A Perfetti Sconosciuti (2016) című olasz film hazai változata, a BÚÉK szilveszter éjjelén játszódik, Goda Krisztina jegyzi, és december 6-án debütál a mozikban. Egy 7 fős baráti társaság estéjébe pillanthatunk be, amelyen egy ártatlannak induló játék miatt drámai titkok borzolják fel a kedélyeket.
A Fannit alakító Törőcsik Franciskával beszélgettünk a film üzenetéről, de abba is beavatott minket, mit gondol arról a kockázatos játékról, amit a szereplők ötlöttek ki.
Egy remake esetében nagyobb nyomás nehezedik a színészekre, hiszen a közönség bizonyos elvárásokkal ül be a filmre. Megnézted az olasz verziót a felkészülésed alatt?
Igazából korábban láttam, amikor még nem tudtam, hogy készülni fog belőle magyar remake. Utána már nem néztem meg, mert megfogadtam a tapasztaltabb kollégák tanácsát, akik azt mondták: ha az ember megnézi az eredeti változatot, az akaratlanul hatni fog rá. Ez persze nem baj, de szerintem az a legizgalmasabb, ami saját magunkból jön. A nézők nem arra kíváncsiak, hogy egyik színész hogyan másolja le a másikat. Fontos, hogy én mivel tudok azonosulni, attól működik szerintem.
Mi vonzott ebben a filmben?
Egyrészt a tény, hogy az eredeti egy kiváló film. Krisztával dolgoztunk már együtt, szerettem a közös munkát, és gondoltam, ez is hasonlóan jó élmény lesz. Nagyon izgalmas, összetett szerep az enyém, amivel valószínűleg sok nő tud azonosulni. De ne sarkítsunk, ugyanúgy férfiak is vannak, akik például meg akarnak menteni egy nőt, kitartanak valaki mellett, és hogy megérdemli-e a másik, az egy összetett kérdés. Nehéz dolog egy párkapcsolatban mindig hinni. Márk (a filmben Fanni párja – a szerk.) szerintem nagyon szereti Fannit, még ha nem is így tűnik. Nem egy szemétláda, aki csak élősködik, hanem szeretne megváltozni, szeretné megtartani ezt a lányt, de a szokásainak a rabja. Szeretne visszaigazolást kapni a nőktől, nem bír magával. Vele is lehet azonosulni, biztosan sokan vannak, akik hasonló cipőben járnak.
Mekkora szabadságot kaptatok a karakterek megformálásában?
Goda Krisztáék rengeteget dolgoztak a forgatókönyvön, így volt már egy kidolgozott keret. Tartottuk azt, amit Kriszta szeretett volna, de azért voltak apró változtatások, mert ha jobb ajánlatunk volt, akkor mindig zöld utat kaptunk. Kriszta folyamatosan instruált minket és mutatta az irányt, de tulajdonképpen a rendező azt szeretné, hogy lássa, a színészből mi jön, hogyan inspiráljuk egymást.
Milyen hangulatban zajlott a forgatás?
Könnyen egymásra találtunk ezzel a 6 emberrel. Van olyan, hogy nem passzol két ember hangulata, élethelyzete, valami nem jön össze, valakik nem jönnek ki jól. Erről most szó sem volt. Nyilván mindenki fegyelmezett a produkcióban, mert tudja, az a dolga, hogy a végeredmény jó legyen, de itt ezen túl is működött a 7 ember között az úgynevezett kémia. Szerencsére tök jó volt hangulat, sokat nevettünk a forgatáson. Szerencsésen álltak a csillagok.
Zákonyi Tamás producer azt mondta, könnyűnek tűnik a film, de nem az. Szerinted miért?
Tulajdonképpen nagyon sok humor van benne, de egy poén csak akkor üt, ha a színész a vérét adja érte. Karinthy mondta, hogy „Humorban nem ismerek tréfát!” Nagyon igaz, mert akkor tud a néző nevetni, ha a színész igazán megéli a szituációt. Fontos, hogy az ember ezt komolyan vegye. Itt tényleg érzékeny, összetett helyzetekről van szó, amiket át kell gondolni.
Fanni szerepében láthatunk, aki arra vágyik, hogy párja baráti köre elfogadja, próbál beilleszkedni, és látszólag kitartóan állja a heccelést. Van bennetek hasonlóság?
Tudod, annyira változik az ember élete. Bármikor belecsöppenhetsz egy olyan társaságba, ahol úgy érezheted magad, mint Fanni. Én úgy gondolom, ha ilyen társaságba kerülnék, akkor inkább felállnék. De nem lehet tudni, az is előfordulhat, hogy valami miatt ugyanúgy viselkednék, mint ő. Egy szerep esetében ez úgy működik, hogy belegondolok, én hogyan viselkednék az adott helyzetben, megkeresem a közös pontokat. Nem mindig kell, hogy egy színésznek személyes élménye legyen. Az életben, ha cikiznének egy társaságban, akkor visszaszólnék, vagy egyszerűen továbbállnék, de a múltban volt olyan, hogy nem ezt tettem. Ha játszom, el kell képzelnem, mi az, ami miatt én mégis ott maradnék, nyelnék. Kell az önvizsgálat, hogy hiteles legyen a dolog.
Számodra mi a film legfontosabb üzenete?
Nekem nem az az üzenete, hogy élj őszintén, és akkor mobilt cserélhetsz a pároddal. Sokkal érdekesebb, hogy mi számít kegyes hazugságnak, mi a magánszféra? Hol van a határ, ami segíti a kapcsolatot? Ha mindig mindent megosztanánk egymással, az biztos nem sülne el jól. Az a lényeg, hogy a kapcsolatokhoz, legyen az baráti vagy szerelmi, kell egy egészséges távolság, meg kell maradnunk önálló lényeknek, akiknek van saját életük, baráti körük, gondolataik. Időnként szükségünk van egyedüllétre is. Nyilván az is rossz, ha nincs meg az intimitás, ha megtartjuk a kis bástyáinkat. Minden ember ezt keresi egy kapcsolatban: hogyan maradhat izgalmas, mégis intim.
A filmben mindenki közkinccsé teszi telefonos üzeneteit, kihangosítja hívásait, hogy a többiek mindenről tudjanak. Ha a baráti társaságodban felmerülne az ötlet, benne lennél a játékban?
Nem gondolom, hogy ez helyes. Kell, hogy legyenek titkaink, nem jó, ha mindenki mindent tud. Az ember más naplóját sem olvassa el, azt magának írja az ember. Ha egy interjúból kiveszel egy mondatot, teljesen mást tud jelenteni. Ha valaki beleolvas az SMS-eidbe, vagy valamit megnéz a telefonodon, könnyen félreérthet valamit. Ami köztem és aközött a személy között történik, akivel levelezem, az csak rám és rá tartozik. Ez egy afféle lenyomat. Le van írva feketén fehéren, de nem feltétlenül azt jelenti, aminek tűnik. Gyakran szembesülök azzal, hogy SMS-ben vagy az Instagram-oldalamon humorizálok valamin, amit az emberek nem értenek.
Hogyan képzeled el a tökéletes szilvesztert?
Eddig még nem volt ilyen. Néha úgy érzem, lassan antiszilveszteres arc leszek, és inkább elmegyek valahova, és kettesben töltöm valakivel az év utolsó napját. Az ideális program talán egy házibuli lenne, ahol mindenki fel tud szabadulni. Szerintem jó, ha sokan vagyunk, de mégis van egy bensőséges kapcsolat.