Bár minden évben megemlékezünk az 1848-49-es forradalomról, sok érdekes dolgot nem, vagy csak tévesen tudunk róla. Összegyűjtöttünk 6 tényt március 15-ről, amin biztosan meg fogsz lepődni.
Az utat mutató szurony
A forradalom egyik legismertebb alakját, a költő Petőfit Sándort egy szurony győzte meg arról, hogy nyertes ügyet képviselnek. Amikor Vasvári Pál politikussal a felkelés részleteiről beszéltek, Vasvári olyan lelkesen gesztikulált, hogy Petőfi tőrös botjából kiütötte a szuronyt, ami egy ajtófélfába csapódott, méghozzá úgy, hogy a hegye pontosan Bécs irányába mutatott.
Nem is volt Pilvax
A márciusi ifjakként emlegetett fiatal forradalmárok március 15-én reggel a Pilvax Kávéházból indították útjára a forradalmat– legalábbis ez áll minden történelemkönyvben. Az igazság azonban az, hogy a Fillinger János tulajdonában álló kávéházat mindenki Fillinger néven emlegette. A helyet azóta jelentősen átépítették, de egy táblával még mindig jelzik, hogy milyen fontos események történtek itt egykor.
A megbecstelenített Nemzeti dal
Petőfi a hazaszeretet hevében írta a Nemzeti dal című költeményét, melyet a Nemzeti Múzeum előtt szavalt el a forradalmi lázban égő tömegek előtt. Csupán egyetlen dolog rontotta el a dicső hangulatot: az összegyűltek között elvonuló tehenek. A József-napi vásár miatt áruba bocsájtott állatokat ugyanis ekkor hajtották a vásárba. (Egyébként a forradalmárok eredetileg március 19-re, József-napra tervezték a felkelést, mivel tudták, hogy a vásárba áramló emberek indulatait könnyű lesz felkorbácsolni, és a maréknyi felkelőkből könnyen óriási tömeg válhat.)
Az elrontott kokárda
A háromszínű zászlót, vagyis trikolort a francia forradalom szülte, ahogy a kokárdát is a francia felkelők tűzték elsőként ruhájukra. Petőfi Sándor feleségét, Szendrey Júliát is ez ihlette meg, aki saját maga varrta meg férje számára a kokárdát. A baj mindössze annyi volt, hogy Júlia felcserélte a kokárdán a magyar zászló színeit, így a végeredmény úgy nézett ki, mintha az olasz lobogót formálta volna meg. Történészek szerint az sem kizárt, hogy Szendrey Júlia direkt szedte ilyen sorrendbe a színeket, hogy így fejezze ki az olasz nemzeti forradalom iránti szolidaritását. (Egyébként a kokárda olyan hamar „divatba jött” 1848 márciusában, hogy három nap alatt Pest-Buda kifogyott a nemzetiszínű textilekből.)
Nyomdai izgalmak
A magyarok követeléseit tartalmazó 12 pontot a Landerer és Heckenast nyomdába vitték kinyomtatni a felkelők. Akkoriban minden sajtóterméket csak akkor nyomtathatták ki a nyomdászok, ha szerepelt rajta a cenzori bélyegző. Amikor Landerer, a nyomdatulajdonos a szabályoknak megfelelően megkérte a felkelőktől, hogy mutassák meg a cenzori bélyegzőt a nyomtatandó anyagokon a forradalmárok természetesen nem tudtak ilyen pecsétet megmutatni. Mivel azonban Landerer a felkelők oldalán állt, az egyik forradalmár fülébe súgta, hogyha elfoglalják a nyomdáját, ki tudnák nyomtatni a 12 pontot. Hogy a színjáték tökéletes legyen, Landerert a kérésére bezárták a saját irodájába.
Lusta forradalmárok
A fentebb említett, szuronydobáló Vasvári Pál szerencsétlen ok miatt késett el az egyik tiltakozó felvonulásról. A férfiben forradalmi láznál is erősebben égett a férfiú szenvedély, és a haza ügyének szolgálás helyett inkább a magyar asszonyoknak tette a szépet.
A szabadságharc másik emblematikus figurája, a börtönből kiszabadított Táncsics Mihály pedig a tiszteletére előadott színházi előadásról maradt le. Kiszabadítása izgalmaiban annyira elfáradt, hogy úgy elaludt, hogy senki nem bírta felébreszteni őt.
