Egyre többször jön velünk szembe ez a rejtélyes kifejezés, ami számos ember életét keseríti meg, sokszor anélkül, hogy észrevennék vagy tudnának róla. Az imposztorszindrómában szenvedők egy ördögi körbe kerülnek, amiből odafigyelés nélkül nagyon nehéz kilépni, ám közel sem lehetetlen.
Mi is az az imposztorszindróma?
Az imposztorszindróma rejtélyes kifejezése egyfajta önértékelési zavart takar, aminek következtében az egyén nem saját érdemeinek éli meg a sikereit, hanem azt érzi, hogy minden eredménye csak a véletlen vagy a szerencse szüleménye.
Nevét az angol impostor szóból kapta, ami szélhámost, csalót jelent, arra utalva, hogy az imposztorszindrómában szenvedők folyamatos félelemben élnek, hogy egyszer lehull róluk a lepel, és mindenki rájön, hogy nem is olyan jók, mint amilyennek gondolják őket.
Pauline Clance és Suzanne Imes amerikai pszichológusnők 1978-ban a jelenséget “a szélhámosság egy intenzív belső tapasztalásaként” definiálták. A témában először elkészült kutatáshoz 150 sikeres, sok elismeréssel bíró embert vontak be, hogy rajtuk keresztül térképezzék fel a lehetséges okokat, tüneteket és a jelenség előfordulásának gyakoriságát.
Kutatásaik szerint, amiket későbbi vizsgálatok is megerősítettek, az imposztorszindróma a magasan képzett nők körében a leggyakoribb, akik folyamatosan az átlagon felül teljesítenek és sok esetben magas pozíciót töltenek be munkahelyükön. Emögött feltehetőleg az évezredek alatt felállított nemi szerepek állnak, amelyek következtében még mindig sok esetben negatív a sikeres nők megítélése a hagyományosan férfiak uralta közegekben.
Hogyan ismered fel az imposztorszindrómát?
Az imposztorszindróma tüneteihez hasonló érzéseket és gondolatokat az emberek 70%-a átél, amikor például kételkedik a képességeiben egy vizsga előtt, vagy elbizonytalanodik önmagában egy új feladat előtt. Ennek kóros, az élet minden területére kiterjedő megjelenésekor beszélünk imposztorszindrómáról.
Az egyik legárulkodóbb jel, hogyha kellemetlenül érzed magad a dicsérettől, és azt érzed, hogy csak kedvességből ismerik el a munkádat, illetve minden nagy eredményt azzal nyugtázol, hogy nem is volt olyan nagy dolog elérni.
További jel lehet, ha állandóan félsz, hogy egyszer lebuksz mások előtt, és mindenki rájön, hogy az általad elért sikerekhez nem is a te munkád vezetett. Sok esetben a folyamatos elégedetlenség miatt azt érzed, hogy a legjobbnak kell lenned, ha pedig meg is ugrod az irreálisan magas elvárásaidat, azt sem érzed elégnek.
Mik a lehetséges kiváltó okai?
Az imposztorszindróma lehetséges okai mögött állhat általános szorongás, alacsony önbizalom vagy kóros félelem a negatív kritikától, illetve a személyiségből fakadó tulajdonságok, mint például a perfekcionizmus, vagyis a tökéletesség utáni vágy. Emellett szintén árulkodó jel, ha a legtöbb szituációt versenyként éled meg.
Ezek mögött, sok más viselkedésmintához hasonlóan, a legtöbb esetben negatív gyerekkori tapasztalat áll: eredményközpontú szülők, testvérekkel vagy más kortársakkal való rivalizálás, illetve a gyerek korához képest túl magas teljesítmény elvárása.
A jelenség egy ördögi kör, hiszen az egyén nem érzi elégnek magát egy adott feladathoz, emiatt mindent megtesz, hogy megugorja, majd miután sikerül teljesítenie, a sikert annak tudja be, hogy nagyon felkészült. Az egyes sikerek csak újabb negatív gondolatokat szülnek, például egy munkahelyi előléptetést sem önigazolásnak könyvel el, hanem ezzel egy még inkább olyan közegben érzi magát, ahol nála mindenki kompetensebb.
Az imposztorok 5 típusa
Az imposztorszindróma kutatója és szakértője, Valerie Young öt alcsoportba osztotta be az “imposztorokat”, ezek megismerése és önmagunk beazonosítása pedig sok esetben segíthet a probléma gyökerének megtalálásában és kezelésében.
A perfekcionista
Elvárja, hogy elérje a célokat, amiket magának támasztott, ám ritkán elégedett, mert még a tökéletes eredménynél is azt érzi, hogy jobban is teljesíthetett volna. Úgy érzi, munkája értékét csakis a minőség határozza meg, ezért folyamatosan csak a hibáira fókuszál.
A szakértő
Folyton tanul és képezi magát, de sosem elégedett a tudása mélységével. Úgy érzi, munkája értékét a mennyiség és a minőség határozza meg, ezért belső nyomást érez, hogy a szakterületén belül mindenhez értsen. Mielőtt valamibe belefogna, minden egyes dolognak utánajár az adott témával kapcsolatban, különben butának és inkompetensnek érzi magát.
A szólista
Azt érzi, egy egy embert az határoz meg, hogyan végzi el a feladatait, így a segítségkérést gyengeségnek hiszi és mindig elutasítja. Ahhoz, hogy megérdemeltnek gondolja a teljesítményét, kizárólag egyedül kell dolgoznia, a legkomplexebb feladatokat is a saját kezében szeretne tartani.
A született zseni
Elérhetetlen célokat állít fel és nagyon megviseli, ha nem tudja őket teljesíteni. Úgy érzi, munkája értékét a könnyedség és a gyorsaság határozza meg, így ha egy helyzetet vagy munkát csak erőfeszítéssel tud megoldani, szánalmasnak és szégyenteljesnek érzi magát.
A szuperhős
Az élet minden területén, minden szerepben elvárja, hogy tökéletesen teljesítsen, ami kiégéshez vezet. Folyamatosan kritizálja önmagát, úgy érzi, munkáját az határozza meg, hogy mindenkinél többet és jobbat tesz le az asztalra. Ennek következtében sok esetben munkamániás, amire gyakran rámennek az emberi kapcsolatai is.
Hogyan segíthetsz magadon?
Ha magadra ismertél a leírásban, nem kell megijedned, hiszen kellő figyelemmel és tudatossággal menedzselhető, sőt le is győzhető a berögzült séma. Érdemes elsősorban tisztázni és feltérképezni a probléma gyökerét, hogy azok orvoslásával könnyebben győzd le a hamis gondolatokat.
Fontos a felismerése azoknak a dolgoknak és eseményeknek, amelyek kiválthatják vagy beindíthatják az ördögi kört, és tudatosan elhatárolódni a másokhoz való hasonlítgatástól, a “csak szerencsém volt” és a “nem is volt olyan nagy dolog” gondolatoktól.
A türelem, megértés és tudatos odafigyelés mellett segíthet egy sikerlista létrehozása is, amiben felsorolod, hogy miért vagy elég egy adott feladathoz, vagy egy sikernaplóban folyamatosan vezetheted, miket értél el, ehhez miket kellett teljesítened, és milyen kihívásokat győztél le. Hasonlóan hasznos lehet egy nap végi áttekintés, amiben összegzed, hogy aznapra miket kellett megcsinálnod, és skála szerint, objektívan értékeled a feladatok sikerességét.
Természetesen, ha ezek az apró praktikák nem válnak be, és azt érzed, hogy ezen egyedül nem tudsz túllendülni, fordulj szakemberhez, akivel együtt dolgozva találhattok megoldást!