A Velo Budapest egy különleges budapesti kezdeményezés: megtanítják, hogyan kell biztonságosan és magabiztosan biciklizni a nagyvárosban. A tulajdonossal, Árva Jánossal beszélgettünk a hazai bicikliskultúráról.
János egyetemista korában Budapest peremterületén élt, ahová csak ritkán és kevés busz járt, így a bulizások alkalmával két opciója volt: vagy már 10-kor hazamegy, vagy másnap reggel 6-ig marad. Ekkor döbbent rá, kerékpárral sokkal könnyebb lenne az élete, így ugyanis akkor jönne-menne, amikor csak akar. A biciklis iskola ötlete azonban csak akkor vetődött fel benne, amikor munka miatt napi 70 kilométert tett meg, és látta, mennyire tapasztalatlan bringások járják az utakat.
Mikor lett az ötletből valóság, hogyan született meg a Velo Budapest?
Sokáig parkolópályán volt a gondolat, aztán az egyik Londonban élő ismerősömről kiderült, hogy egy biciklis iskolában tanít. Ekkor tudtam meg, hogy Nyugat-Európában már vannak ilyen kezdeményezések. Utánaolvastam a témának, majd elmentem Londonba, ahol elvégeztem egy bringaoktatói képzést, hazatérve pedig megalapítottam a Velo Budapestet.
Kik járnak a Velo Budapestbe? Csak olyanok jelentkeznek, akik már tudnak biciklizni?
Volt rá példa, hogy valaki nem tudott biciklizni, de többségben kezdő kerékpárosokról beszélünk. Általában fiatal és középkorú nők keresnek fel, és úgy gondolom, vidékről felköltözők is érkezni fognak, mivel teljesen más a biciklis közlekedés vidéken, mint a nagyvárosban, amitől sokan meg is rettennek. Holott nincs mitől, csak meg kell tanulni, hogyan viselkedjünk ebben a környezetben, onnantól kezdve pedig a bicikli a legolcsóbb és leggyorsabb közlekedési mód a városban.
Hogyan épülnek fel az órák?
Az oktatás négy kétórás alkalomból áll, egy csoportban maximum 6 fő lehet, így mindenkire figyelni tudnak az oktatók. Az első alkalmat a Műcsarnok melletti zárt pályán tartjuk, ahol átvesszük a legfontosabb technikai tudnivalókat, a lakatolást, megtanulunk indexelni, vagyis a kormány elengedésével, a kezünkkel jelezni a kanyarodási szándékunkat. Ezután a környéken gyakoroljuk a közlekedést a forgalomban, átvesszük a táblákat, és az elsőbbségadás szabályait.
A lakatolást külön kiemelted. Miért ennyire fontos?
Van egy picit félrevezető „szabály”, mely szerint a kerékpár értékének 10%-át érdemes lakatra kötni. 30-40 ezer forintért már vehetsz egy használt biciklit. Ha ezt elosztjuk, 3-4.000 forintos lakatot kéne venned, ami semmire sem jó. Nagyon fontos, hogy ne sajnáljuk rá a pénzt, és ne kelljen attól félni, hogy ellopják a biciklinket. Sajnos erre idehaza figyelni kell.
Mi a leggyakoribb hiba, amit a magyar biciklisek elkövetnek?
Sokan félnek közlekedés közben, ami meg is látszik a mozgásukon. A legtöbben nagyon lehúzódnak az úttest jobb szélére, túl közel a parkoló autókhoz. Gyakran az elindulással is baj van, mások hajlamosak kicsit „szórakozottan” vezetni, és nem reagálnak időben a külső ingerekre. Leginkább a tudatosság hiányzik az itthoni biciklisekből. A kerékpározási szokások között is sok különbség van, a vidéki szabadidős kerékpározás teljesen más, mint az országúti biciklizés.
Hova helyezhető Magyarország biciklikultúrája Európában?
Az élvonalba tartozunk, Hollandia és Dánia után nálunk van a legtöbb rendszeresen kerékpározó lakos. Az Alföldön majdnem minden harmadik ember kerékpározik, Budapesten viszont ez a szám csak kicsivel több mint a lakosság 5%-a.
Miért bicikliznek ilyen kevesen a fővárosban?
Egyrészt az infrastruktúra hiánya, másrészt a kerékpározás státusza miatt is. A gondolkodásbéli különbség is nagyon fontos, Hollandiában már a ’70-es években felkarolta a biciklizést a politika. A magyar társadalom fejében a kerékpározás még mindig egy szubkultúra, valamiféle „hippi dolog”, a szegények közlekedése. Nyugaton ez abszolút másképp van, ott sokan többet költenek a biciklijükre, mint mi a kocsinkra. Hollandiában az öltönyös bankárok is kerékpárral mennek dolgozni. Ott nem biciklisek vagy autósok vannak, hanem közlekedők vagy úthasználók. Ez az a szemlélet, ami nálunk nagyon hiányzik.
3 hasznos tipp, mielőtt nyeregbe pattannál:
Milyen az ideális bicikli?
Attól függ, mire használjuk. Nincs olyan bringa, ami mindent tud. Ha egyetemre, munkába járunk vele, könnyebben hajtható kerékpárt ajánlott vásárolni. Ha a gyorsaság, könnyedség a szempont, a kényelmet kell feláldozni. Én egyébként mindig a használt járgányokat preferáltam, 30-40 ezer forintért is lehet már jó minőségű biciklit kapni. Az újak sokkal drágábbak, az olcsóbb kategóriákba a nehezebb, 20-25 kg-os biciklik tartoznak, az alumíniumvázasak 70-80 ezer forinttól kezdődnek.
Megvan a biciklink, hogyan ápoljuk?
Rendszeresen kell tisztítani, de nem kell túlgondolni, egyszerű szappanos víz is megteszi. A láncot, a forgáspontokat (pl. fék) tisztítsuk meg, majd olajozzuk vagy zsírozzuk be. Félévente-évente vigyük szervizbe ellenőrzésre.
Milyen ruhában biciklizzünk?
A Velo képzésén az első alkalommal sokat beszélünk pl. a szoknyákról, hogy milyen hosszúságú és fazonú alkalmas a biciklizéshez. Miniszoknyában például gond nélkül lehet tekerni, ahogy tűsarkúban is, mivel a talppárnával pedálozunk, a sarkunkat nem érinti a művelet. Téli bringázáshoz jobban fel kell öltözni, hogy védjük az ízületeinket. Egy extra réteg szélálló dzseki vagy esőkabát a legtöbb esetben még télen is elég.