110 évvel ezelőtt, 1914. január 10-ére virradó reggel két fiú egy utazókosarat szúrt ki a Dunában, amibe hamar kiderült, hogy egy fiatal nő holttestét gyömöszölték be. A nem mindennapi eset óriási port kavart a korabeli sajtóban, Mágnás Elza gyilkosságát pedig azóta is a századforduló leghíresebb bűnügyi esetének tartják.
Kislány a nagyvárosban
Mágnás Elza Turcsányi Emília néven látta meg a napvilágot 1880-ban a mai Felvidéken, ahol egészen kiskorától mosónő édesanyja munkáját segítette. Mint oly sok fiatal lányt, 1896-ban, a millennium évében végül őt is felküldték Budapestre, ahol cselédként és mosogatólányként kezdett el dolgozni.
Szépségét és utánozhatatlan kisugárzását hamar kihasználva egyre nagyobb hírnévre tett szert a város mulatóiban, ahol felszolgálólányként helyezkedett el, majd a Fővárosi Orfeum hozta meg számára az igazán nagy áttörést, ahol tehetős úriemberek társaságában töltötte szabadnapjait.
Ekkortájt vette fel művésznevét is, amivel azt remélte, hogy előrébb kerül a társadalmi ranglétrán, és idővel eléri célját, hogy a lehető legillusztrisabb körökben mozoghasson.
A mindent megváltoztató találkozás: Max Schmidt
Mágnás Elzának nem kellett sokat várnia, hiszen egy buja orfeumi estén megismerkedett a nála 20 évvel idősebb, bécsi bútorgyáros Max Schmidttel, akit rögtön levett a lábáról. Annak ellenére, hogy a történetek szerint a lány nyilvánosan végig csak bácsinak hívta a férfit, hamar viszonyba kezdtek, amivel valóra vált az álma, hiszen egyik napról a másikra már nem dolgozóként, hanem vendégként jelent meg a mulatókban.
Maxtól mindent megkapott, amire csak vágyott, egy mutatós lakás tulajdonosa lett a Bem rakparton, emellett pedig folyamatosan rengeteg drága ruhát, ékszert és egyedi bútort kapott Európa különböző pontjairól. A férfi egy nyelvtanárt is felfogadott mellé, hogy „úrinőt” neveljen belőle, így németül és angolul is megtanult.
Minden igyekezete ellenére, bármennyire is próbálkozott, Elzát nem fogadták be az igazán elit körök, csak egy gazdag ember kitartottjaként tekintettek rá, akivel ráadásul sosem mutatkoztak együtt. A kor egyik legjelentősebb írója, Krúdy Gyula a következőképpen írt a hírhedt lány kapcsolatáról:
„Azokat a nőket, akik megtetszenek neki (Max Schmidtnek), fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval, érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket. Mágnás Elza sokkal butább volt – mint társnői mondták –, hogy ellentmondhatott volna a gazdag embernek…”
Annak ellenére, hogy sok irigye akadt, a kívülről pompásnak látszó élete is sok áldozattal járt: teljesen le kellett mondania függetlenségéről, és a férfi minden kívánságának eleget kellett tennie, aki még az öltözetét és az általa viselt színeket is meghatározta.
A gyilkosság, ami sokkolta egész Budapestet
1914. január 10-én, egy hűvös téli hajnalban két fiú egy, a köveken fennakadt utazókosarat szúrt ki a Margit rakpart alsó részén, ami a vízen hánykolódott. Kíváncsiságuk nem hagyta őket nyugodni, így belelestek, ám legrosszabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy egy, csupán egy szál inget viselő, fiatal lány holttestére találnak.
Az ismeretlen lányt a következőképpen jellemezték a jegyzőkönyvben:
„Körülbelül 30 éves, keresztény típusú, közepes nagyságú, mérsékelten táplált, gondosan ápolt testű. Szeme szürke, szempillái hosszúak, szőkék, szemöldöke szőke, ívelt szája közepes nagyságú, ajka duzzadt, orra közepes, széles egyenes orr, füle a fejétől kissé elálló. Kezén, lábán a körme gondosan ápolt. A holttesten fehér, silány minőségű batiszt ing, közönséges gépcsipke-dísszel.”
Az ügy hátborzongató mivolta miatt óriási por kavart a korabeli sajtóban, rengeteg pletyka keringett az ismeretlen holttestről, és az egész város azt találgatta, hogy vajon ki lehet a rejtélyes áldozat, és mi történhetett vele.
A nyomozók kezdetben a kosárból indultak ki, majd amikor ezzel kapcsolatban nem jutottak nyomra, a holttest arcáról készült fotó segítségével próbáltak tippeket kérni. Számos bejelentés érkezett, miszerint az említett hölgyet a Döbrentei utcában látták, egy tejárus asszony pedig egy fiatal nőt és férfit is látott egy utazókosárral az említett reggelen.
Miután a kép alapján sokan felismerték Elzát, páran a Szent János Kórház boncolóhelyiségében is azonosították a lányt, majd miután a lakásában hagyott ruhái és cipői is tökéletesen passzoltak a testre, lehullott a lepel a halott kilétéről.
A lebukás
Csupán három nap után, január 13-án el is kapták a rengeteg nyomot hátrahagyó tetteseket, akik nem voltak mások, mint Mágnás Elza nem rég felvett házvezetőnője, Kóbori Rózsi és szeretője, Nick Gusztáv.
Későbbi vallomásaik szerint Elza épp lefekvéshez készülődött a hálószobájában, amikor Rózsi beengedte szeretőjét, aki egy törülközővel megfojtotta a nőt. Miután minden készpénzét és értékes ékszerét ellopták, testét egy utazókosárba gyömöszölték, majd levitték a Duna-partra, abban reménykedve, hogy a sodrás majd elviszi.
A haszonszerzés céljából elkövetett gyilkosságért először halálbüntetést kapott a páros, amit később életfogytiglani börtönbüntetésre csökkentettek. Rózsi 1926-ban, börtöncellájában hunyt el, míg szeretője 15 év után szabadult, és egészen a 60-as évekig kürtőskalácsot árult a Teleki téren.
Ugyan kétes megítélése miatt nem sok mély kapcsolatra tett szert, kitartója, Max Schmidt halála után is gondoskodott Mágnás Elzáról: kiscelli kastélyának közelében helyezte végső nyugalomra, ahol az egykori kiscelli kolostor templomtermében egy kápolnát is berendezett egykori kedvese emlékére.