A Várkert Bazár 2014-ben felújított épületei jelenleg kiállításoknak, irodalmi, táncművészeti és számos további kulturális, könnyűzenei valamint gyermekprogramnak ad otthont. Emellett közkedvelt rendezvényhelyszínként működik. De azt talán sokan nem is sejtik, hogy a 20. század második felében is pezsgő kulturális színfoltja volt a városnak. Pedig ha a falak beszélni tudnának, nem unatkoznánk. Mivel az épületek nem szólalnak meg, mesélünk mi: Budapest titkait felderítő sorozatunk harmadik része következik.
A Várkert Bazár építési munkálatai az 1870-es években kezdődtek Ybl Miklós neoreneszánsz tervei alapján. Eleinte kereskedők használták, ezután a két kiürült bérpalotába a Történelmi Arcképcsarnok kiállítása került. Később női festőiskola, majd szobrászműhely működött itt, a két világháború között már főleg reprezentációs célokra használták. Itt működött a Fiume szálló, ami diplomaták mellett egy irodalmi kört is befogadott, többek között Móricz Zsigmond részvételével. A második világháború végén azonban súlyosan megrongálódott, és sokáig nem is renoválták. 1961-ben a felújítás végre megtörtént, megkezdődött a Várkert Bazár fénykora.
Bulik, pia és csajok, ellenőrzött keretek között
1961 nyarán a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség ötlete alapján itt kezdték el kialakítani az Ifjúsági Művelődési Parkot, közéleti nevén az Ifiparkot. A létrehozás elsődleges célja természetesen az volt, hogy a fiatalokat szabadidejükben is szemmel tartsák, a szórakozást szigorú határok között tudják tartani. A 2500 fő befogadására képes szabadtéri szórakozóhely augusztus 20-án nyitott meg. A kezdetben bevezetett ötforintos belépőjegy ára sokáig változatlan maradt, ám a park népszerűsége rohamosan nőtt.
De milyen szabályok is vonatkoztak az itt szórakozni vágyó fiatalokra? Az 1962-es belépési szabályzatot idézve: “Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.” A rendre több kihelyezett felügyelő mellett személyesen Rajnák László, korábbi elsőrendű boxoló, a park igazgatója is figyelt, akinek már volt ilyen téren tapasztalata. 1973-as őrizetbe vételéig a hangulatra, az étel-ital árára és még a fellépők öltözetére is személyesen ügyelt.
A szigorú szabályok ellenére is rengeteg fiatalt vonzott a park, ami nem csoda, hiszen a táncolni vágyók ki voltak éhezve egy ilyen szórakozási lehetőségre. Az ötvenes években a házibulik jelentették a kikapcsolódást, majd a hatvanas években kezdtek el kollégiumokban rendezvényeket szervezni, például a BME Vár kollégiumában. Alternatívaként szerepeltek még persze a bárok, de a fogyasztási kötelezettség miatt ezt egy átlagos diák nem, vagy csak nagyon ritkán engedhette meg magának.
1962-ben, az első teljes szezonban, május 1. és szeptember 20. között közel 70 ezren váltottak belépőt, habár ebben az évben főleg dzsesszes szalonzenét, tánczenét lehetett hallani a Parkban (például Bergendyt, Scampolót), aminek következtében egy idősebb korosztály számára volt inkább csábító. Kötetlenebb beszélgetések, dunai kilátás és olcsó sör mellé olyan számok szóltak, mint a Fogj egy sétapálcát vagy a Marina. Heti négy napra hirdettek nyitvatartást, és vasárnap délelőtt a fiatalabbak élvezhették a gyerekprogramokat.
A magyar zene fellegvára
A hatvanas évek második felében a beat- és a jazz-zene, a külföldi rádió megjelenésének hatására a park arculata, a programok is változtak. Az évtized végére végre megtörtént a váltás, ami soha nem látott tömegeket vonzott a parkba. Olyan fellépőket engedhettek meg maguknak, mint a Hungária vagy a Bajtala. “Ez volt a nagy találkahely. Itt flangáltak a népies körből frissen érkezett szövő- és fonólányok, a belvárosi-városi diákcsajok pedig nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi választékot is biztosították jelenlétükkel”- emlékezik vissza Schuster Lóránt. Az Ifipark tehát megfelelt a várakozásoknak, és a budapesti fiatalság nagy része tengette itt napjait társalgással, cigarettázással és alkalmanként tánccal -ellenőrzött körülmények között.
1969 jelentős évnek számított. Bevezették a rendőri tiszti ügyeletet, és a Coca-Colát, csocsóasztalokat és flippergépeket helyeztek el. Ez év május 27-én üdvözölték az egymilliomodik vendéget is. A hetvenes évek az előző évtizedhez képest konszolidáltan indult: a csápolás, galerizés helyett a kulturált tömeg visszatért a tánchoz. 1974-től ráadásul szeszesitalt sem árusítottak. Olyan zenekarok lettek népszerűek, mint az Ex-Vér, a Gemini és a Kék Csillag. Pár szezon után visszatért a rock-őrület, a Piramis, a Mini és a P-Mobil lettek a sztárok.
Az Ifipark fiatalok számára élőzenét, az előadók számára felemelkedési lehetőséget biztosított. Az utóbbira a legjobb példa a Sakk-Matt, aminek bemutatkozó koncertje itt volt 1968. május 1-jén. Leírások szerint hatalmas show-t csináltak, külföldi rock bandák mintájára. Radics Béla, a gitáros később a Tűzkerék, majd a Taurus együttes tagjaként is gyakran megfordult a Park színpadán (az utóbbi első előadása szintén itt volt, 1972 május 1-jén). Szintén nagy karriert futott be az Ifiparkban a Kex, amelynek énekese, az 1972-ben disszidált Baksa Soós János színpadi alakítása a közönség kedvence volt. A Bergendy zenekart érdemes még megemlíteni, amit a park törzszenekarának is szoktak nevezni. Magyarország zeneileg azonban fővároscentrikus volt, a vidéki művészeknek nem volt könnyű dolguk.
Orgiák a fa alatt
Ironikus módon, Budapest talán legszigorúbban ellenőrzött ifjúsági szórakozóhelyének története szorosan összekapcsolódik a kor tinédzserlázadásával is, nevezetesen a Nagyfa Galerivel. Az Ifjúsági Park fölött, fák lombjának takarásában, a Nagyfa tövében gyűltek össze azok a fiatalok, akiket kitiltottak a parkból, vagy egyszerűen nem is akartak bemenni. Az itt összegyűlő hosszú hajú, lezseren öltözködő fiúk, és a hozzájuk tartozó csajok a szülők rémálmai voltak. Legtöbbjük nem járt dolgozni vagy iskolába, és nem a kulturált időtöltésük miatt híresültek el.
Ezek a veszélyesnek titulált háború-, munka- és rendszerellenes fiatalok tehát tehát itt töltötték délutánjaikat, csoportosultak, hangos zenét hallgattak, és a legendák szerint orgiákat is tartottak. A Nagyfa környéke a fiatalok lázadásának szimbólumává vált. Erről a csodás kilátású, de mégis rejtett helyről indultak el 1969. június 8-án a belvárosba, Brian Jones halála után, egy rock-mise reményében. A felvonulás azonban kudarcba fulladt, és kilenc fontos személyt vád alá helyezett a rendőrség. Az incidens után a társaság bomlásnak indult, és soha nem nyerte vissza népszerűségét. Ahogy nem sokkal utána a Park is elveszítette azt.
Mélyrepülés
1980-ban, május 27-edikén ugyanis egy Edda-koncert alkalmával hatalmas tömeg gyűlt össze, és egy fal leomlása négy fiatalt is megsebesített. Megsebesítette ugyanakkor az Ifipark imázsát is, 1981 tavaszáig ki sem nyitott. Ekkor kezdődött a lassú haldoklás folyamata. Már közel sem tudtak olyan fellépőket vagy akkora tömeget bevonzani, mint pár évvel azelőtt. 1984 szeptember 23-án búcsúztatta a parkot a P. Mobil, Elektromos Temetés című koncertjével.
1984 után a terület kezelését a Fővárosi Tanács átadta a Budapesti Művelődési Központnak, és egy időre az enyészeté lett. 1989-ben az I. Kerületi Tanács vette át a kezelői jogot. Az épületegyüttes 1996 óta a világ 100 legveszélyeztetettebb műemlékének egyike.
A virágzás
2011 októberében döntöttek a renoválásról, amit azóta sikeresen be is fejeztek. Multifunkcionális rendezvényterem, mélygarázs, és mozgólépcső is épült, valamint itt található Budapest talán legdrágább és legdizájnosabb nyilvános WC-je is. Manapság számis rendezvény és kulturális program helyszíne a Várkert Bazár, amelyet nemcsak a belföldi látogatók, de a külföldi turisták is kezdenek egyre inkább felfedezni a város egyik legszebben renovált területén.
