Vajon mi vonz egy izlandi srácot Budapestre? Grímur Axelssonnal folytatott beszélgetésünkből kiderül. A fiú 2009-ben egyetlen szemeszternyi időre érkezett Magyarországra, s bár időközben vissza-visszatért Izlandra, ma már munkavállalóként él Budapesten. Magyarországi élményeiről, az itthoni tanulmányairól, és az egyetem elvégzése utáni életéről kérdeztük őt.
Miért döntöttél Budapest mellett?
Az izlandi egyetemem a tanáraim mindenkit arra ösztönöztek, hogy próbálja ki magát egy másik országban is. Magyarországról pár szaktársamtól hallottam, akik korábban már voltak itt. Ők mind azt mondták, hogy Budapest egy remek város, ahol kedvesek az emberek, úgyhogy nem gondolkodtam sokat, én is szerencsét próbáltam
Mit tanultál nálunk?
A Pázmányon Péter Katolikus Egyetem politológia szakára jelentkeztem. Egy szemesztert akartam maradni, de aztán találkoztam Orsival, a szerelmemmel. Egymásba szerettünk, így a terveim is megváltoztak, a további tanulmányaimat is itt akartam folytatni. Jól is tettem, ugyanis azóta is együtt vagyunk Orsival.
Hogyan oldottad, hogy továbbra is Magyarországon tanulhass?
Nem volt könnyű elintézni, de megérte. Miután befejeztem az itteni szemesztert, már csak a szakdogám megírása volt hátra. Ahhoz, hogy továbbra is Budapesten tanulhassak, jelentkeznem kellett egy mesterképzésre. Már hazamentem Izlandra dolgozni és pénzt gyűjteni, amikor megtudtam, hogy megnyertem az ösztöndíjat a Corvinusra. Az egyetlen probléma az volt, hogy mindez két héttel az év kezdete előtt történt, amikor már nem tudtam felvenni az óráimat. Eléggé magam alatt voltam, de nem adtam fel. Szerencsére találtam egy másik, angol nyelven tartott képzést, a nemzetközi gazdálkodást, itt tudtam folytatni a tanulmányaimat.
Mennyire tetszett a két egyetem?
Emlékszem, mennyire meglepődtem azon, hogy a tanteremben nincsenek számítógépek. Sem a tanárok, sem a diákok nem hoztak magukkal laptopot, nagyon old school volt az egész. Az órát tartó idős professzorok is nagyon kényelmesek voltak, ha valami nem jutott az eszükbe előadás közben, becsukták a szemüket, hátradőltek a székükben és hosszas perceken át gondolkodtak, míg rájöttek, mit akartak mondani. Jegyzeteket, notebookot véletlenül sem használtak volna.
Melyik a legkedvesebb budapesti emléked?
Amikor megérkeztem, rengeteget késett a gépem. Éjfélre értem a reptérre, ahonnan a Nyugati pályaudvarra kellett volna mennem, hogy a piliscsabai kampuszra utazzak, de eltévedtem. Felhívtam Karcsit, aki az itteni mentorom volt, hogy segítséget kérjek tőle. Pár perc múlva anyukám telefonált Reykjavikból, hogy közölje Karcsi rátelefonált, és elmesélte neki, milyen helyzetben vagyok. Otthon nagyon megkönnyebbültek, anya nagyon megörült, hogy itt, hála Karcsinak, jó kezekben leszek.
Melyik a kedvence helyed Magyarországon?
Budapesten a Margitsziget, de többször is volt alkalmam vidékre kirándulni, ami nagyon tetszett, különösen a borvidékek, mint Tokaj és Villány. Orsival több kisebb pincét és borászatot is meglátogattunk, melyek teljesen levettek a lábamról.
Milyen nyelven beszéltek Orsival? Hogy áll a magyar nyelvtudásod?
Angolul! Ha lehetne három kívánságom, az egyik az lenne, hogy megtanuljak magyarul. Orsi megpróbált tanítani, de rémes diák voltam. Hihetetlenül nehéz ez a nyelv. Amikor megírtam az egyik izlandi barátomnak, hogy a Széchenyi-fürdőben jártam, az ismerősöm azt válaszolta, hogy legalább ötször el kellett olvasnia a fürdő nevét, mire megértette, hogy miről is írhattam.
Mivel foglalkozol most Budapesten?
Egy fogászati cégnél dolgozom, amelyik külföldi pácienseket kezel Magyarországon. Az én feladatom az, hogy az Izlandról gyűjtsek kuncsaftokat, megteremtsem a kapcsolatot a két ország között.
Mik a terveid a jövőre?
Nehéz megmondani, csak annyit jelenthetek ki biztosan, hogy Budapest mindenért kárpótol, ami hiányzik Rejkjavikból.
