Halottak napja kapcsán úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy lajstromba vegyük Budapest legszebb, pusztulófélben lévő és ürességtől kongó – ha úgy tetszik: tetszhalott – épületeit, hátha ezzel is siettetni tudjuk feltámadásuk napját. Ezek közül mutatunk most nektek három, új életre érdemes házat!
Benczúr utca 4.
Az Andrássy úttal párhuzamosan futó, árnyas kis utcácskában bújik meg a kecskeméti Cifrapalotát is jegyző Márkus Géza tervei alapján, Dr. Pollák Gyula megrendelésére 1898-ban felhúzott, mára kormos homlokzatú, historizáló lakóház. A kétemeletes bérpalotát 1911-ben központi porszívóval, lifttel és garázzsal bővítették, majd 1931-ben az épületet megvásárló Dr. Glück Tibor és Dr. Gottfried Béla megnyitották benne három műtővel és harminc betegszobával rendelkező magán gyógyintézetüket. A belvárosi szanatórium a legkorszerűbb plasztikai és gyógyászati szolgáltatásokkal várta betegeit, de végleges szőreltávolítás és diétás ételkiszállítás is helyet kapott Glück és Gottfried repertoárjában.
1944-ben svéd menleveleket kapó zsidóknak szolgált menedékül az épület, akik közül az intézményt akkoriban vezető Dr. Lovassy Stürmer Aurél árulása miatt a nyilasok egy tucatnyi embert a Dunába lőttek. A Rákosi-érában sportszanatóriumként elhíresült kórház az évek és az elmaradt állagmegóvások múlásával egyre rosszabb állapotba került, mígnem 1995 nyarán örökre bezárta kapuit.
Az időközben életveszélyessé vált ingatlan azóta már többször gazdát cserélt, 2014-ben A Város Mindenkié csoport aktivistái is bevették magukat az omladozó épületbe, így hívva fel a figyelmet a lakhatási szegénységben élők problémájára, jelenleg pedig potom 2,5 millió eurós összegért keresi új tulajdonosát.
Bécsi utca 10.
1910-ben a főváros első modern nagyáruházaként, a Bécsi és a Harmincad utca sarkán nyílt meg Fischer Simon országos hírű selyem- és textilkereskedő palotája. Az Amerikai Nagykövetség épületét is tervező Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula, a bécsi szecesszió magyarországi nagykövetei egy hatemeletes, finoman díszített óriást álmodtak a 19. század derekán megépült, eklektikus előd helyére, melynek első három, fényűző berendezésű szintjén a vásárlók válogathattak a legfinomabb kelmék közül, míg a további emeleteken bérlakások, irodák, illetve a perui konzulátus foglaltak helyet.
A Fischer-féle üzletház dolgozói 1942-ben húzták le a rolót utoljára, később az Éva Divatház, a Budapest Hall Kabaré, a Piccadilly étterem és az Irodagépipari Vállalat, majd egy iratsokszorosító üzlet, bútorbolt, bank és utazási iroda működtek az impozáns sarokház falai között.
A rendszerváltás után egy darabig társasházként szolgáló épületet a 2010-es évek elején azzal a céllal akarták lebontani, hogy helyén felhúzzák a Zeppelinnek becézett üvegmonstrumot. A tervekből szerencsére végül semmi nem lett, a széltépte védőlepel mögött pedig, mint valami kísértet egy 30-as évekbeli horrorfilmből, továbbra is ott rejtőzik a belváros legnagyobb szellemháza.
Magyar Szentföld-templom
Hűvösvölgyben, villák és fák ölelésében találjuk a pécsi születésű Bauhaus-tanítvány, Molnár Farkas befejezetlen remekművét, a Magyar Szentföld-templom ovális alakú betontorzóját. A legfontosabb szentföldi zarándokhelyek pontos mását egyetlen épületben egyesítő templom ötletével Majsai János Mór ferences szerzetes rukkolt elő: Molnár Farkas első, 1938-as keltezésű tervein még egy egyszerűbb, színmodern épület szerepelt, aztán az építész ellátogatott Palesztinába, ahonnan egy monumentális, bizánci Bauhaus-stílusú templom képével a fejében tért vissza. Az építkezés 1940-ben indult meg, Molnár Farkas ‘45-ben halt meg egy, a házát ért bombatámadás során, végül aztán 1949-ben a kommunisták leállíttatták a munkálatokat, és jelentősen visszabontották a félkész épületet. A műemléki védettséget élvező csonk befejezése és hasznosítása azóta is nyitott kérdés.
Vizy Márton