Neked is volt már olyan napod, amikor úgy érezted, lassan kimerülnek mentális tartalékaid? Amikor az idő csak múlik, de semmi sem ragadja meg igazán a figyelmedet? Pont egy ilyen érdektelennek tűnő reggelen sodort az élet a Báthory utcai bemutatóterembe, ahol Makány Márta, a magyar divatvilág egyik kiemelkedő figurája, kedves kézfogással fogadott. Interjúnk eddigi karrierem egyik legmeghatározóbb találkozása lett.
Makány Márta kiválóságra törekszik: márkája a minőség szinonimája, tökéletességre tervezve egészen a legapróbb részletekig. Amikor betoppantam, Márta épp az asztalnál ülve dolgozott néhány újabb terven. Beszélgetésünk közben legalább három csodálatos ruha vázlata bukkant elő ceruzája hegye alatt. Fáradtan és rezignáltan érkeztem, Márta, ösztönző gondolataival azonban egy teljesen silány napot is képes volt kivételessé tenni.
Azt olvastam, hogy az első esküvői ruhát mintegy „véletlenül” tervezted.
Igen, a legelső darab megtervezésére egy kedves vevő kért meg anno. Akkoriban még meg sem hirdettem, hogy ilyesmivel foglalkozom.
Mi a legnagyobb különbség az esküvői és estélyi ruhák tervezése között?
(A Neked volt már esküvőd? kérdésére bőszen ingatom a fejem.) Akkor még nem tudod, hogy ennek a különleges napnak a tervezése teljesen másik lelkiállapotot idéz elő a menyasszonyokban. Egy meglehetősen érzékeny, felfokozott időszak ez. Ilyenkor még azok is szeretnének csodálatosan kinézni, akik esetleg a mindennapokban nem fektetnek akkora hangsúlyt a megjelenésükre. Ilyenkor mindenki gyönyörű, sőt, tökéletes szeretne lenni.
Szerinted mitől lesz egyedi egy esküvői ruha?
Számomra mindig attól, aki viseli. Nekem az a legfontosabb, hogy a menyasszony jól érezze magát benne, komfortosan tudjon mozogni, és legfőképp az, hogy boldoggá tegye, amit lát. Az arának pedig bizonyára az esemény fontosságától válik igazán különlegessé a ruha, és attól, hogy ilyenkor lehetőségük van kilépni a mindennapokból, és kivételes formában mutatkozni.
Ebben a pillanatban azonnal felvillan a kérdés a fejemben: vajon én milyen esküvői ruhát szeretnék? Még nem igazán volt alkalmam komolyabban átgondolni a dolgot.
Vannak nők, akik már kislánykoruk óta álmodnak a nagy napról, így konkrét elképzelésekkel érkeznek a szalonba. Van, aki csak a lánykérés után merül el a tervezésben. De olyannal is találkoztam már, akik még egy héttel az esküvő előtt sem tudta biztosan, hogy milyen ruhára vágyik. Szóval, mint az élet minden területén, itt is rengetegféle forgatókönyv létezik.
Mennyire változtak a trendek az elmúlt évek során?
Természetesen akadnak különféle tervezők és szituációk, de én még mindig úgy látom, hogy alapvetően a fehér és ekrü színek dominálják az iparágat. Tudod, alapvetően mindenki csak egyszer szeretne házasodni, így a legtöbb menyasszony a tradicionálisabb színvilág mellett dönt az extravagánsabb darabok helyett. Persze a trend folyamatosan változik: korábban az úgynevezett habos-babos, hercegnős esküvői ruhák voltak divatban, mostanság azonban a letisztult, modernebb formák hódítanak.
Hogyan tudsz inspirálódni?
Oh, remélem ezt a kérdést egy péknek vagy fodrásznak is felteszed! A válaszom mindig ugyanaz: rátalálsz arra a dologra, amit szeretsz, majd évekig gyakorlod, egészen addig, amíg némileg rutinná nem válik. Ez nem azt jelenti, hogy már nem köt le, hogy nem leled örömödet benne, egész egyszerűen inkább kifejleszted azokat a szűrőket, amik irányítanak az úton. Én például mostanra már ránézésére meg tudom mondani, hogy milyen ruhára vágyhat egy nő. Bár csak tippelek, az esetek nagy részében sikerül beletrafálnom.
Szerinted én milyen ruhát szeretnék? – kérdezem kíváncsian.
Szerintem nem akarnál túl dekoratívat, inkább egy modernebb, letisztult, kecses darabot választanál. (Valóban, ismét igaza van.)
A tervezési folyamat melyik részét élvezed a leginkább?
Számomra az egész rendkívül szórakoztató! (válaszolja nevetve) Az első lépéstől az utolsó simításokig, minden egyes szakaszát élvezem. Ráadásul végigkísérhetem a menyasszonyokat ezen a csodálatos úton, minden alkalommal újra átélve az izgalmakat. Ez pedig csodálatos érzés!
Rengeteg egyéb ruhadarabot is tervezel. Fontosnak tartod, hogy az általad készített darabok kényelmes viseletek legyenek?
Nagyon fontosnak tartom, hogy könnyen viselhető ruhákat tervezzek. Szerintem minden egyes darab kifejezett rendeltetéssel, egy-egy adott alkalomra készül.
Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy ennyi ideje ezzel foglalkozhatok, ráadásul megélhetés szintjén csinálhatom azt, ami boldoggá tesz. És azt hiszem arra is, hogy folyamatosan tudtam fejlődni az eddigi évek során.
Mi motivál a leginkább?
Nem várok arra, hogy az isteni szikra az ölembe hulljon. Nincsenek bennem félelmek sem, bizonyos értelemben igencsak vakmerő vagyok. Haladok előre, és igazából nincs szükségem különösebb motivációra mindehhez, mert egyszerűen ilyen a természetem. Minden reggel száz gondolattal ébredek, aztán leülök és dolgozom az ötleteimen. De ez minden mesterségre igaz, legyen szó festésről vagy regényírásról. A kreativitás nem dolgozza ki önmagát, az csak az alap, amivel el lehet indulni. Ez valamilyen szinten addiktív is, hiszen nem érzem, hogy szó szerint dolgozom – legalábbis sosem várom a munkanap végét, hogy végre becsukhassam magam mögött az iroda ajtaját. Mivel tényleg élvezem, amit csinálok, sokszor hétvégén is dolgozom. Azt gondolom, hogy vagy maximális erőbedobással csinálsz valamit, vagy sehogy. Számomra nincs köztes megoldás. Az egyik tanárom mondta anno: Mi kell az amatőrnek? Ihlet. Mi kell a profinak? Határidők.
