Úton a sötétségbe – Öngyilkos túra (Kritika)

Másfél órányi nyomasztó élmény, zseniálisan tálalva.

Február 20-án egy friss skandináv filmet is műsorukra tűznek a hazai mozik, melyre ezúttal a dán nemzet lehet büszke. A Trónok harcából ismerős Nikolaj Coster-Waldau főszereplésével készült Öngyilkos túra hozza a tőle elvárható pszichoanalitikus mélységet, miközben egy nagyon izgalmas felvetést boncolgat.

Adott egy agydaganattal diagnosztizált, középkorú férfi, Max, akinek tulajdonképpen a feleségén kívül nincs senkije. Amikor világossá válik számára, hogy a gyilkos kór elől nem tud elmenekülni, úgy dönt, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megkönnyítse szerelme életét, és megkímélje őt a betegápolással járó gondoktól.

Maxnek épp kapóra jön, hogy biztosítási nyomozóként szembe találja magát az AURORA szolgáltatásával, mely azoknak az ügyfeleknek kínál innovatív megoldásokat, akik nem ölbe tett kézzel várják a halált, inkább elébe mennének az elkerülhetetlennek.

blank

Főhősünk egy hirtelen ötlettől vezérelve maga is benevez a szállást, teljes ellátást és békés eltávozást kínáló Isten háta mögötti luxusparadicsom egyik csomagajánlatába, ugyanakkor a felkészítési időszakban története nem várt fordulatot vesz…

Ahelyett, hogy további konkrétumokat árulnék el az Öngyilkos túra cselekményéről, dicsérem inkább az atmoszférateremtést, hiszen Jonas Alexander Arnby filmjének varázsa leginkább ebben rejlik. A rendező és csapata jelenetről jelenetre mesterien operál a sötétséggel, ami a játékidő előrehaladtával szinte belekúszik a lelkünkbe, sőt a vásznon látható északi táj csípő hidegét is a bőrünkön érezhetjük – függetlenül a moziban működő légkondicionáló berendezés beállításaitól.

blank

Bár a témája miatt is nagyon nyomasztó alkotás nem lesz mindenki kedvence, a műfaj rajongóinak nem okoz csalódást, mivel a viszonylag rövid játékideje ellenére – épp az öngyilkosság újszerű megközelítése miatt – hosszú távon is emlékezetes maradhat. Elképzelhető továbbá, hogy hozzám hasonlóan más nézőknek is 20 perccel később, már az utcán battyogva esik le az utolsó képkocka mondanivalója, de akkor valószínűleg ők is elégedetten csapnak majd a homlokukra, mondván: „Ez zseniális!”