A vak remény című verseskötetéért Takács Zsuzsa kapja idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A fődíjas mellett Markó Béla, Száz Pál, Thomka Beáta és Bán Zoltán András írókat szólítják majd színpadra 2019. február 18-án, az Artisjus díjátadó ünnepségén. 2006 óta összesen 63 kitűnő költőt és írót ismert el ezzel a díjjal a szerzői egyesület.
Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek további alkotómunkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj az egyik legjelentősebb hazai irodalmi elismerés, melynek presztízsértéke abban rejlik, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg, hogy kik legyenek a díjazottak.
A korábbi években egyebek mellett olyan szerzők kapták meg, mint Berkovits György, Földényi F. László, Kukorelly Endre, Pintér Béla, Spiró György, Tandori Dezső, Háy János, Zalán Tibor, Cserna-Szabó András vagy Závada Pál.
Az elismeréseket az Artisjus díjátadó ünnepségén adják át, 2019. február 18-án, a Budapest Music Centerben.
2019 irodalmi díjazottjai:
| Díjazott | Kötet címe | Kategória | |
| Artisjus Irodalmi Nagydíj | Takács Zsuzsa | A vak remény – Összegyűjtött versek | nagydíj |
| Artisjus Irodalmi Díj | Markó Béla | Bocsáss meg, Ginsberg | költészet |
| Artisjus Irodalmi Díj | Száz Pál | Fűje sarjad mezőknek | próza |
| Artisjus Irodalmi Díj | Thomka Beáta | Regénytapasztalat | tanulmány |
| Artisjus Irodalmi Díj | Bán Zoltán András | Betűtészta | esszé |
Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Takács Zsuzsa költő, műfordító, prózaíró kapja A vak remény című kötetéért.
Gimnáziumi tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban végezte, majd 1957–58-ban a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkar hallgatója is volt párhuzamosan. 1958-tól spanyol és olasz irodalmat hallgatott az egyetemen, hat évvel később pedig már anyanyelvi lektorként dolgozott Kubában, a havannai egyetemen. Versei a 60-as évektől jelentek meg az Élet és Irodalomban, majd az Új Írásban, a Kortársban, a Jelenkorban és az Alföldben. 1964-től közel négy évtizeden keresztül tanított diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1995-ben szerezte tudományos fokozatát spanyol filológiából. Fordítói tevékenysége olasz, spanyol, katalán, francia és angol költők munkásságára terjed ki. Számtalan elismerése mellett 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben a Digitális Irodalmi Akadémia a tagjai közé választotta, 2014-ben pedig Artisjus irodalmi díjat kapott Tiltott nyelv című kötetéért. (forrás: wikipedia)
Markó Béla Bocsáss meg, Ginsberg című verseskötetéért részesül elismerésben.
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–francia szakon tanult. 1974-ben szerezte meg tanári diplomáját. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt. 1989-től 2005-ig főszerkesztője volt a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja. A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke. Tagja a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának.
Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című regényéért kap elismerést. Az 1987-es születésű író 2011 és 2012 között a Pátria Rádió szerkesztője, 2013 és 2016 között az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. Diplomáját a pozsonyi Színművészeti Egyetem rendező-dramaturg szakán szerezte meg 2013-ban. 2017-től a Kalligram folyóirat szerkesztője. Doktori tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén végezte ugyanebben az évben.
A könyvben növények, virágok és gyógyfüvek fonódnak egybe egy félig reális, félig elképzelt mátyusföldi falu, Marad lakóinak élettörténeteivel. A helyi nyelvjárást fonetikus lejegyzéssel mutatja be a szerző: a posztmodern szemlélethez kapcsolt archaikus beszédmód teremti meg a regény semmihez sem fogható hangulatát.
Thomka Beátát Regénytapasztalat című írását díjazzák. Tanulmányait az Újvidéki Egyetemen végezte. 1992-ig az intézmény oktatója, ezt követően pedig a Pécsi Tudományegyetem professzora. 1996-ban megalapította a pécsi Irodalomtudományi Doktori Iskolát, és 2018-ig a doktorképzés vezetőjeként tevékenykedett. Tizenhárom tanulmány-, esszé- és kritikakötet szerzője, valamint diszciplínaközi könyvsorozatok szerkesztője. Kutatói és kritikai tevékenységét több kitüntetéssel és díjjal ismerték el, így például a József Attila díjjal, az Év Könyve-díjjal, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel és Széchenyi-díjjal
Bán Zoltán András Betűtészta című kötetéért részesül elismerésben. Írói tevékenysége sokrétű: egyaránt író, drámaíró, műfordító, esszéista, szerkesztő és irodalmár. 1980 óta publikál rendszeresen. 1993–1997 között a heti- és havilapként megjelenő Beszélő kulturális rovatvezetőjeként dolgozott; 2001-től 2007-ig a Magyar Narancs rovatvezetője volt. 2009-ben József Attila-díjat, 2010-ben Szépírók-díjat kapott esszéköteteiért.
Ebben a kötetben 2009-től 2018-ig írt esszéi, kritikái és emlékezései jelentek meg. Bán eddig megjelent irodalomkritikai könyveiben olvashatunk egy-egy tárgyában és méretében fajsúlyosabb írást. Ennek a kötetnek a programdarabja A holokauszt irodalom zsánere című esszé. Az esszenciát Bazsányi Sándor foglalta össze laudációjában:” A híres Adorno-tézis, miszerint „Auschwitz után barbár dolog verset írni”, Bán számára már az új „barbárság” fogyasztóbarát és piacirányult övezetében, a „kultúripar” kiterjedt mátrixában fogalmazódik újra, illetve íródik teljességgel át – mégpedig a „tizedik múzsaként” működő „politikai korrektség” önparodisztikus jelenségekben dúskáló irályának jegyében”.
