Naponta olvashatunk újabb reformétrendekről. Valaki a húsmentes diétára, más pedig a húst hússal étrendre esküszik, de egy biztos: szinte nincs még egy olyan téma, melyről annyit beszélnénk, mint az étkezésről. Hogyan változott az étkezési kultúránk és milyen tendenciák figyelhetők ma meg? Kérdéseinkre Forgács Attila gasztropszichológus, klinikai szakpszichológus válaszol.
Hogyan változtak az utóbbi években az étkezési szokásaink?
Az étkezés egy konzervatív tevékenység, az ételpreferenciáink kötődnek a gyerekkori élményekhez. Általában azokat az ételeket szeretjük a legjobban, amelyeket gyerekkorunkban az édesanyánk főzött nekünk. A rendszerváltás óta azonban jelentős változások történtek ebben a tekintetben. A rendszerváltás előtt még a hurkáról, kolbászról szólt minden, a ledöntött Lenin szobrok helyén azonban gyorsan megjelentek a gyorsétkezdék. A ’90-es években mobilisabbá vált a magyar társadalom, sokkal több lehetőségünk lett az élet különböző területein. Ez az étkezési szokásainkon is nyomott hagyott: megjelentek az etnikai éttermek, a nagy bevásárlóközpontok is becsempészték kínálatukba a különböző nemzetek ételeit.
A gyerekkori élményeken kívül mi befolyásolja még gasztronómiai ízlésünket?
Az ember szereti megfigyelni, hogy a többiek mit esznek, és az mennyire ízlik nekik. Ez már az archaikus időktől így van: amikor Mezopotámiában ráálltak a búzatermesztésre, 3000 éven belül egész Európában elterjedt a szokás. Gondoljunk bele: az ételeknek, a főzésnek külön csatornákat szentelnek. Évente 500-700 szakácskönyv jelenik meg Magyarországon, nincs még egy olyan téma, amit ennyiféleképpen lehetne a könyvesboltok polcára tenni, ráadásul úgy, hogy remekül profitálnak belőle. Éppen ezért ma hihetetlen gyorsasággal terjednek az evési hóbortok és az evészavarok is.
Miért ennyire népszerűek a különböző újkeletű étrendek, mint pl. a paleo, a vegán?
Ezeknek a divatos étkezési szokásoknak közös jellemzője, hogy teljes mértékben ki akarnak venni egy-két összetevőt a diétánkból. Pedig – bár ez nem az én szakterületem – akkor táplálkozunk egészségesen, ha kiegyensúlyozottan, mindenféle élelmiszert eszünk, amit persze hihetetlenül nehéz megvalósítani. Viszont ha képesek vagyunk betartani valamilyen táplálkozási megszorítást, sokkal jobban érezzük magunkat. Teljesen mindegy, hogy miről van szó, maga a kontrollélmény az, aminek általános pozitív hatása van ránk.
De miért van szükségünk a kontrollélményre?
A mai társadalmakban emberek tömegeinek kezéből csúszik ki a kontroll. Nem úgy tűnik, mintha a saját szorgalmunktól, képességeinktől függne, hogy megmaradhatunk-e a munkahelyünkön. Valamilyen külső erő, gazdasági vagy politikai folyamatok döntenek helyettünk. A rendszerváltás előtti langyos gulyáskommunizmusban nem voltak nagy lehetőségeink, de kiszámíthatóbb volt a világ. Mostanra kitárultak a lehetőségek, amihez ugyanakkor óriási fokú bizonytalanság is társul.
Azt mondta, hihetetlen gyorsasággal terjednek az új evési hóbortok. Hol a határ? Hogyan fogunk étkezni 20-30 év múlva?
Ha a mostani tendenciák folytatódnak, még több evési hóborttal és még több csodát ígérő diétával, fogyasztószerrel kell számolnunk.
De vajon ugyanannyira nyitottak leszünk rá, mint most? Nem lehetséges, hogy minél többször találkozunk ezekkel a különleges fogyasztószerekkel és diétákkal, végül immunisak leszünk rájuk?
Ha megnézzük, ma Magyarországon, a legkedveltebb Facebook-oldalak közül több is fogyókúrával és az egészséges életmóddal foglalkozik. A vállalkozások jól megélnek ebből, az már egy más kérdés, hogy mindig újabb és újabb technikákat találnak ki, hogyan tudják eladni magukat. Aki pedig ezekre nyitott, mindent ki akar próbálni, még a kudarcok sem akadályozzák meg ebben. Sőt, egyre extrémebb megoldásokat választ. Erre azért régebben is volt példa: az 1920-as években a hölgyek bélférget nyeltek, hogy azok megegyék a gyomrukban lévő ételt. Ebbe akár bele is lehetett halni.
Hogyan próbálnak hatást gyakorolni ránk a fogyasztószeres reklámok?
Két tematikájuk van. Egyrészt a motiválónak szánt „ilyen volt-ilyen lett” képeket alkalmazzák, másrészt problémamegoldási üzenetekkel támadnak: „ha ezt vagy azt szeded, könnyedén lefogysz”. A motiváció egyébként a nők többségében már megvan: a magyar hölgyek 98%-a szeretne 2-3 kilogrammal könnyebb lenni, testalkatuktól függetlenül. A média egyszerűen „belenevelte” a nőkbe, hogy nem lehetnek eléggé soványak. Nem a férfiak várják el tőlük a csontsoványságot, a többségüknek nem is ez az ideálja, a nők egymást akarják legyőzni vékonyságban.
Lehet káros hatása ezeknek a diétáknak?
Régebben rengeteg kórkép teljesen független volt a diétától. Most, ha szorongásról, kényszerességről beszélünk, könnyen össze tudjuk kapcsolni az étellel, étkezéssel. Orthorexiának hívják azt a mentális betegséget, amikor a páciens számára a legfontosabb értékké a helyes étkezés válik, sok esetben a mindennapi életvitelét is lehetetlenné teszi, hogy az általa tökéletesnek vélt diétát kövesse. Az egyik gimnazista páciensem például azért maradt ki az iskolából, mert ott nem tudott az általa kitalált diétája szerint étkezni.
Egy korábbi interjújában említette, hogy a túlsúlyos embernek nem a teste, hanem a lelke éhezik. Miért jó a lelkünknek, ha túlesszük magunkat?
Az ember egy „szájlény”. Amikor a csecsemő nyugtalan, a szájába veszi az ujját vagy a cumit. Később, amikor egyetemista korában vizsgára megy és ideges, rágyújt, vagy ugyanúgy cumisüveget hord magánál, egy ásványvizes palack formájában. De akkor is az orális fixációnk áll a háttérben, amikor rágózunk. Ráadásul, ez a szokásunk már szülés előtt kialakul bennünk: az anyaméhről készített fotókon is látszik, hogy az öt hónaposnál idősebb csecsemők, akiknek már van ujjuk, gyakran szopogatják azt. Azért babrálunk ennyit a szánkkal, mert ez fontos szerepet tölt be érzéseink megélésében is. Ezért, amikor eszünk, úgy érezzük, megsokszorozódik az örömünk és tompul a bánatunk.