A Rózsadomb és a Kis-Sváb-hegy ölelésében megbújó parkot ma játszó gyerekek, kutyasétáltatók és sportoló fiatalok látogatják mindennap, a városrész legnagyobb zöldterülete ideális úti cél a kikapcsolódásra vágyó budai lakosoknak. Azonban ez nem volt mindig így: a park számos titkot rejteget.
Kaszálóból Buda első közparkja
A park területe a török hódoltság idején kaszáló volt, majd Buda 1686-os visszavétele után katonai tulajdonba került. Ez idő alatt, 1724-ben Daun Henrik gróf várparancsnokként saját villáját is itt építtette meg, ez az épület pedig sokáig állt még különböző funkciókat betöltve.
Hosszú pereskedés után a zöldterület 1730-ban a városi tanács kezére került, akik zöldségtermelő kertészeknek adták ki, ők azonban hamar felmondták a szerződést, hiszen a folyamatos hadgyakorlatok miatt nem tudták művelni a földjeiket.
A terület életében 1784-ben jött a nagy fordulat, amikor II. József Pestről Budára helyeztette át az Institutum Geometricumot, Európa első polgári mérnökképző intézetét, az egyetemhez pedig botanikus kertet akart létesíteni. A városi tanács kapott a lehetőségen, hogy végre eladhatja a korábban nem sok sikert hozó városrészt, így a mai Városmajor park területét ajánlotta fel e célból.
Ezután 1785. július 25-én II. József közparkká nyilvánította a botanikus kertnek helyt adó zöldterületet, amit Tallherr József állami építész pontos tervei alapján alakítottak ki: nagy szerepet kapott a sétányok szigorú geometrikus elrendezése. A park benépesítését Kock Antal városi kertész dolgozta ki: a korban népszerű franciakertek példáit követték és Budakesziről és Dunabogdányból 3000 fát ültettek ide. A korábbi villát vendéglővé alakították át, ami nagy népszerűségnek örvendett a környéken élők között.
A park 1787-ben kapta meg a Városmajor (németül Stadt-Mayerhof) nevet, híre pedig olyan messzire ment, hogy Pestről és vidékről is látogattak fel emberek, hogy megnézzék Buda első közparkját.
Az első kihívások
A 19. század elején a Városligeti park mintájára számos mutatványosbódét állítottak fel, ennek “köszönhetőn” idővel a parkban sétálgató párokat és játszó kisgyerekeket felváltották a huligánok, akik hangoskodással és ivászattal ütötték el idejüket. A másik probléma az volt, hogy a parkon át folyt az Ördögárok poshadt vize, ami nemcsak kellemetlen szagot árasztott, hanem megnehezítette a park további csinosítását.
Annak érdekében, hogy ne zülljön teljesen le a park, részletes tervet dolgoztak ki, amelynek keretében felszámolták a vurstlit, befedték az árkot és egy kiadós parktisztítás után újabb növényeket ültettek.
A park kivirágzása
Az újraparkosítás után 1874-ben adták át a Fogaskerekűt, ami óriási látványosságnak számított, majd megépült a BSE sportcsarnoka és a mellette lévő teniszpályák, illetve egy nagy játszótér is.
1903-ban megépült az első iskola a park területén: Városmajor utca szélén álló barokk villában 153 gyermeket oktattak, majd ezt hamar lebontották és 1911-ben itt épült meg a mai Kós Károly Általános Iskola szecessziós stílusban.
Nem sokkal később, 1923-ban készült el a park talán legemblematikusabb épülete, a Városmajori Jézus Szíve Plébánia a híres építész, Árkay Aladár tervei alapján. A Bauhaus és a minimalista építészet jegyeire is hajazó nagytemplom és a népies stílusjegyeket viselő kistemplom együttese már akkor egy példátlan építészeti különlegességnek számított.
A park megkoronázásául 1932-ben került egy sétány közepére Horvay János szobrász Beethoven szobra, ami az 1929-es Barcelonai Világkiállításon aranyérmet nyert. Ugyanebben az évben került a játszótér közepére a Hüvelyk Matyi szobor, aminek kalandos élete lett: a Vidámparkban is állt pár évet, majd 1981-ben kútszoborként ismét a Városmajor parkot díszítette, mindaddig, amíg el nem lopták.
A második világháború pusztításai és a helyreállítás
Míg az első világháború viszonylag érintetlenül hagyta a parkot, a második világháború már nem kímélte: a területen rengeteg csapat vonult át, a templomot és a környéken lévő házakat pedig szétbombázták. Az iskolát hadikórházzá alakították át, ahol a környéken megsérült katonákat ápolták a Vöröskereszt önkéntes nővérei.
A nyilas uralom alatt is rengeteg vérengzés történt a környéken, a nyilas pártház is a park mellett helyezkedett el, illetve itt került sor a Maros utcai tömeggyilkosságra is, ahol egy ideiglenesen felállított kórházban közel 100 embert gyilkoltak le. A rengeteg felismerhetetlen holttest eltemetésére is itt zajlott: egy nagy tömegsírt ástak a park közepén, ami máig több száz ismeretlen katona végső nyughelye.
A háború után nem kevés helyreállítást kellett végrehajtani, de szépen lassan visszaépítették a lerombolt épületeket, majd 1952-ben megépült a Városmajori Szabadtéri Színpad is.
A szocializmus alatt visszatértek a mutatványosbódék, és a budai vurstliként is emlegetett helyen óriási rendezvényeket tartottak május 1-jén. A számos vidámparki játék mellett, előadásokkal, koncertekkel és különböző ételekkel és édességekkel ünnepelhették itt a környékbeliek a munka ünnepét.
A park jelene
A parkot a 2000-es évek elején a szemét, a bozót és a rossz közbiztonság jellemezte, ami leginkább az itt lévő iskolák tanulóira jelentett veszélyt, akik napi szinten itt közlekedtek.
Hosszas ötletelés és tárgyalások során megindult a park helyreállítása: több kamerát is felszereltek és helyreállították a közvilágítást és az ikonikus Hüvelyk Matyi szobor másolatát is visszahelyezték eredeti helyére. A park rendbe tevése után, a 2010-es évek elején a játszóteret és a padokat is rendezték, majd egy új kutyafuttatóval, egy futókörrel és ingyenes szabadtéri tornaszerekkel bővült a park.
Ekkor érte el jelenlegi formáját, így az ezredforduló körüli problémákat többé-kevésbé sikerült orvosolni, a parkot pedig rengeteg sportolni vágyó, kutyasétáltató és kisgyerekes család látogatja nap, mint nap.