Harangozó Réka már a gimnáziumban tudta, hogy hosszú távú tervei vannak az olasz nyelvvel. A kecskeméti lány az érettségi után az ELTE magyar szakára jelentkezett, melyhez olasz minort vett fel. Két Budapesten töltött év után Firenze felé vette az irányt: idén szeptemberben már harmadik félévét tölti az olasz városban.
Miért éppen Firenze?
Mindig úgy gondoltam, hogy egy idegen nyelvet, kultúrát a saját környezetében lehet legjobban megismerni. Mivel az ELTE olasz tanszékének volt kapcsolata a firenzei egyetemmel, éltem a lehetőséggel, hogy részt vegyek a bilaterális képzésükben.
Mennyivel különbözik a bilaterális képzés az Erasmus-ösztöndíjtól?
Bilaterális képzés esetében minimum egy évre kell kimenni a kiválasztott külföldi egyetemre. Az idegen egyetemen felvett tárgyakat nem utólag kell elismertetni, itthon már előre összeállítanak egy listát azokról a tárgyakról amelyeket teljesítened kell. Lényegében egyszerre két egyetemet kell elvégeznem, két diplomamunkával, magyarul és olaszul is.
Hogyan nézett ki a felvételi?
Szóbeli elbeszélgetés volt az oktatókkal. Szerintem az a legfontosabb, hogy a jelentkező kellően lelkes és motivált legyen. Akikben ez a két dolog megvan, jó eséllyel el is nyeri a pályázatot.
Hogyan vágtál neki az útnak? Nem féltél, hogy egy egész évet kint kell töltened?
Nem riasztott el sem az idő, sem a távolság. Kecskeméti vagyok, úgyhogy már az ELTE-s tanulmányaim miatt új városba kellett költöznöm. Nem voltak elvárásaim, nagyon lelkes és kíváncsi voltam.
Mi volt az első benyomásod?
Minden maximálisan bejött: az egyetem, az emberek, a gasztronómia! Az olaszok hihetetlenül nyitottak, teljesen mindegy, honnan jöttél vagy milyen a vallásod, kíváncsiak az idegen kultúrákra. Sok olasz ismerősöm volt már Budapesten, és nagyon tetszett nekik a város.
Ennyire népszerű Magyarország az olaszok körében?
Bizony! Az egyetemen még magyar tanszék is van, ahol az egyik szerb barátnőm is tanul. Számomra ez nagyon meglepő, hogy egy nehéz, kevesek által beszélt nyelvre is ennyire kíváncsiak, itt, Olaszországban.
Hogy néz ki az olasz felsőoktatási rendszer?
Azt hittem, hogy a bolognai rendszer szerint oktató egyetemeknél közel ugyanúgy működnek a dolgok, de rosszul gondoltam. Itt a tárgyaim 8-12 kreditesek (otthon a legtöbb 3 kredites) és egy óra nemcsak hetente egyszer van, mint otthon, hanem több alkalommal is. A vizsgák túlnyomó része szóbeli, ahol nincs tételhúzás, de ha mégis, akkor is csak irányadóként használjuk őket, az oktató több tételbe is belekérdez. Egyébként itt a napok is „később kezdődnek”: 10 óra előtt szinte senkit nem látni az egyetemen.
Megfelelő figyelmet fordítanak a tanárok a külföldi hallgatókra?
Az oktatók mindig kedvesek és sokkal türelmesebbek a külföldiekkel. Nekünk több nehézségünk van, mivel nem az anyanyelvünkön tanulunk. A szóbeli vizsgákon a nyelvtani bakik miatt nem szoktak megállítni minket, tolerálják a hibáinkat.
Mennyire összetartóak a hallgatók?
Nagyon aktívak, a diákok sokféle programot szerveznek, mindig van valamilyen buli vagy közös étkezés.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Firenzében nagyon sok a szórakozóhely, a múzeum, gyakorlatilag itt született meg a reneszánsz. A kollégiumot is szeretem, ahol lakom, sokszor kiülünk a teraszra a lakókkal (vannak köztük franciák és perzsák is), és elmeséljük egymásnak, milyen napunk volt. Gyakran pattanok biciklire is, sokszor csak céltalanul tekerek.
Melyik a legkellemesebb firenzei emléked?
Jó érzés, hogy amikor bemutatkozom valakinek, és elmondom, hogy magyar vagyok, csillogó szemmel mondják, hogy ez mennyire jó, és egyszer ők is el szeretnének jönni Magyarországra. Általános tapasztalatom, hogy az olaszok mindig nagyon segítőkészek, és sosem néznek le valakit amiatt, ha nem beszél tökéletesen a nyelvükön.
Tavaly az egész tanéved Firenzében töltötted. Most mennyi ideig maradsz kint?
Ebben a félévben még biztosan, a szakdolgozatomat írom. Miután megvédtem, hazamegyek, ahol ugyanez a kör vár rám.
Utána hogyan tovább?
Gondolkodom a mesterképzésen, és azon is, hogy azt is bilaterálisan végezzem el. Ha Budapesten maradnék, biztosan nagyon hiányozna Firenze nyugalma és békessége. Na meg persze a hosszú bicikliútjaim.
