Budapest utcáin sétálva ritkán gondolunk bele, milyen titkokat rejtenek a város régi épületei, egyes falak azonban számos sötét történetet őriznek. Ebben a cikkben három olyan fővárosi épületet mutatunk be, amelyek nemcsak építészeti örökségünk részei, hanem vérfagyasztó események néma tanúi is.
Stromfeld Aurél út 16.
A Bajor Gizi Színészmúzeumnak is otthont adó villa egykor a legendás színésznő otthona volt, akinek rejtélyes, máig tisztázatlan halála is az épülethez kötődik. A Nemzeti Színház vezető művésze, a Kossuth-díjas és Kiváló Művész címmel kitüntetett színésznő fül-orr-gégész férjével, Germán Tiborral élt a svábhegyi villában. A sokak által kedvelt pár holttestére 1951 februárjában, a lakásukban találtak rá ismerőseik, miután nem tudták elérni őket.
A tragédiát megelőző időszakban Bajor Gizit fülfájás gyötörte, amire férje B-vitaminos injekciókat adott neki, ám a végzetes napon nem tudni, hogy véletlenül vagy szándékosan, de a vitamin helyett morfiumot fecskendezett be szerelmének. Az orvosi vélemény szerint a nő halálát ez a túladagolás okozta, csakúgy, mint férjéét is, aki magát is megmérgezte, majd egy orvosi vényre a következő szavakat írta búcsúlevélként: „Így nem lehet tovább élni.”
A mai napig nem tudni, hogy a férfi az öngyilkossága előtt szándékosan ölte-e meg szeretett feleségét. A legszélesebb körben elfogadott teória szerint a férfi egy betegség miatti tévképzet eredményeként meg volt győződve arról, hogy a színésznő rákban szenved és a szenvedéstől próbálta megmenteni őt.
Andrássy út 87-89.
A Kodály körönd egyik legmutatósabb épülete egy érdekfeszítő rejtély helyszíne volt, ugyanis a szellemjárásról is híres épület első felújítása során, a 20. század elején két munkás is eltűnt pár napra. Hosszas keresés után egyiküket egy dohos szekrényben, másikukat pedig egy belülről zárható, sötét pincében találták meg, eszméletlen állapotban.
Az eset akkora port kavart, hogy egy időre le is állt a felújítás, a biztonság biztosítása érdekében pedig pincétől padlásig átkutatták az épületet, ám ekkor ismét egy váratlan dolog történt. A ház átvizsgálásakor az egyik alkalmazott egy régi, poros ládára bukkant, aminek tartalmára a mai napig nem derült fény. A férfi másnap váratlanul meghalt, a rejtélyes zsákmány pedig a Nemzetbiztonsági Hivatal tulajdonába került.
Retek utca 24.
A Széll Kálmán tértől egy köpésre, a Mammut Bevásárlóközpont szomszédságában álló épület rendszeres szereplője volt a korabeli újságoknak a 20. században itt történt bűnesetek miatt.
Az első hátborzongató esemény egy gyilkossági kísérlet volt 1911-ben, ami egy itt élő könyvelő, Oppenstein Vilmos kislánya felé irányult. A férfi az egyik reggel csúnyán leszidta fiatal cselédlányát, Schulz Máriát, aki bosszúból marólúgot kevert a férfi kislányának reggeli tejébe. Szerencsére a kislány édesanyja gyanút fogott, mert furcsa színűnek találta az italt, majd miután belekóstolt, hamar beigazolódott, hogy feltevése helyes volt, hiszen rögtön megmarta nyelvét a méreg. A rendőrség letartóztatta Máriát, ő azonban egész végig tagadta, hogy ilyen aljas tervet eszelt volna ki.
Nem sokkal később, 1927-ben egy újabb bűntény miatt került be a ház a köztudatba, ugyanis a több budapesti lakást kirabló Krausz Gábor a Retek utcai épület egyik emeleti lakását is kipakolta. A körözött bőröndössegédet végül nyakkendője buktatta le, ugyanis, amikor egy divatüzletben nézelődött, egy eladónak rögtön feltűnt, hogy egy lopott ruhadarabot visel.
Bő tíz évvel később, 1938-ban ismét egy betörési kísérlet rázta meg a lakók nyugalmát: a jómódú hivatalnok, dr. Röchel Waldemár munkából hazatérve két idegennel találkozott szembe saját előszobájában. A két férfi a lebukástól félve megtámadta őt, egyikük riasztópisztollyal lőtt rá, a másikuk pedig fejen ütötte, majd gyorsan elhagyták a területet. Szerencsére a sértett túlélte a támadást, azonban a betörőket nem sikerült elfogni.
Ismerjétek meg a vidéki tanyavilág leghírhedtebb gyilkosának történetét is:
Funzine