Idén 5. éve ünnepeljük június elején a szecesszió világnapját. Mivel Budapestet nyugodtan nevezhetjük a stílus egyik európai fellegvárának, a város több programmal is készül, melyekkel a szecesszió előtt tiszteleg. Az Iparművészeti Múzeum szervezésében megvalósuló egyik programon például a Wekerle-telep építészeti értékeit ismerhetjük meg.
A vasárnap délutáni séta egyik szervezőjével, Galamb Zsuzsannával, a Magyar Művészeti Akadémia Műemléki Dokumentációs Központjának munkatársával beszélgettünk.
A szecesszió világnapját Európa több városában is megünneplik. Mennyire jelentős Budapesten a szecessziós építészet?
Talán egész Európában, de a környező országok között biztosan Budapesten a legjelentősebb. Párizsban és Barcelonában is rengeteg szecessziós épület van, utóbbi szépen meg is él Antoni Gaudí alkotásaiból, melyek turistalátványosságnak számítanak. Sokan Lechnert a magyar Gaudíként emlegetik.
A szecesszióról a legtöbbünknek valóban Lechner jut eszébe, a ti sétátokon viszont mégsem az általa tervezett egyik bérházat járhatjuk körbe, hanem a külvárosba visztek minket, egy lakótelepre. Több irányzata is fellelhető a szecessziónak Budapesten?
Lechnerre a magyaros-keleties szecesszió jellemző. A magyar építészek közül nála jelent meg először a keleties motívumok használata. A 20. század elején vált igazán népszerűvé a magyarság eredetét kutatni, a legelterjedtebb elmélet szerint pedig a magyarok keletről származtak. Ezért is használt Lechner erőszeretettel keleti motívumokat, hogy a segítségükkel értelmezte újjá a magyar népművészetet. Franciaországban, Belgiumban art nouveau-nak nevezik a szecessziót, ott sokkal florálisabb, vagyis gyakoribbak a virágmotívumok, kecsesebb, könnyedebb formák jellemzik. Erre is találunk példát Budapesten, például az V. kerületben a Bedő-ház.
Mikor, hogyan jött létre a Wekerle-lakótelep?
A 20. század elején az iparosodás miatt sokan költöztek fel vidékről a munka miatt. Több esetben maguk a gyárak gondoskodtak a munkásaik lakhatásáról, erre példa az óbudai Gázgyári-lakótelep is. A Wekerle-telep a magyar pénzügyminisztérium tervpályázatára, 1909 és 1926 között épült, de a főtéren álló római katolikus templom például csak 1930-ra készült el, mivel az építkezést két világháború is megszakította. Bár a telep főterét Kós Károlyról nevezték el, valójában ő csak két épületet tervezett itt, az teljes lakótelepen sokkal több építész dolgozott.
Milyen struktúrát követve épült fel a lakótelep?
Az állami vezetés Kispesten is létre akart hozni egy állami munkástelepet. A kerttel rendelkező házak komfortosabbak és a kor igényeihez képest tágasak voltak. Egy átlagos lakás 40-50 négyzetméteres, ráadásul WC-vel ellátott volt, amivel akkoriban még nem dicsekedhetett minden lakás. A telep szélén kisebb, földszintes lakóházak, ikerházak találhatók, a főbb utcák mentén 1-2 emeletes épületek, a telep legmagasabb, 3-4 szintes házai pedig a közepén lévő főteret szegélyezik. A Wekerle-telep széle olyan, mintha egy falucskában járnánk, a közepén lévő tér viszont már a belvárosi terekhez hasonlít. Mivel az építkezés nagyon elhúzódott, a típustervek is sokszor módosultak, költségcsökkentés miatt több díszítés lemaradt az épületekről, ám a telep képe mégis rendkívül egységes maradt. A Kós Károly által tervezett parkba az építész egy tavat is elképzelt, de ez sem valósult meg azóta sem.
Mennyit változott azóta a lakótelep?
Sokan ki akarják bővíteni a lakásukat, tetőbeépítéssel, garázsokkal, amivel jeletőnsen rontják a telep arculatát. Magát a Wekerle-telepet műemléki jelentőségű területté nyilvánították, de csak a főtér házai védettek egyedileg is. Bár elvileg szigorú előírások vonatkoznak a házak felújítására, a tulajdonosoknak be kellene mutatni a terveket az önkormányzatnak, hogy jóváhagyhassák, a gyakorlatban ez sokszor mégsem így történik.
A séta során arra hívnánk fel elsősorban a figyelmet, mennyi észrevehetetlen, rejtett értékekkel bírnak ezek a házak. Egy ablakkeretnek, ablakosztásnak is nagyon izgalmas és értékes építészei megoldásai lehetnek, melyeket a felújítás alkalmával is meg kellene őrizni.
Mi a helyzet a parkkal? Az is sokat változott az utóbbi, szűk száz évben?
Kós Károly tervei szerint ez egy kacskaringós utakkal átszőtt park volt, ami az évtizedek alatt nagyon elhasználódott. Szerencsére a park nagyon jó példa arra, hogyan lehet nívósan felújítani egy helyet a környezete szellemiségében. Ma már más a funkciója a parknak, mint régebben, most igazi közösségi tér. A fiatal tervezőkből álló építészcsoport úgy újította fel, hogy a Kós Károlyra jellemző motívumokat, például a kakast, is megjelenítették a padok oldalán vagy a kerítésen.
A második világháború után nemcsak a szecesszió, de a telepek kora is leáldozott. A szovjet mintára épült panelek között is vannak olyanok, melyek építészeti szempontból értékesek?
Különbséget kell tenni az 2. világháború után, és a ’70-es, ’80-as években épült házak között. A nagymamám például Angyalföldön, a Fiastyúk utcai lakótelepen élt, ez egy jól sikerült, kényelmes, komfortos lakótelep, Dunaújvárosban is vannak hasonlók. Ha jól tudom, egyetlen 2. világháború után épült lakótelep sem élvez védett státuszt, hozzá kell tenni, valószínűleg társadalmi ellenállással is járna, ha hirtelen elkezdenénk műemlékként kezelni őket. Pedig ezek a szovjet típusú panelek egész Kelet-Európában elterjedtek, és egyedi építészeti hangulatot adnak a kelet-európai városoknak, így Budapestnek is. Eltüntetni vagy letagadni őket nem volna szerencsés, egyszerűen csak el kell ismernünk őket. Igen, ilyen épületeink is vannak, és másmilyenek is.
A Wekerle-telepről készült képeket Győr Attila készítette.