“A civilség csinálós dolog” – Interjú az ARC plakátpályázat első helyezettjével

Az ARC 2000 óta a kreativitás szabadságáról szól. Korlátlanul pályázhat bárki, és a kiállítások is nyitottak, éjjel-nappal ingyenesen megtekinthetők. Már 17 éve kreatív gondolatokat, véleményeket bemutató és véleményformáló képkulturális eseményként vesz részt a társadalmi folyamatokban. Ma már hagyománnyal rendelkező része a budapesti kulturális kínálatnak, jelentősége a kiállításokon is túlmutat. Idézik, beszélnek róla, hivatkoznak rá.

Idén 17. alkalommal “Vigyázat, civilek!” címmel került kiírásra az ARC plakátpályázat, amelyre július közepéig várták a kreatív, szókimondó plakátokat. A beküldött művek legjobbjaiból kiállítás nyílt, ami ingyenesen megtekinthető a már megszokott helyen, a Hősök tere melletti Ötvenhatosok terén. A pályázat dobogósaival, illetve különdíjasával beszélgettünk. Elsőként Glázer Attilát, a pályázat első helyezettjét ismerhetitek meg jobban.

ARC
Glázer Attila: Engedély

Mit kell tudni rólad?

Tájépítészként diplomáztam, még az egyetem alatt elvégeztem a kameraman képzőt és dolgoztam is a Magyar Televíziónál. Évekig török zenét játszottam ütőhangszeresként az Arasinda együttesben.  Kortárs tánc szólókat írtam, melyeket a MU színházban mutattak be. Doromb klubot tartok egy barátommal közösen, magazinoknak írok cikkeket, fotósként dolgozom 17 éve. Próbálkoztam lakásétteremmel, terveztem abc-t, három évig vezettem egy kortárs galériát HÁROM HÉT GALÉRIA néven. Előadóként jártam a MOME-n, a Műszaki Egyetemen, A Nyugat Magyarországi Egyetemen, a Mod Art-ban a Werk Akadémián. Gyerekekkel foglalkozom a MUS-E alapítványon keresztül, a művészet által nyitok kapukat nekik egymás és önmaguk felé. Két éve kiadtam egy verseskötetet, most egy 2. megjelenésén dolgozom. 10 éves fiam a legszínesebb örömöm. Lehet, hogy kimaradt valami…

2013-ban már jelentkeztél az ARC-ra, és különdíjat is nyertél. Akkor mi volt a téma?

Először pályáztam, viszont elfelejtettem az akkori témát. Arra emlékszem csak, hogy meglepően gyorsan terjedt el a kép az egész országban, szinte ijesztő volt látni, mennyi megosztással süvített Facebookon. Az öröm mellett persze ott volt az érzés, hogy hogyan lehet ezt majd meghaladni.

Más években is pályáztál?

2014-ben és 2015-ben nem került ki egyetlen ötletem sem, 2016-ban viszont újra látható volt munkám, mégpedig egy köldöknézős plakát.

Több pályamunkát is beadtál idén?

Kettőt, de egyértelműen a díjazott volt az eredeti ötletem, a másik annak egy variációja csak.

Hogyan született meg a díjazott plakátod ötlete, mennyi ideig dolgoztál rajta?

A kiírás elolvasása után rögtön valami iskolával kapcsolatos érzés kezdett derengeni, de nem volt konkrét. Sokáig vajúdok, gyorsan szülök. A gondolkodási időt nem tudom lemérni. A kivitelezés fél óra volt mindennel együtt. Nem utolsósorban azért is, mert igyekeztem olyan képi megoldáshoz nyúlni, amihez nem kell grafikus segítsége, önállóan is meg tudom csinálni. Azt hiszem ennél egyszerűbb megoldás nem is nagyon létezik. Na jó, de, egy üres lap…

Ha rövid leírást kéne készítened hozzá, mit tartanál a legfontosabbnak elmondani?

Számomra mindennek az oktatás, az iskola az alapja. Az élet bármely iskolája. Ott dől el minden. Megszerettetik velünk a nyitottságot, vagy kapjuk a körmösöket, és még a segítségnyújtásról is leszokunk. Szerintem Magyarország egyetlen kitörési pontja, hogy a szabad gondolkodásnak újra teret adunk, a lehető legtöbb módon. Tanult, és nyitott nép nem tűr majd meg ilyen tévutakat, ilyen gyűlöletcunamit, ilyen bornírtságot. Sem politikában, sem celebügyileg, sem más területen. Segíteni fogunk egymáson, úgy hogy önállóan is a sokszorosára leszünk képesek, mint azt ma elhisszük.

Ha szóban, nem plakátban kéne megfogalmazni a pályázat fő kérdését, mit mondanál, ki civil? Te civil vagy?

A legfontosabb számomra, hogy szerintem mindenki civil. Még a katona is, ha nincs szolgálatban. És ha mindenkiről beszélek, akkor nem az a fontos, hogy ki marad ki. Ha képesek vagyunk felelősséggel viseltetni döntéseink, szeretteink, feladataink kapcsán, akkor egészen egyszerűen jobb világ jön, ami nem tűr meg maga felett buta, kirekesztő, lejárt szavatosságú politikusokat. A civilség csinálós dolog. Nem tűri a rizsázást, nem tűri az okoskodást, és végleg nem tűri az erőszakot. A civilség szabadság. A szabadság pedig félelmetes azoknak, akik maguk nem azok. A plakátom a segítségnyújtásról szól. Én például szívesen megmutatom bárkinek milyen színű a szabad gondolat.