A főállásban személyi stylistként, másodállásban médiumként foglalatoskodó Maureen (Kristen Stewart) három hónappal ezelőtt elveszítette ikerbátyját, Lewist. Hogy kellőképpen elbúcsúzzon tőle, bátyja halálának helyszínére, Párizsba költözik, ahol egy elkényeztetett popcsillag (Nora von Waldstatten) stylistjaként dolgozik. Több estét is eltölt bátyja elhagyatott kastélyában, azzal a határozott szándékkal, hogy kapcsolatba lépjen Lewisszal, ugyanis halála előtt megígérték egymásnak, hogy bármelyikük is haljon meg előbb, jelet küld a túlvilágról…
A film középpontjában sokkal inkább a gyász áll, semmint a szellemidézés. Az ezzel járó nyugtalanság, félelem, és bizonytalanság a főszereplő, Maureen karakterének kibontakozásával zúdul a nézőre. Ez nem félelmet, hanem egyfajta nyugtalanító érzést keltett bennem, ami kitartott a film utolsó percéig. A stylist képi világa is az előzőeket tükrözi, nagyon is hitelesen – elöljáróban annyit, hogy nem a véletlen műve volt, hogy a film írója és rendezője, Olivier Assayas bezsebelhette a Legjobb rendezőnek járó díjat a Cannes-i Filmfesztiválon.
Nagyon úgy tűnik, hogy a francia rendező Kristen Stewart személyében megtalálta múzsáját. 2014-es együttműködésükből született a Sils Mária felhői c. dráma, amiben Stewart csak mellékszereplőként tűnt fel a szintén francia származású sztárszínésző, Juliette Binoche mellett. A stylist esetében azonban egyszereplős filmről beszélünk, aminek főkarakterét meglehetősen jól alakítja Stewart. Sőt, eddigi talán legjobb alakítása ez, amihez valószínűleg az is hozzátartozik, hogy Maureen karakterét Assayas kifejezetten neki írta, így az jóval közelebb áll hozzá, mint az eddigiek együttvéve (Bella Swan, most komolyan?).
A stylist nem az élet napos oldalát mutatja be, kéretlenül szembesít, felkavar, és nyomot hagy. Nehezen emészthető, ugyanakkor érdekes alkotás.
A film március 30-tól látható a mozikban.
Fotó: IMDB
