Végérvényesen is berobbant a tavasz, ez pedig csak egyet jelenthet: újra elérkezett a bicikliszezon! Az örömhír okán össze is raktunk nektek egy egész napos túratervet, aminek a kevésbé gyakorlott pedálhajtók is bátran nekiveselkedhetnek. Nyeregbe fel!
A Dunakanyar-kerékpárútvonal az országot kettészelő folyó bal partján vezet sok tíz kilométeren keresztül, a mi álomitinerünk azonban a rövidebb, Szobtól Vácig tartó, uszkve 30 kilométeres szakaszra fókuszál. Szobra a Nyugati pályaudvarból induló személyvonat segítségével jutunk el, bringánkat az arra kijelölt kocsiban szállíthatjuk.
A vasútállomástól a barokk stílusú Szent László-templom tornya felé vesszük az irányt, majd tovább egyenesen a Duna felé, egészen a folyó partján álló Luczenbacher-kastélyig. Innentől az EV6-os kerékpárúton haladunk dél felé, miközben arcunkat a lágy dunai szellő simogatja.
Az első megállónk Zebegény: az Árpád-kori település látványosságai közé tartozik a Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján 1910-ben, szecessziós stílusban megépült katolikus templom (szerintünk simán az ország egyik legszebb egyházi épülete), a kálváriahegyi országzászló és hősi emlékmű, az Egyesült Államokból 1932-ben hazatért és Zebegényben letelepedett Maróti Géza alkotása, valamint a Szőnyi István Múzeum, mely a híres festő életének és munkásságának állít emléket. Ha a nagy nézelődésben megéheznénk, térjünk be a Galéria Cukrászdába néhány mennyei fagyigombócra, vagy kóstoljuk meg a Füstölgő Sarok BBQ zseniális brisket burgerét, egyébként meg folytassuk tovább utunkat folyásirányba.
A Nagymarosra vezető U-alakú szakasz talán az egész túra legszebb része: balról a Szent Mihály-hegy meredek sziklái, szemből a Visegrádi-hegység dús zöldje, jobbról pedig a méltóságteljes Duna keretezik utunkat. Nagymarosba beérve érdemes először felkeresni a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori templomát, melynek késő gótikus stílusú tornya 1509 óta magasodik a város fölé. Ezután nyugodtan tartsunk egy kis pihenőt a partmenti sétányon: a mi nagy kedvencünk a kerthelyiséges Piknik Manufaktúra, amelynek lélekmelengető vegetáriánus étkeit a Hübris Sörfőzde csapolt csodáival öblíthetjük le, de ha sajtos-tejfölös lángosra vagy egy kiadós hekkre fáj a fogunk, akkor sem kell messzire mennünk.
Egy utolsó pillantás a visegrádi fellegvárra, és már suhanunk is tovább, mezőkön át és kertek alatt Kismarosig. Az aprócska község leginkább az innen induló túraútvonalakról és a Királyréti Erdei Vasútról híres, de mivel mi bringával érkeztünk, ezeket majd inkább máskor nézzük meg. A bicikliút Verőcére az országút melletti járdán folytatódik, ami a Dunakanyar kapujába beérve csakhamar kétoldali kerékpársávba vált át. Verőce Duna-felőli látképének meghatározó eleme az Ybl Miklós által a 19. század végén megkezdett, majd a szomszédos házak építtetőinek hála befejezett támfalsor, aminek köszönhetően Verőce a térség egyik leginkább árvízbiztos települése.
Mielőtt a kijelölt bicikliúton dél felé haladva búcsút vennénk Verőcétől, keressük fel a szabadstrandot és hagyjuk, hogy tekintetünket magával sodorja a kecsesen áramló víz – Vácig már úgyse nagyon fogunk találkozni vele. Innen nem messze, a város határában találjuk a Duna bal (tehát barbárok lakta) partjának egyetlen feltárt és konzervált római őrtornyának alapfalát, melyet a 4. században pontonhíd kötött össze a Szentendrei-szigettel, és a római birodalom keleti határának védelmét szolgálta. Nem túl nagy, nem túl impozáns, de a miénk.
Hívjuk vissza az ókorban kalandozó gondolatainkat a jelenbe, és pattanjunk fel kétkerekűnkre. Túránk utolsó etapja egy darabig a régi országút mellett visz minket, majd egy ártéri erdőn vágunk keresztül, aztán észre sem vesszük, már a váci börtön hatalmas tömbje mellett gurulunk tova. Ha mindent jól csináltunk, még bőven belefér a naplemente előtt egy kis fagylaltozással egybekötött ténfergés Vác meseszép belvárosában: a híres Kőkapu (Magyarország egyetlen diadalíve), a háromszög alaprajzú főtér barokk épületei, a középkori Hegyes-torony, a váci vár maradványai és a monumentális Nagyboldogasszony-székesegyház kihagyhatatlan látnivalók. A belvárosból egyenes út vezet a vasútállomásig, ahonnan az ország első vasútvonalán roboghatunk vissza hű vasparipánk társaságában Budapestre, egy jól eltöltött nap emlékeivel eltelve.