Utálok ajándékot vásárolni. Bár kreatívnak tartom magam, ha valamelyik szerettemet szeretném meglepni, általában tanácstalan vagyok. Elvégre egy jó ajándéknak egyszerre kell ötletesnek és személyre szólónak lennie, és az sem árt, ha elárul valami arról a személyről, aki az ajándékot adja. Egy jó ajándék ismérve az is, hogy a megajándékozott fél nem fogja egyből elrakni és elfelejteni a tárgyat, hanem addig használja, mígnem egy nap nélkülönözhetetlenné válik számára. Ahogy Cecilie Enger: Anyák ajándékai című könyvéből is kiderül: egy ajándékkal sokszor sokkal többet kapunk, mint gondolnánk.
Cecilie idős anyja otthonba kerül, és a lányára marad a feladat, hogy átnézze anyja homijait, mielőtt eladnák a házat, melyben felnőtt a testvérivel. Ekkor bukkan rá azokra a listákra, melyeken az anyja évtizedeken keresztül vezette, hogy kinek milyen ajándékot vettek karácsonyra, és fordítva: ők kitől, miket kaptak.
Typotex KiadóCecile-t ezernyi emlék árasztja el, miközben alaposan tanulmányozza a listát. Egy rég elfelejtett szobor, a kandallópárkányon nyugvó dísz vagy egy pár kesztyű is képes rengeteg boldogságot és szomorúságot feleleveníteni bennünk. Az anyja jegyzetein szereplő ajándékoknak mindegyikének megvan a saját története: mikor, kinek és kihez került, és legfőképpen: miért?
A könyvben szép lassan bontakozik ki Cecilie családjának története, több generáció mélységéig visszanyúlva. A főszereplő anyja, aki jelenleg az idősek otthonában van, és alig képes felismerni a lányát régebben erős akaratú, határozott, a közösségi életben aktívan részt vevő nő volt, aki a sorsát nem elszenvedte, hanem alakította, ajándékaival pedig mindig üzenni is akart valamit a szeretteinek.
Cecilie múltjának rengeteg érdekes alakja elevenedik meg a lapokon, köztük egy depressziós nagynéni élete is, akit egyre jobban maga alá gyűrt a szomorúság, hiába próbálta meg gyógykezelésekkel és személyes terápiájával, a művészettel, versírással kúrálni magát. Egyik szomorkás versét Cecilie-nek ajándékozta, mely természetesen ott szerepel azon a bizonyos listán, az egyik megfakult lap tetején.
Cecilie Enger könyvében nincs erőszak, szex, drámai csavar vagy katartikus végkifejlet. Nincs benne semmi olyasmi, amit egy bestseller könyv kihagyhatatlan összetevőjének gondolnánk. Ez a történet merészen hétköznapi és fájdalmasan igaz. Pont ezért érezzük úgy az olvasásakor, mintha a könyv nemcsak nekünk, de egy picit talán rólunk is íródott volna.
Elvégre melyikőnket nem rohannak meg néha az emlékek, ha egy régen kapott ajándék a kezünkbe kerül? A minket körülvevő tárgyainknak lelke van. Az csak rajtunk múlik, kíváncsiak vagyunk-e rá, elég bátrak vagyunk-e hozzá, hogy meghallgassuk, felidézzük a történetüket.
Az sem baj, ha a saját ajándékaink történetét nem merjük feleleveníteni. Cecilie Enger csodálatos könyvében helyettünk is megteszi.
