Az Elmentem világgá! című sikerkönyv szerzője megszállott reptérgyűjtő, a légikikötők iránti szenvedélyének hódolva bejárta már a bolygó legeldugottabb szegleteit. A külföldi terepen otthonosan mozgó Földvári Andrást virtuálisan értük utol Bukarestben még novemberben, hogy többek között elmesélje, merre kirándul a legszívesebben, amikor az országhatáron belül választ úti célt.
Elárulná, mi ihlette a könyv megírására?
Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül c. kalandregénye sugallta a könyvem alcímét (80 sztorival a Föld körül – a szerk.) és kicsit az utazásaimat is. Karácsonyra kaptam a nagynénémtől, aki a Sorstalanság Citrom Bandijának a testvére. Citrom Bözsi néninek hívták, és az volt a szokása, hogy minden karácsonyra Verne-könyvek ifjúsági kiadását ajándékozta nekünk. Találkoztam egyszer Kertész Imrével, aki akkoriban Berlinben élt; szerencsémre mellette landoltam egy Berlin-Budapest járaton. Amikor elmondtam neki, hogy Citrom Bandi unokaöccse vagyok, könnybe lábadt a szeme, úgy elérzékenyült.
Milyen utazást tervezett erre az évre, amit meghiúsított a világjárvány?
Komoly terveim voltak, ebben a percben talán épp az Antarktiszon kellene lennem. Terveztem egy repülőutat Lisszabonból Északkelet-Brazíliába, illetve Buenos Airesbe, ahonnan Tűzföldre, Patagóniába utaztam volna. Ezenkívül, Afrikába váltottam jegyet, hogy Fokvárosból indulva felfedezzem Napóleon halálának helyszínét, a Szent Ilona-szigetet. Hivatalból már nem kapok repülőjegy-kedvezményt, ezért vadászom az olcsó jegyekre. Azt tervezem, hogy az elmaradt túrákat jövő ősszel bepótolom.
Ön szerint miben rejlik Magyarország legnagyobb vonzereje?
Magyarország legnagyobb értéke a kulturális csodabogárság. Európa közepében, kulturális szigetként létezik, saját anyanyelvvel, ami évszázadok óta fennmaradt és életképes. Ez egy csoda. Ami még fontos, hogy nagyon magas a közbiztonság, és ezt elismerik a külföldiek is. Szívesen jönnek, mert a jó vendéglátó szerepét nálunk komolyan veszik, és ez értéket teremt az országnak, a gazdaságnak. Ha külföldiek útbaigazítást kérnek egy idős nénitől, nem utasítja el őket: kicsit hangosabban beszél hozzájuk, hátha akkor megértik, merre kell menni. De láttam olyat is, hogy kézen fogták és elvezették 1-2 buszmegállónyira az eltévedt turistát. Vannak olyan országok, ahol szégyellnek nemet mondani, még ha nem is tudják, merre van a keresett hely. A magyar ember, ha nem tudja, azt mondja, nem tudom. Mentális infrastruktúrával is rendelkező ország vagyunk.
Belföldön hova utazik a legszívesebben?
Városi patkány vagyok, jobban kedvelem az építészetet és a városi hangulatot, mint a természetet. A kastélyokat, például a gödöllőit, a fertődit és az edelényit nagyon szeretem, szívesen elviszem oda a külföldi barátaimat is. Utóbbiban nemrég jártam először, szépen rendbe hozták. A belépés után levetítenek egy oktatófilmet, hogy a szobák végigjárása előtt a látogatók megnézhessék, hogyan készültek a freskók. Egyébként sokan úgy vélik, elvon egy történelmi épület értékéből a modernizálás, de ha erről van szó, a magyar restaurációt jobbnak tartom, mint például a lengyelt, ami megpróbálja lemásolni a múltat. A magyarok általában jelzik, melyek az eredeti építészeti maradványok, és nem majmolni akarják az akkori építészeket, hanem modern technológiát alkalmaznak. Jobban szeretem, mintha valamit műszinten renoválnak, és el akarják hitetni, hogy több száz éves. A kínaiak szokása ez, a magyar műemlékvédelem szerintem ilyen szempontból világszínvonalú.
Úgy hallottam, a vízi sportok is vonzzák.
Igen, imádom a vízi sportokat! Tulajdonképpen a két fiam miatt kerültem kapcsolatba az evezéssel. Amikor gyerekek voltak, nyaranta heti edzésre jártunk le a Római-partra, és körülbelül öt éven át szerveztünk kanapészörfös vízi túrákat is. A Dunán egészen Mohácsig, a Tiszán Szegedig bejártuk a vízi utakat. Békés megyében a Körösök magyar szakaszát eveztem át. Nagyon szeretem az ilyen programokat, mert azt a Magyarországot láthatják a résztvevők, ami az útikönyvekből kimarad. Az élményhez hozzátartozik a vadkempingezés és a természetjárás is; nem mellékes, hogy a gyerekek tudatos, vigyázó viselkedést tanulhatnak.
Visszatérve a külföldi utakra, mit tervez a pandémia utánra?
December 13-14-én érek vissza Bukarestből, és 15-én már utazom az új Wizz Air járattal Abu Dhabiba. Egy új világörökségi helyszínt szeretnék megnézni. Onnan mentem volna Thaiföldre, ami mostanában nyit, de túl rizikós egyelőre az odautazás, mert az önköltséges karantén helyszínét az adminisztráció határozza meg. Jövő március végéig be van táblázva a naptáram, áprilisban például Koreába tervezek menni egy barátommal, májusban pedig karibi vidékekre, az Abc-szigetekre. Korábban csak Bonaire szigetén jártam, Ariba és Curacao kimaradt. Key West is nagy kedvenc: Florida déli csücskében autóval jártam, de van ott egy reptér, amire nagyon fáj a fogam. Jövő nyárra két új reptér megnézését is tervezem. Az egyik Brassóban van, ahonnan Isztambulon keresztül utaznék a Fekete-tenger északkeleti részére, Törökországba…
Külföldön a reptereket, útlevélbe a pecséteket gyűjti. Mit visz haza, ha belföldön kirándul?
Régebben kis réztárgyakat gyűjtöttem, de a feleségem azt mondta, ő nem fog többet port törölni. Egy időben hűtőmágneseket vásároltam, de most már csak fotózom és az élményeket gyűjtöm. Azokat nem lehet elveszteni.
Mit ajánlana azoknak, akik idén télen Budapest környékén töltenék az idejüket?
Infantilis vagyok, imádom a gyerekvasutat. Ha jönnek külföldi ismerőseim, akik Budapestet már ismerik, mutatok nekik egy titkot, ami az útikönyvekből kimaradt. Elmegyünk a fogaskerekű vasútig, fel a Széchenyi-hegyre, gyerekvasúttal – amit mi még úttörővasútnak hívtunk -, le Hűvösvölgyig, majd az 56-os villamosra szállunk, aminek néha nosztalgiajárata is van. Mondhatjuk, hogy ez a kedvenc fél/egynapos kirándulásom. Útközben általában megállunk Normafán egy kis friss rétest falatozni.
Itthon tölti a karácsonyt?
Szeretem a karácsonyt, de bevallom őszintén, nem szeretem a telet. A családommal négy és fél évet éltünk Svédországban, és ott annyit fáztunk, hogy most, hogy a gyerekek felnőttek, karácsonykor inkább melegebb éghajlatra utazom. Télvíz idején a kedvenc tartózkodási helyem Malajzia, az ottani, „nyári Mikulás” szimpatikusabb.
Jó utat kívánunk, és reméljük, hamarosan újra sok-sok kedves történetet olvashatunk András tollából!