Vannak könyvek, melyek a cselekményükkel ragadnak el, mások a hangulatukkal. És van olyan is, amelyet kezünkben tartva azt érezzük, nem is mi olvassuk őt, hanem ő olvas minket. Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék című családregénye is egy ilyen alkotás.
Bár a legtöbbünknek talán a krimi jut eszébe a svéd irodalomról, itt egy remek példa arra, hogy a gyilkosságokat mellőző skandináv regények között is akad, amit érdemes levenni a polcról. Khemiri különleges regényében a karaktereknek nincs nevük, családban betöltött szerepük alapján szólítja őket az író fiúnak, aki egyben apa is, vagy apának, aki egyben nagyapa is, ezzel is jelezve, mennyire összemosódnak a definíciók ebben a történetben.
A mű központi szereplője egy szülői szabadságon lévő férfi, akinek az édesapja csak évente egy-két alkalommal tér haza Svédországba, akkor pedig a fia leginkább használaton kívüli irodájában húzza meg magát. A fiú, aki egyben apa is, feszülten, szorongva éli meg gyermekei társaságában töltött mindennapjait, szeretne dolgozni, de mindenekelőtt sikeres lenni, egy olyan férfiként, akire nemcsak az apja, de a felesége is felnéz.
A fiúnak, aki egyben apa is, egy lánytestvére is van, aki szintén kettős szerepet tölt be: egyszerre leány és anya. Férjétől elvált, fiukat a férfi kisajátította, a lány, aki egyszerre anya is, pedig már hosszú ideje nem beszélt egyetlen gyerekével. Azóta megrögzött szingli, és noha rendszeresen találkozik egy férfival, soha nem nevezné őt a párjának, mivel szerinte még csak nem is járnak.
Bár a könyv borítója nem túl figyelemfelkeltő, az egymás mellett sorakozó elfordított végtelen jelek nagyon jól szimbolizálják, miről is szól Khemiri regénye. Az Apazáradék a családban ismétlődő mintákról, a generációk közé ékelődött űrről, a csonka párbeszédekről szól. Bármennyire is tűnik úgy, hogy az újabb generáció gyökeres ellentettje felmenőinek (lásd, a nagyapa otthagyta a fiát, bezzeg a fia felesége helyett maradt otthon a gyerekekkel), közelebbről vizsgálva annyi hasonlóságot vehetünk észre, hogy le sem tagadhatjuk az egyre jobban kirajzolódó párhuzamokat.
A főszereplő fiú szerepkrízisben van: nem elég férfi feleségének, nem elég kötelességtudó apja szemében, és nem elég figyelmes testvére számára. És hogy apukának hogy szuperál? Az majd olvasás közben kiderül. Az Apazáradék túlmutat egyetlen család izgalmas történetén, példájuk nagyon éles korrajzot alkot az átformálódó családmodellekről, melyeknek sok erényük, de legalább annyi hiányosságuk is van. Utóbbi elsősorban abból fakad, hogy a fiatalok nem elég bátrak és erősek, hogy szembenézzenek a múlt hibáival.
Ahhoz, hogy egy könyv igazán üssön, szükség van egy izgalmas cselekményre, mély karakterábrázolásra, egyedi írói stílusra, és valami pluszra, amit csak akkor érzünk meg, amikor már befejeztük a könyvet, de még mindig a szereplők világában érezzük magunkat. Jonas Hassen Khemiri könyvében mindez adott, ezért is állítjuk minden túlzás nélkül, hogy az Apazáradék az eddigi év legértékesebb irodalmi élménye.
Szerző: Tegdes Péter
