Nem máshol, mint Vácott bukkant fel a soron következő Kolodko-szobrocska, a bronzszoborként újjászülető Mária Terézia pedig egészen az 1764-es évekig kalauzol minket vissza.

Történt egyszer, egészen pontosan 1764 augusztusában, hogy az éppen akkor uralkodó Mária Terézia, családjával karöltve Magyarországra érkezett, méghozzá Vácra, a váci püspök meghívására. Hogy az uralkodó és családja ötnapos látogatását méltóvá tudja tenni a település, sor került az épületek felújítására, illetve egy sebtiben, mindössze két hét alatt kivitelezett, Kőkapunak elnevezett diadalív felhúzására.
A hipergyorsan felhúzott diadalívben azonban maga Mária Terézia sem bízott, olyannyira nem, hogy a városba érkezésekor nem is mert áthajtani alatt hintójával, nehogy az ő és a családja fejedelmi fejére dőljön a diadalív. A történet persze jobb véget ért, látogatása végén, útban hazafelé persze már megkockáztatta a diadalív alatti áthaladást.

A Kolodko Mihály által készített újabb bronzszobrocska a Mária Terézia eksztázisa nevet viseli, mely kettős értelmezést ad. Egyrészt utal Mária Terézia szóban forgó látogatására és a diadalívhez fűződő méltóképp kifejezett aggodalmaira, de utal egyben egy művészettörténeti alkotás, a Szent Teréz eksztázisa című Bernini készítette szoborra is.
Ha kíváncsiak vagytok hogyan készült a legújabb bronzszobor és hogyan találta meg helyét a diadalív szomszédságában, ide kattintva elérhetitek Kolodko Mihály erről készült videóját.