Tóth Gabi, Fenyvesi Zoltán és Oláh Gergő sokban különböznek, azonban összekapcsolja őket, hogy mind nehéz helyzetből indulva váltak sikeres, immáron másokat motiváló emberekké. A három híresség az UNICEF új programja, a Rajtad áll a jövőd! / Youth Challenge arcaiként támogatják a magyar fiatalokat az útkeresésben.
A Rajtad áll a jövőd! programra jövő hét hétfőig várják a 14-24 éves fiatalok csoportjainak jelentkezését, mindössze annyit kell tenniük, hogy megfogalmaznak egy saját közösségüket érintő problémát, amelyre a későbbiekben szakértők segítségével kereshetnek megoldást, majd ezen tervek megvalósításával világszerte jó példát mutathatnak kortársaiknak. A sikeres pályázók meghívást kapnak egy országos workshopra, ahol kiválasztják az öt legígéretesebb kezdeményezést – ezek pénzügyi és szakmai támogatást kapnak a megvalósításhoz. 2019 tavaszán a legjobb projektek egy globális zsűri elé kerülnek, ahol további 20 000 dolláros támogatást, valamint mentori segítséget nyerhetnek.
Tóth Gabi szűkös anyagi körülmények között nőtt fel Tapolcán, pontosan tudja, hogy milyen nehézségekkel kell szembesülniük azoknak, akik szeretnének változtatni az életükön.
„Veszprém és vele együtt a kulturális lehetőségek 50 kilométerre voltak, ami akkoriban pénz és kapcsolatok nélkül egy gyerek számára szinte elérhetetlen távolságnak tűnt. Korán megfogalmazódott bennem a felismerés, hogy nem akarok beleragadni abba a közegbe, amelyet magam körül láttam, nem kívántam, hogy értelmetlenül teljenek a napjaim” – mondta Tóth Gabi, aki már akkor érezte, hogy a zene és a tánc lehet az ő útja és 16 évesen be is került a Megasztárba.
Ugyanakkor egy pillanatra sem gondolja, hogy ez lett volna számára az egyetlen lehetőség. „Biztos vagyok benne, hogy akkor is megtaláltam volna az utam, ha nem jön össze az énekesi karrier. Veszélyesnek tartom, hogy sok fiatal Instagram sztár, vagy influencer akar lenni, miközben rengeteg csodás szakma van a világon, amelyekben kitartással és kreativitással kiteljesedhetünk, engem például a kézművesség és a szakácskodás vonzott. Maga az útkeresés a legnagyobb érték, fontos, hogy az állomásokat ne kudarcként kezeljük, hanem úgy, hogy ezt is megnéztük, vegyük számba, hogy ebből a tapasztalatból mit veszünk ki és viszünk magunkkal tovább. Ezekből az élményekből áll majd össze a nagy egész” – mondta Tóth Gabi.
Fenyvesi Zoltán, vagyis Wheelchairguy a kritikus tinikorszakban találta magát elkeserítő helyzetben, azonban sikerült megoldást találnia. „Tizennégy-tizenöt éves voltam és mindenki azt kérdezte, hogy mi akarok majd lenni, nekem pedig fogalmam sem volt. Izgultam, hogy mozgássérültként milyen lehetőségeim vannak és a legtöbben az informatika irányába akartak terelni, ami engem abszolút nem érdekelt” – mesélte Zoltán. „Akkoriban csatlakoztam egy kerekesszékes tánccsoporthoz, hamarosan a második családommá váltak, végig támogattak az utamon. Hiányoltam, hogy az iskolában nem igazán tudtam kihez fordulni és akkoriban a neten is csak korlátozottan találtam információt. Azt gondolom, mindig jó, ha tartozunk egy közösséghez, akik segítenek és támogatnak, főleg tinédzserként” – mondta Fenyvesi Zoltán.
Oláh Gergő élete során sok megpróbáltatással nézett már szembe, legnehezebb éveinek mégis azokat tekinti, amikor apaként és férjként kellett kilátástalan körülmények között élnie. „Meg kellett erősödnie a jellememnek, személyiségemnek arra az életre, amiben most élek és amiben fogok.” – mondta Gergő, akit ezeken az időkön leginkább a hite segített át, és a feleségével való harmonikus kapcsolat is mindig támogató hátteret biztosított számára. „Nyilván, ha a szakmámmal lett volna munkalehetőségem és esetleg mellette egy diplomám, akkor talán könnyebb lehetett volna, de nem volt. De rajta vagyok, hogy folyamatosan tanuljak és fejlesszem magam.” – mondta Oláh Gergő.