Ma, március 25-én tartják a nemzetközi ifjúság napot, melynek apropóján az Y-generáció erősségeiről, gyengeségeiről és jövőképéről beszélgettem S. Tóth Márta, life és business coach, NLP tréner, kommunikációs szakemberrel.
Hogyan jellemeznéd az Y-generációt?
Kezdjük ott, hogy helytelen egy jellel beazonosítanunk, felcímkéznünk egy egész generációt, ezzel ugyanis kiközösítjük, mássá tesszük őket. Sokan pénzcentrikus, egoista, arrogáns, szabadságra vágyó, multik ellen lázadó emberként gondolnak rájuk, pedig sok a közös vonásuk az X-generációval. Az egész „Y-generációzás” valójában egy jó marketingfogás, amivel sok pénzt lehet keresni.
Anélkül, hogy megbélyegeznénk őket, mit lehet a ’80-as, ’90-es években születettekről elmondani?
Egy metaforikus képpel élve az X-generációnak még közepes méretű szárnyaik voltak, az Y-nak már nagyobbak, többet és távolabbra tud repülni, a Z-generáció pedig még ennél is többre képes.
Milyen hatással van az X-geneárció az Y-ra?
Az X-generációs szülők többségének nem volt ideje felnevelni a gyereküket, az iskolára, különböző fakultativ foglalkozásokra hárították ezt a feladatot. Ezért az Y-generációs gyerekek vagy nagyon korán önállóvá váltak, vagy épp ellenkezőleg: még felnőttként is a szüleiktől függnek. Sokan ezért is az online világhoz fordultak, hogy társaságot találjanak, de ott csak felszínes beszélgetések, kapcsolatok alakulhatnak ki.
Hogyan befolyásolja a közösségi média térnyerése az Y-generációt?
A közösségi felületeken egy hamis verseny folyik, ahol mindenki a legjobb oldalát mutatja meg, a gyengeségeiről senki nem beszél. Ez és a szülők elvárásai miatt könnyen maximalistákká válhatnak az Y-generációsok, nem elégednek meg egy szakma megtanulásával, diplomát, majd jól fizető munkát akarnak, miközben elfelejtik gyerekkori álmaikat.
Mi a legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznie ennek az Y-generációnak?
A frusztrációjuk és a maximalizmus következményeinek feldolgozása. Nem mernek beszélni a problémáikról, nehézségeikről. Nem tudnak sikeresen kommunikálni, hiszen többségük a szüleiktől sem látott helyes mintákat. Így könnyen elmagányosodhatnak és a párkapcsolataik sem lesznek hosszú életűek.
Mi áll a generáció értékrendjének az élén? Család, karrier vagy önmaguk boldogsága?
A szülők hatással vannak rájuk, bár az általuk kijelölt út nem feltétlen egyezik meg az ő akaratukkal. Sokan mégis követik szüleik utasításait és például átveszik a családi vállalkozást. A másik felük bizonytalan, nem tudja, családra, karrierre vagy tartós párkapcsolatra vágyik-e leginkább. Az mindkét csoportra nézve közös, hogy nagy a szabadságvágyuk, sokan nem akarnak a multik „rabszolgái” lenni, nagyon mást akarnak, mint az X generációsok.
Hogyan tudnák megtalálni a helyüket?
Az Y-generáció olyat keres, ami még nincs, de létrejöhetne, ha megkezdődne a párbeszéd a generációk között. Az Y-osoknak nagyon jó, kreatív ötleteik vannak, kimondják, amit valójában gondolnak a dolgokról. Ha jobban odafigyelne egymásra a két korcsoport, megosztanák és elfogadnák egymás véleményét, csodálatos dolgok születhetnének. Az elfogadás megy a legnehezebben mindkét oldalnak, a felsoroltak közül. Sok előadásomon megkérdeztem az Y – , Z-generáció képviselőit, ki az, aki boldogtalan otthon vagy konfliktusa van a szülőkkel. Háromnegyede mindig felemeli a kezét, ami például egy 300 fős eseményen elég sok embert jelent.
Mi történik, ha nem alakul ki a párbeszéd a generációk között?
Az X-, az Y- és a Z-generáció is el fog szigetelődni egymástól. Ha így alakul, nehéz lesz, amikor a mostani fiatalok felnőnek, esetleg vezető beosztásba is kerülnek és az idősebb generáció főnökei lesznek, mivel problémás lesz elfogadni a másik fél különbözőségét. Ha mindkét generáció képviselői egy csapatba kerülnek, többségüknek nehéz lesz a közös célok kitűzése és erős harc lehet a vezetői pozíciókért.
Egyre idősebben alapítanak családot a fiatalok. Ez elsősorban az anyagi nehézségek miatt lehet, vagy egész egyszerűen már nem olyan fontos a huszonéveseknek a család?
Nehéz a mai fiatalok helyzete. Egy átlagos kezdőbérrel nem tudják magukat fenntartani, szülői segítségre szorulnak, kényszerhelyzetbe kerülnek. Ha jobban akarnak keresni, túlórát vállalnak és eladják a lelküket a munkahelyüknek. Lakásvásárláshoz még így is hitelt kell felvenniük – de vajon jó szívvel veszik fel a pénzösszeget, vagy kényszerből? A kényszerhelyzet, a kompromisszum és a stressz könnyen vezethet betegségekhez.
Jó vagy rossz, hogy idősebb korban alapítanak családot a fiatalok?
Amerikában, sőt Nyugat-Európában is megszokottnak számít, ha a 30-35 évesen alapítanak családot. Ezzel nincs is semmi baj, addig legalább tudjuk magukat fejleszteni, megtanulhatjuk a felelősségvállalást és a szeretetkinyilvánítást, kifejlődhet az igazi énünk, meggyógyíthatjuk régi sérelmeinket. Sebekkel ugyanis nem lehet családot alapítani, harmonikus egyensúlyt fenntartani, ehhez egészséges lélek kell.
Vagyis ha később házasodunk és vállalunk gyereket, talán még jobban is járunk?
Ha tudatosan fejlesztik magukat, igen, akár még jobb is lehet.
Hogyan jellemeznéd az Y-generáció utáni nemzedéket, a „Z-seket”?
Két csoportot fedeztem fel náluk: vannak az erősek és az eltaposottak. Az iskolai kiközösítés, elmagányosodás most sokkal erősebben van jelen, mint régen. A Z-generációsok többsége céltudatos, harcias, agresszív, rebellis, jobban visszabeszél a szüleiknek, felnőtteknek. Mindegyiküknek erős az egója. Az Y-generációsok családi békére, családi életre vágynak inkább és tudatosan több ÉN-időre.
Miért váltak ilyen énközpontúvá?
A szüleik ahelyett, hogy foglalkoztak, beszélgettek volna velük, különböző órákra, szakkörökre járatták, drága ruhákkal, kütyükkel halmozták el őket. Nyoma sincs a meghitt családi beszélgetéseknek az életükben. Ezért a Z-generációsok úgy gondolják, hogy mindaz, amit kapnak a szüleiktől, alanyi jogon jár nekik, azok a társaik pedig, akik nem élnek ilyen életszínvonalon, semmit sem érnek, emberszámba sem veszik őket.
Mi lesz belőlük, ha felnőnek?
Két lehetőség van: vagy ad nekik az élet néhány leckét és alázatot tanulnak, vagy Isten ments attól, ami jön, mert úgy érzik (és ezt ki is nyilvánítják), hogy rajtuk kívül senki sem elég jó. Mindenesetre nagyon sok a tehetséges és talpra esett fiatal, sok nyelven beszélnek, tág ismereteik vannak, nagyon céltudatosak. Mindeközben nagyon szomjasak a szeretetre és a figyelemre. Sokban múlik azonban rajtunk is, hogy milyenné válik a mai fiatalság. A nyersanyag jó, csak nehéz bánni velük. Mindegyik generációnak az elfogadásra, nyílt kommunikációra kell igyekeznie, így a közös célokat is könnyebben lehet majd elérni, a konfliktusokat vagy eltéréseket pedig jobban ki lehet békíteni.
Ha diák vagy és állást keresel, az Y Generáció Diákszövetkezettel biztosan megtalálod a számításaidnak megfelelő munkát!