A Színes Város alapítójával, Megyeri Andrással és a szervezet főtitkárával, Flór Péterrel a Városháza parkban lévő Merlin alatti tűzfalfestmény előtt találkozunk. A Városnak te vagy a kovásza! nevet viselő alkotásuktól indulunk, hogy sétát tegyünk a belváros tűzfalfestményekkel sűrűn tűzdelt forgatagában, utánajárva, mennyi kitűnő alkotással találkozhatunk a mindig nyitva lévő legnagyobb kiállítóteremben: Budapesten.
Mi hívta életre a Színes Várost?
András: 2009-ben egy Norvég Civil Alap pályázattal kezdtük, amely kulturális örökségvédelemre lett meghirdetve. Mi akkor Vasarely Színes Város koncepciója nyomán adtuk be a tervünket. Azért is állt ez nagyon közel hozzánk, mert amúgy Vasarelynek volt egy elképzelése arról, hogy a művészetnek, ideális esetben, ki kell lépnie a galériák falai közül az utcára. Mi is erre fókuszáltunk, a pályázat pedig nyert. Kezdetben a tűzfalfestést kiegészítette egy összművészeti megnyilvánulás is, ennek keretében például a Deák téri aluljáróban kihasználatlan kirakatokat újrahasznosított alapanyagokból készült alkotásokkal rendeztük be, de szerveztünk vetítéseket és kerekasztalbeszélgetéseket, installációkat is. A nyertes pályázat keretében végül három Vasarely-ihletésű fal készült el: az első a Flórián téren, egy a Merlinnél, amely már a harmadik falfestményét viseli, illetve a mára már felújított Moszkva téri metróaluljáró teteje, hátulja és szellőzői kerültek megfestésre.
Péter: Ez egyébként azért érdekes, mert a Moszkva tér felújítása során gyakorlatilag mindent eltüntettek, amit csináltunk, a szellőzőket viszont újrafestették, ugyanúgy, az általunk festett eredeti állapotára állították vissza, ami amúgy egy kiváló visszacsatolás volt a munkánkat illetően.
Milyen célkitűzéssel vágtatok neki a projektnek, mi volt a célotok?
András: Alapvetően ez egy társadalmi innovációnak számított, hiszen a szürkeséget sikerült színes, művészeti igényű alkotásokkal megtölteni, amivel az itt élők nemcsak a mi munkánk, hanem más alkotók munkájának a gyümölcsét is élvezhetik nap mint nap, amellett, hogy ezáltal a városarculatot is, nagyban meghatározó látványelemekkel tudtuk színesíteni. De hosszú távon egyfajta hídszerep betöltése, egy szinergiahatás létrehozása is a célunk volt az alkotók, a döntéshozók, az önkormányzatok és a nagyvállalatok közötti kapcsolat megkönnyítésére.
A falak festésével, a hídszereppel végül a kommunikációs falak is ledőltek?
András: Az elején volt, hogy bizony egyik szobáról a másikra küldözgettek minket, hiszen nem volt bejáratott ügymenet, pattogtunk jobbra-balra, de ez akkor egy új dolog volt, maguk a döntéshozók sem tudták, hogy engedjék vagy tiltsák egyáltalán.
Péter: Így van, a legelején sokszor még mi sem tudtuk, hova mehetünk, kihez fordulhatunk.
András: Idővel viszont megismerték a munkáinkat és az elmúlt évek alatt többször is előfordult, hogy önkormányzati megbízást kaptunk vagy az önkormányzattól kért felületre mi hoztunk szponzort. Mára már azért kijártuk ezt az utat.
Péter: Azért még mindig vannak meglepetések, hogy hol mi megy át és mi nem megy át az engedélyeztetési folyamaton, de vannak még mindig véget nem érő hosszú-hosszú bürokratikus körök, amiket megfutunk.
A megannyi megfestett négyzetmétert állandó csapat támogatja?
Péter: Igen, az állandó alkotói gárda 20-25 főt számlál, de ehhez kapcsolódik még filmes, videós kolléga is, akik mindenféle egyéb tevékenységgel segítik a szervezetet.
András: Ráadásul az elmúlt évek folyamán ötven alkotóval dolgoztunk már együtt.
Péter: De igazából a felületek négyzetméterével is úgy vagyunk, hogy az 50 ezer biztosan megvan, de azonkívül nem tudjuk pontosan, mert több fal is van, amit azóta már átfestettünk.
Visszatekintve az elmúlt 12 évre távlatára, miben látjátok a Színes Város sikerének a kulcsát?
András: Elsők voltunk ezen a területen és bár már a 2009-es pályázatba is beleírtuk, hogy 10 év múlva szeretnénk egy nagy városnéző túrát, arra mi sem számítottunk, hogy ekkorává növi ki magát a szervezet tevékenysége. De idővel sokan felismerték, hogy a munkánk közös érdek és hogy itt valódi értékteremtés zajlik.
Péter: Utólag egyébként nagyon sokan mondták, hogy ez nekik milyen régi ötletük volt. Nekünk ez éppen pont sikerült, szóval volt egy szerencsés együttállás, talán jókor voltunk jó helyen, amellett természetesen rengeteg munkát beletettünk abba, hogy ez egyáltalán sikerülhessen.
És miben látjátok a Színes Város legnagyobb erősségét?
Péter: A folyamatos megújulásban, mert igazából mindig ötletelünk, ebben látom a legnagyobb erősségünket: 2011-ben kiegészültünk egy Pillangóhatás nevű középiskolásoknak szóló pedagógia programmal, 2014-ben létrehoztunk egy 4 éven át, minden évben lezajló Színes Város Budapest Fesztivál elnevezésű tűzfalfestő-projektsorozatot, amire 12 országból hívtunk meg nemzetközi művészeket, de elsőként kezdtünk el augmented reality-vel, fény- és a falfestéssel együttesen kísérletezni 2015-ben. Viszont ma is állandóan gondolkozunk, hogy újat és újat és újat találjunk ki, hiszen itt élünk ebben a városban, folyamatosan nézzük, nap mint nap látjuk az adott falfelületeket, amikkel jó lenne valamit kezdeni.
Tűzfalfestményekkel tűzdelt belvárosi séta
Ezt követően Andrással és Péterrel elindultunk egy nem mindennapi városnéző, belvárosi sétára, ahol az állomások egytől-egyig hatalmas felületekről visszaköszönő tűzfalfestmények voltak. A Városháza park jelenlegi festményéről Péter még elmesélte, hogy már a harmadik ezen a felületen a főváros által kiválasztott Hitka Viktória-terv. Előtte egy sporttematikájú alkotás díszítette a felületet, mígnem megérkezett 2020. Néhány hónapja már a pandémia időszakát éltük, amikor megfogalmazódott a Színes Város Csoport részéről, hogy szeretnének egy olyan falfestményt viszontlátni, ami pozitív élményeket generál az emberekben, ami mellett jó érzés nap mint nap elsétálni, mégis megörökíti ezt a rendhagyó időszakot.
Majd az egykori Wichmann kocsma falán található festmény felé vettük az irányt, a Kazinczy utca 55. szám alá, amely valójában egy monumentális, 2015-ben készült kocsmatérkép Szabó Lencz Péter, alias Petyka tervei és munkája nyomán.
Végighaladva az utcán, a Kazinczy 45. és 39. épületei között megállva egymásra néző falfestmények tárulnak elénk. Míg előbbi a külföldieket szólítja meg, hívja fel a figyelmüket arra, hogy bizony a belvároson túli városhatáron kívül is van élet, utóbbi a hazai közönséget célzó, hungarikum tematikájú fal Fat Heat § TransOne munkája nyomán. Ugyanezen a helyszínen elég még egy kicsit beljebb tekintenünk, hogy egy Aba Novák-festmény újraértelmezését is megpillanthassuk.
Következő állomásunk a néhány lépésre található Kazinczy utca 35. és annak is a portugál Akacorleone által készített falfestménye. Péter ezen a ponton mutat rá a szigetelésre, melyet szintén ők készítettek: 2013-2014 óta energetikai fejlesztést is végeznek az általuk festett épületeken, így a festmények falra kerülése előtt hőszigetelik a falakat.
A Kazinczy utcáról a Dob utcára kanyarodunk, hogy a 40-es szám előtt megállva két, különböző technikával készült Színes Város-alkotást is megcsodálhassunk. Bal kéz felől Hegedűs Márton harminc napon át készült, csempe alkotta mozaikképének minden részletében lehetőségünk van elveszni, majd a jobb kéz felőli, populáris, sokak által kedvelt és felkapott 2014-es brit, Luke Embden festménye előtt időzünk.
Ezt követően a Klauzál tér mellett sétálva, majd rákanyarodva az Akácfa utcára, egészen a Wesselényi utcai kereszteződésig sétálunk, ahol előbb az 1956-os hőst ábrázoló Time magazin címlapját megörökítő festményt pillantjuk meg bal kéz felől, majd a kereszteződésen áthaladva a velünk szemben lévő, a Bookline megrendelésére készült festményről mesél András és Péter, hogyan találták meg az egyensúlyt, az évekig a falat díszítő festmény tartalmát és üzenetét illetően.
A Bookline festményt ábrázoló tömböt megkerülve egy újabb, méghozzá friss gyöngyszemre bukkanunk, melyet 2020 októberében adtak át. A Német Nagykövetség által finanszírozott falfestmény a Berlini fal lebontásának évfordulójára készült alkotás, melyet a Frankfurtból érkező Justus Becker, művésznevén Corone készített.
Végül utolsó állomásunk felé vesszük az irányt, a Kertész utca irányába, ahol a 27-es szám alatti parkolónál állunk meg. 2 falfestményt látunk, de András és Péter elmesélik, hogy további 3 festményük volt még ugyanezen a területen, viszont a beépítések miatt ezek mára már eltűntek. Utolsó állomásunkon, szemben velünk Dan Ferrer, spanyol művész Alíz Csodaországban című átiratával, jobbra pásztázva a szemünkkel végigjárjuk a Mi neked a magyar? című Orosz Richárd alkotta négyszobás festményt is.