ellátják a faluban élő rászorulókat étellel, saját kertészetet tartanak fenn, mindezt ingyen, anélkül, hogy szélesebb körben elismernék a munkájukat.
T.L.: Sokkal több kezdeményezést szerettem volna idén jelölni a megengedettnél, úgyhogy lehet, hogy akiket idén nem tudtam, talán majd jövőre fogom nevezni. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a HoH milyen ívet írt le az utóbbi években, jó lenne, ha a jövőben akár az egész Kárpát-medencére kiterjedne a hatósugarunk, hiszen sok szempontból össze vagyunk kapcsolva az itt élő emberekkel. Remélem, le tudjuk majd bontani azokat a falakat, amiket az elmúlt évtizedek viharos történetei felépítettek.
Képek: Németh Krisztina.
Az interjú a Cafe Zsivágóban készült.