Arany Jánosról legelőször mindenkinek a Toldi vagy esetleg a Walesi bárdok c. költemény ugrik be, amiből minimum pár versszakot meg kellett tanulni az általános iskola évei alatt. Verseivel, balladáival, fordításaival és a kulturális életben betöltött szerepe révén örökre beleírta magát a magyar történelembe, és méltán nevezhetjük ma őt a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának. A ma 205 évvel ezelőtt, 1817. március 2-án született költőre leggyönyörűbb verseivel emlékezünk.
Szép ősz
Ki, ki bátran a szabadba!
Oly szoros e fal között!
Tavaszunk egy fúvalatra
Íme, íme visszajött!
Mily vidám a csermely tánca,
Lejtve a zöld sík felé,
Mintha többé téli lánca
Soha nem rettentené. –
A kökörcsin újra bátor,
A letiprott fű dagad;
És fölöttünk a mennysátor
Gyolcs felhőket szárogat.
Ifju hévvel az öreg nap –
Új szerel………….
Nőmhöz
Ezernyolcszázharminckilenc –
Irtuk már e levelet;
Harminc éves, Julim édes!
Lelki frigyem teveled.
Ifju voltál, ifju voltam,
Árva voltál, én szegény:
Nem volt messze olyan össze-
Illő pár a föld-tekén.
…………………………
Naturam furca ex pellas…
Gyermekkoromban felköték
A színben egy nagy tökharangot,
Amely ugyan nem ada hangot,
De máskép vígan működék;
Megvolt a súlya, lódulása,
Kötelét hogy jól visszarántsa
S vele a kis harangozót; –
Szóval: csinált kommóciót.
„No, mondám, majd ha nagy leszek,
Valódi harangot veszek
És azt egész nap kongatom
Saját kényemre, szabadon.”
Így kongatom most untalan
E verseket – bár hangtalan.
Ötvenhárom év
Az élet rajtam egyre nehezűl;
Kivénültem kortársaim közűl.
Ősz felé
Oh, mint szeretném újra élni
Az ifjuság arany korát,
Még egyszer újra átremélni
Hosszú reményeim sorát, –
Hévvel haladni a tetőnek,
Borítaná bár köd, homály –
Míg fénybe’ most, a lejövőnek
Ragyogva, de mögötte áll!
Meddő órán
Belenézek a nagy éjszakába,
alszik a föld maga árnyékába’.
Itt, vagy amott csillagok röppennek:
gondolatim is úgy jönnek-mennek.
Gondolatom szappan-buboréki
csillogók, mint odafenn az égi:
de töredék mindkettőnek útja,
mind szétpattan, mielőtt megfutja.
Reggeli ének
Új erőben ébredve
Köszöntöm fényedet
Istenem s műveidre
Fordítom szememet.
Mily dicsően kel fel a nap
S minden új életet kap.