Régebben még a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre kellett válaszolnunk, most pedig arra, hol fogunk majd dolgozni, ha befejeztük az egyetemet. Ahhoz, hogy választ tudjunk adni a kérdésre, tisztában kell lennünk készségeinkkel, motivációnkkal és céljainkkal, ami nem is olyan könnyű feladat.
A válaszok megtalálásához S. Tóth Márta, life&business coach, NLP tréner, mediátor ad segítséget.
Mikor érdemes elkezdeni azon gondolkodni, milyen szakmát válasszunk magunknak?
Korrigálnám a kérdést: a képességfejlesztéssel kell kezdeni. Minél több mindent meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy minél több szakmát megismerjenek, annak minden jó és rossz oldalával együtt. A cél, hogy egy nagyon tág világképre tegyenek szert.
Ha annak mentén indulunk el, hogy miben vagyunk tehetségesek, jó nyomon járunk?
Ha egy kisgyerek rajzol, meg kell vizsgálni, azért teszi, mert élvezi, vagy azért, mert unatkozik. Ha állandóan énekel, vajon kedvtelésből teszi, vagy csak az idegességét próbálja leplezni? Mindenképpen arra kell buzdítani a fiatalokat, hogy éljék meg a pillanatokat. Ha így lesz, a tehetségük is fejlődni fog, és rájöhetnek, milyen szakmát válasszanak. A legtöbb szülő szeretné, ha a gyereke az ő szakmáját vinné tovább, figyelmen kívül hagyva, a gyerek készségeit, akaratát.
Hogyan viselkedjünk akaratos szüleinkkel?
A szülők szándéka vitathatatlanul jó, de hibás. Nyugodtan merjünk nekik ellent mondani. Ha az egész család egy vállalkozásban dolgozik, könnyen előfordulhat, hogy nem merünk nemet mondani a szüleinknek, mivel ott is szülőként viselkednek és nem (csak) úgy, mintha a feletteseink lennének. Ettől függetlenül, ez is teljesen jól működhet, ha tisztázódnak a szerepek, és a gyerek tényleg ott szeretne dolgozni. Ha ezt választja, fontos a felnőtt felnőttel való kommunikáció, az asszertivitás és a családi szerepek kívül hagyása. Ott egy csapatként kell működni, hierarchiával, szabályokkal és egy közös kitűzött céllal, tisztelettel. Sokan csak az egyetemen jönnek rá, hogy a választott szakuk mégsem tetszik nekik, és valami teljesen mással szeretnének foglalkozni.
Mit csináljunk ilyenkor?
Ez mind megelőzhető lett volna, ha gyerekként bepillanthatott volna a többi foglalkozásba. Ha az volt a vágya, hogy fizika-biológia szakos tanár legyen, majd most hirtelen cukrásznak szeretne tanulni, gondolkozzon el azon, miért is akart tanár lenni. Mi változott azóta? Ahhoz, hogy célba érjünk, kellemes és kellemetlen helyzetek
kel is szembe kell majd néznünk. Nem mellesleg, miért akar cukrász lenni? Mennyit tud erről a szakmáról? Foglalkozzon az egyetem mellett hobbi szinten vele, és ha egy év múlva továbbra is cukrász akar lenni, legyen az!
Egyszóval érdemes várni, mielőtt meggondolatlanul döntenénk?
Hirtelen jött impulzusokra nem szabad felelőtlenül hagyatkozni. Az egészet úgy kell felfogni, mint egy tőkebefektetést. A fenti példa esetében már az egyetem előtt, a gimnáziumban is energiát fektettünk abba, hogy tanárok legyünk. Mindig meg kell vizsgálni a miérteket, és csak utána érdemes dönteni.
Nem áll fenn annak a veszélye, hogy túl sok mindent kipróbálunk, és csak 30 éves korunkra fejezzük be az egyetemet?
Ez egy társadalmi elvárás, egy presszió. Miért baj, ha csak 30 évesen jövünk rá, mivel szeretnénk foglalkozni, ha mindeközben dolgozunk, és nem a szüleinkkel tartatjuk el magunkat? Sokan az egyetem után az önmegvalósítás, az álmaik követése helyett olyan állást választanak, mely bár jól fizet, nem élvezik, 30-40 éves korukra pedig kiégnek.
Az egyetem befejezése után sokak számára az a legfontosabb, hogy jól fizető állásuk legyen, az, hogy mit dolgoznak, már mellékes.
Jobb, ha először azt a szakmát találjuk meg, amivel úgy érezzük, könnyebben meg tudjuk keresni a pénzt és boldogan járunk be dolgozni. A pénz is fontos, de csak egy része a történetnek, meg kell tanulni felfedezni a többi értéket is. Fontos azt is tudni, hogy a pénz nem arra való, hogy gyűjtsük, hanem arra, hogy eszközként segítse a boldogságunk megvalósítását.
Hogyan válasszunk, ha egyszerre túl sok mindenbe is belevágnánk, ráadásul a környezetünk is ezernyi tippet ad, hogy mihez kezdjünk magunkkal az egyetem után?
Vonuljunk el és tartsunk önreflexiót. Így rájöhetünk, mi az, aminek a legjobban örülnénk. Ha szembe kell menni a szülőkkel, meg kell tenni ezt is, egy szeretetteljes formában. Ha azt teszed, amit a szülő mond, sosem fogod megtudni, mire is vágysz igazán. Ki kell lépned a komfortzónádból, ha meg akarod találni önmagad. Ha úgy érzed, halasztanod kell egy évet, hogy utazhass és dolgozgass a nagyvilágban, tégy úgy! Sokkal gazdagabb emberként térsz majd vissza.
Szerinted mi a legnagyobb hiba, amit szakmaválasztáskor elkövethetünk?
A legtöbbünk gyerekkorban még dédelgettünk valamilyen álmot, aztán ahogy elkezdünk felnőni, a társadalmi elvárások miatt elfeledkezünk a vágyainkról, és egy olyan racionális döntést hozunk, amelyben később nem érezzük jól magunkat. Felnőttkorban újra előkerülnek a régi álmok, amelyek nem hagynak nyugodni minket, ezért hagyják ott olyan sokan a szakmájukat. Sosem késő újrakezdeni. Bármit el lehet érni, ha hiszünk benne. Az álmainkat bármikor elkezdhetjük élni, és ez nem egy elcsépelt közhely. Valós és működik.
Ha mi is ilyen helyzetben találnánk magukat pár év múlva, hogyan készüljünk fel a pályaelhagyásra? Egyáltalán mikor könnyebb meglépni? Pályakezdőként vagy többéves munkatapasztalattal a hátunk mögött?
35-40 évesen már több kötelezettségünk van, gyerekek, párkapcsolat, hitelre vásárolt lakás, autó. Ilyenkor nehezebb lépni, de ekkor is lehetséges, ha megfelelően felkészülünk rá. A motivációnkat is meg kell vizsgálni: mihez fogunk kezdeni magunkkal? Jó-e a kitűzött célunk? Ki fog benne segíteni? Hiába vívtunk ki egy bizonyos pozíciót magunknak, az új munkahelyen ez senkit nem fog érdekelni. Azt is szem előtt kell tartani, hogy egy új szakma megtanulása nem 3 hónap, akár több évbe is beletelhet. Azt tanácsolom, ha ezekkel tisztában vagyunk, bátran, nyugodtan vágjunk bele!
