Új cikksorozatunkban Papp Niki építész távolodik el tanult szakmájától, és ír nekünk minden héten szenvedélyéről, a gasztronómiáról. A hetente megjelenő receptek minden hónapban más és más szezonális alapanyag köré épülnek: októberben a szilva, valamint öt szilvás fogás lesz rivaldafényben. A negyedik recept egy igazi őszi saláta szilvával és kecskesajttal, amely langyosan a legfinomabb.
Az eddigi recepteket ITT találod meg.
Koronázzuk meg ezt a hetet egy igazán őszi salátával! Színeiben, ízeiben és alapanyagaiban is minden benne van, ami számomra azt őszt jelenti. Buzdítok mindenkit arra, hogy a szombat reggelét/délelőttjét kezdje egy hozzá közeli piacon, igyon meg ott egy jó presszót, egyen egy lángost és vásároljon be szezonális alapanyagokból! A szilván túl szőlőt, diót, fodros kelt tartalmaz ez a recept egy jó adag friss kecskesajttal fűszerezve. Minden az ízlésen múlik, és ez a csodálatos a salátakészítés műfajában: nincs két egyforma ember, két ugyanolyan ízlés, a saláta azonban nem egy felfújt, amit, ha nem pontosan a recept szerint készítünk, akkor garantáltan ronda lesz, hanem személyre szabható. Kísérletezzetek és találjátok meg a saját őszi salátátokat, de előtte azért készítsétek el az enyémet, ígérem, nem fogtok csalódni.
Hozzávalók /2 fő részére/
- 1 nagy marék szilva
- 1 szűk marék szőlő (én a saszlát preferálom)
- 1 szűk marék dió
- 1 csokor petrezselyem
- fél salottahagyma
- 4 szál/fél zacskó fodroskel
- 1 gerezd fokhagyma
- kecskesajt ízlés szerint, én kb. 100 grammot használtam
- olívaolaj
- balzsamecet
- só, bors
Elkészítés
A szilvát, szőlőt alaposan megmossuk, a szőlőt leszemezve a salátástálba is rakhatjuk. A szilvát cikkelyekre vágva száraz serpenyőn hirtelen megpirítjuk. A serpenyőnek forrónak kell lennie, különben a szilva nem pirul, hanem elkezd párolódni és levet ereszteni. Ha kész, mehet a szőlő mellé.
A fodroskel száráról falatnyi darabokra tépkedjük a leveleket és alapos mosás után száraz konyharuhára helyezzük vagy centrifugáljuk, hogy minél kevesebb nedvesség maradjon a leveleken. Ezután olajat hevítünk az előző serpenyőben (érdemes tapadásmenteset használni, így egy mozdulattal és egy papírtörlővel tisztára lehet törölni a két művelet között) és megfuttatjuk rajta a fokhagymát. Amikor már érezzük az illatát, beleborítjuk a kel leveleit és pár perc alatt megpirítjuk azokat. Mehet ez is a salátástálba.
A salottát vékony karikákra vágjuk, a petrezselymet kisebb-nagyobb darabokra aprítjuk, a dióra is rácsapunk párat a késsel és mehet minden a szőlő-szilva-kel kombóra. Meglocsoljuk egy kevés olajjal és balzsamecettel, sózzuk és óvatos mozdulatokkal összeforgatjuk a salátát.
Próbáljátok az édes, a sós és a savanyú arányát beállítani: ha saszla vagy hasonló, édes szőlőt használtok, több ecetet adnék hozzá, azonban, ha például a szilva és a szőlő se túl zamatos, akkor mondjuk a kecskesajttal és sóval ellensúlyoznám. Kóstoljátok sűrűn! A kecskesajtot a tetejére morzsoljuk, így nem színeződik el a balzsamecet és a lila zöldségek-gyümölcsök pigmentációjától. Még langyosan fogyasszuk! Jó étvágyat!
Papp Niki / FUSION
