A forgalmas Széll Kálmán tér mögött, a budai lankák között megbújó Marczibányi téren egymást követik az impozáns és izgalmas múltú épületek, amiket ti is felfedezhettek egy kellemes őszi séta alkalmával.
Haris Park
A sokatmondó nevű Lövőház utcáról megérkezve már messziről szemet szúrhat az elképesztően gyönyörű épület és az azt körülvevő park, ami az elmúlt pár évben nyerte el jelenlegi formáját. Az eredeti, német neoreneszánsz stílusú épületet 1885-ben a Budai Polgári Lövész Társaság építtette, ami a lőtér mellett egy bálteremnek, egy étteremnek és egy kaszinónak is helyszínt adott. Az egyes helyiségeket estéről estére megtöltötte a budai arisztokrácia krémje, többek között Andrássy Gyula és Erzsébet királyné is megfordultak az épület falai között.
FunzineA 20. század elején tovább bővítették a lövöldét, ám a második világháború keresztül húzta a számításokat, így az épület nem szépült tovább, a szocializmus éveiben a Magyar Honvédelmi Szövetséghez került. Ekkor a területet a hidegháborús feszültség miatt a sorkatonák kiképzésére, illetve a honvédelmi napok során a fiatal diákok edzésére használták.
A rendszerváltás után még egy ideig fentmaradt ez a funkciója, majd sokáig üresen állt, jelenleg a nagy múltú, görög felmenőkkel büszkélkedő Haris család tulajdonában áll. Nekik köszönhetően az épület és a kert is teljes felújításon esett át, jelenleg rendezvényhelyszínként üzemel, illetve itt nyílt meg a klasszikus magyar fogásokat és a nemzetközi konyha izgalmas ízeit ötvöző Bobo Restaurant.
Marczibányi Téri Művelődési Központ
A mai művelődési központ helye sokáig üres volt, amit télen a szánkózó gyerekek, nyáron pedig a piknikező fiatalok töltöttek meg. A helyzet az 1960-as évek vége felé változott meg, amikor egyre égetőbbé vált a pártvezetésben az ifjúsági kérdés, amely következtében a szélsőséges beat-mozgalmakkal szemben létrehozták az első szervezett ifjúsági központot Budán, amit mindenki csak “Marczinak” hívott.
A korszak építészeti jellegzetességeit felsorakoztató, kívül műmárvány, belül faburkolatú épületet 1972. december 9-én adták át, még épp időben ahhoz, hogy a főváros egyesítésének 100. évfordulójára már teljes felszereltségében pompázhasson. Falait hamar megtöltötték a helyi fiatalok, ami részben annak is volt köszönhető, hogy egészen modern lehetőségek szerepeltek a programkínálatban: 1973-ban például már indítottak számítástechnikai tanfolyamot, emellett amatőr filmstúdióval és fotólaborral is rendelkezett.
A pezsgő kulturális élet az évek során kitartott, hiszen máig széles a programpaletta, többek között színházi előadások, kézműves foglalkozások és irodalmi estek közül csemegézhetnek a látogatók.
Marczibányi tér 1.
Az 1900-as évek elején egyre nagyobb lett az igény a közoktatás megreformálására, ugyanis jelentősen megnövekedett a lakosság száma rövid idő alatt, így több iskolára volt szükség. Az akkori polgármester, Bárczy István közbenjárásával, ennek az igénynek a kielégítésére készült el a ma a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolának helyet adó intézmény 1912 és 1915 között. Az épületet Balázs Ernő és Grosz József építészek tervezték, természetesen ekkor még külön alakították ki a fiú- és a lányiskolát.
A tervezésnél minden részletre figyeltek: szigorúan 6,5 méter széles tantermeket alakítottak ki, amiket egy széles folyosó kötött össze. Az akkor roppant korszerűnek számító épületben helyet kaptak szertárak, egy ifjúsági olvasóterem, egy könyvtár és több adminisztrációs szoba is. Az évek során természetesen sok átalakuláson esett át az épület és a többi fővárosi intézményhez hasonlóan koedukált iskolává vált, külseje viszont máig őrzi eredeti kinézetét.
Aranka utca 2.
A Marczibányi tér mellett, a Rézmál aljában található körforgalomnál áll az 1910-ben megépült villa, amin ugyan már nincsenek meg a megtervezésekor ikonikusnak számító tornyocskák, mégis olyan, mintha visszacsöppentünk volna az időben. A háromszintes villa Andor Béla, a Villamossági Tröszt Rt. pénzügyi igazgatója számára épült.
Az észak-német stílusjegyekkel tarkított épülethez több hasonló stílusú villa is található a környéken, többek között a Nyúl utca házaiban is felfedezhetjük ezeket az elemeket. A második világháború ezt az épületet sem kímélte: a szovjetek a ház egyik szárnyát felrobbantották, ám az államosítás hulláma elkerülte a villát, így máig a család tulajdonában áll.
Aranka utca 10.
A gigantikus, mesebeli kastélyra emlékeztető narancssárga villa már messziről kitűnik a többi épület közül, és szinte már elképzelhetetlen lenne nélküle a rózsadombi látkép. Az épületet Gerstenberger Emil építőmester tervezte saját maga számára, családjával itt élt, illetve cégének az irodája is itt működött.
Az elképesztően egyedi, többemeletes, erkélyekkel és kiugrásokkal gazdagított épületen több torony és kupola található, ami József Ferenc királyi hercegnek is megtetszett és 1924-ben ajánlatot is tett a villa megvételére. Végül feleségével, III. Frigyes szász fejedelem lányával be is költöztek, és egészen a második világháború kitöréséig itt éltek. Ezután az épület falain belül működött a Statisztikai Hivatal, majd 1949-től 1964-ig a Hóvirág Gyermekotthon kapta meg a házat, ami így több, mint 120 állami gondozott kisgyereknek adott otthont.
Ezután Hetes Otthonként fogadta azokat a kisgyerekeket, akiknek szülei hétköznap három műszakban dolgoztak és nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni gyermekeik számára. Az intézmény egy rövid ideig a Budapest Fővárosi Tanács kezébe került, majd 2005. júniusa óta hivatalosan kollégiumként működik, azon gyermekek számára, akiknek szülei nehéz anyagi körülmények között élnek.