Sok bűne volt a szocialista 40 évnek – Interjú Száraz Györggyel

Budapestről már rengeteg könyvet írtak. Azzal azonban csak kevesen dicsekedhetnek, hogy művüket több évtizeden keresztül újra és újra kiadják. A Száraz György nevével fémjelzett Budapest című kötetet először 1982-ben publikálták, 2018-ban pedig – immáron sokadjára – felfrissítve bocsátják közre. Az elhunyt szerző, Száraz György fiával, Száraz Miklós György íróval beszélgettünk, aki a legutóbbi kiadás szövegét gondozta.

fotó: Bach Máté

Mennyit kellett változtatni a szövegeken?

Sok minden kikopott a városból, más dolgokról pedig akkor, a szocialista országban, nem írhatott. ’56-ról vagy a hajléktalanokról, akik akkoriban nem voltak, mert nem lehettek. Szerencsére a lényeg ugyanaz. Apám szövege egy a városát imádó ember meséje sok személyessel és sok-sok históriával. Éppen csak egy picit kellett átdolgozni, de a szöveg nagyobb része változatlan maradt, hiszen sok minden negyven év elteltével is ugyanúgy érdekes.

Mi kopott ki leginkább a városból az utóbbi 40 évben?

Sok bűne volt a szocialista évtizedeknek, és azért az elmúlt harminc évben sem csak jót látok. Olyan helyeken bontottak és bontanak házakat, ahol nem lett volna és nem lenne szabad. Egy sereg ocsmány épületet is említhetnék, szerencsére a rusnyaságáról nevezetes Spenót-ház, a Gresham-palota mellett, már eltűnt. Nem működött a sikló, le volt meszelve az alagút melletti angyalos címer. A régi külvárosok, a mai Terézváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Ferencváros nagyon rossz állapotban voltak, az egész város szürkébb és koszosabb volt.

Helikon Kiadó

Melyek a mai kor építészeti bűnei?

Mondjuk a Moszkva, vagyis a Széll Kálmán tér. Ronda, minden szürke, éles és hegyes. Kihasználatlanok és kihasználhatatlanok a terei. Embertelen. Nincs is rajta semmiféle élet. Nincsenek intim sarkok, beszélgetőhelyek. Taszító az egész, nem az élet, hanem az áthaladó forgalom színtere. Nincs igazi fa, csak katonás egyennövények. A lépcsők rossz irányba tartanak, figyelmen kívül hagyták azt a régi építész szabályt is, hogy a tervező tervezés előtt nézze meg a kitaposott ösvényeket, hogy az ott élők merre járnak. Beszélik, hogy a Millenárisnál milyen hatalmas zöld terület lesz (Millenáris Széllkapu – a szerk.). Szerintem ez is átverés. Már most akkora épületvázakat látok, amik kitakarják a dombokat is. A Madách tér, Erzsébet tér is megoldatlan. Nem attól működik jól egy tér, hogy ügyesen használja egy vállalkozó. Igaz, hogy tele van emberekkel, de az ott nem az igazi megoldás. Pedig valaha ezt a várost nagyon okosan, előrelátóan tervezték.

Melyik korszakra gondolsz?

Többre is 1867 és mondjuk 1940 között. Nagykörút, Andrássy út. Valóban a jövő polgárait is szolgálta az a fajta lelkiismeretes előretervezés, ami jellemző volt. Ha úgy csinálták volna, ahogyan ma teszik, akkor ma már mozdulni sem tudnánk.

fotó: Lettner Kriszta

A könyv jelentős részt szentel a Budai Várnak, ami jelenleg is folyamatos változáson megy keresztül. Te mit gondolsz a városunk egyik legemblematikusabb helyéről?

A Szentháromság tér foghíjas, a Dísztér és a Szent György tér is. A Bécsi kapu teret kivéve nincs olyan tere, amit 1945-től máig, több mint hetven év alatt igazán rendbetettek volna. Nem zavar, ha az istállók, az udvarlaki őrség épülete felépül, bár nekem ez a Habsburg kaszárnyapalota sosem volt a szívem csücske, nekem az Anjouk, Zsigmond és Mátyás palotája volna az igazi.

Hogyan képzeled el a várost 20-30 év múlva? Mit változtatnál, hogy egy élhetőbb, szebb városunk legyen?

Nehéz, izgalmas kérdés. A Citadellához nem ragaszkodnék. Nem fűződik hozzá semmilyen misztikus, legendás élményünk – magához a Gellért-hegyhez ellenben igen, boszorkányok, kelta régészeti hagyaték, források és fürdők… A Citadella nem is szép, nem is idéz jó emlékeket (az 1848-49-es szabadságharc leverése után emeltették a Habsburgok, hogy megfélemlítsék vele a pestieket – a szerk.). Sokkal jobban ki lehetne használni ezt a remek, igen-igen hangsúlyos helyet. A másik hasonlóan látványos elem a Duna két partja. Barcelonába a szemem láttára épültek ki a semmiből a tengerparton a földalatti autóutak. Biztos sok jó példa van még. Budapestnek is élhetővé kellene tennie a Dunapartjait, hogy szervesebb része legyen a városnak.

fotók: Lettner Kriszta