Michelin-csillagos étteremben vacsorázni különleges élmény, ami már akkor elkezdődik, amikor átléped a küszöböt. Az előkelő elismerést csak a legjobbak kaphatják meg, és erről nem egy, hanem rögtön két remek étteremben is megbizonyosodhattunk a közelmúltban. A top gasztronómia budapesti fellegváraiban jártunk; most a Costes Downtownról szóló beszámolónkat olvashatjátok.
Mivel korábban nem voltunk még Michelin-csillagos étteremben, hatalmas izgalommal készültünk az első alkalomra. A bisztró stílusú, lazább hangulatú Costes Downtownt vettük célba, amit a Prestige Hotelben lehet megtalálni. Az étterem egyébként 2016-ban, alig félévnyi üzemelés után nyerte el a megtisztelő Michelin-csillagot, Magyarországon ötödikként.
Egy forró augusztusi délutánon érkeztünk a Vigyázó Ferenc utcába, és a kinti hőség után alig vártuk, hogy helyet foglalhassunk a légkondicionált helyiségben. Amíg az asztalunkhoz kísértek minket, arra gondoltunk, milyen szerencsések vagyunk, amiért ezen a helyen tölthetjük a péntek estét. A hangulatos, magas plafonú terem egyik ablak melletti asztalához ültünk le, ahol különleges, modern és művészi bútordarabok és dekorációs elemek lakták be a jellemzően bézs és barna uralta teret. Az asztalokon élő, zöldellő növények pompáztak, de a falakon is helyet kaptak a dzsungel hatását keltő örökzöldek.
A felszolgálók egyedi tervezésű, kézre álló üvegpoharakba töltötték nekünk a frissítő vizet, majd átnyújtották az impozáns étlapot, amelyen többnyire nemzetközi ételek kaptak helyet. Számos klasszikus is megtalálható volt az ajánlatok között, azonban a meglepetés-faktorra minden egyes tételnél számítani kell, hiszen kreatív és művészi megoldásokban nincs hiány.
Mielőtt az ételekre tértünk volna, egy-egy alkoholmentes koktélkülönlegességet kértünk, amelyet segítőkész felszolgálónk ajánlott. A lehetőségek közül végül a frissítő almás-körtés-gyömbéres, és az egzotikusabb, ”no rum no plum just fun” fantázianevű italokra esett a választásunk, utóbbi a kékszőlő, csokoládé és vanília egyedi kombinációjával teljesen levett minket a lábunkról, nemcsak az ízével, hanem csodás megjelenésével is.
Mindketten 4-fogásos vacsorát választottunk, ami két előételt, egy főételt és egy desszertet jelentett. Érkezésünkkor gyorsan eldöntöttük, mely fogásokat szeretnénk megkóstolni, és mivel egyben leadtuk a teljes rendelésünket, egymás után érkeztek a szebbnél szebb étel-kreációk. Először ínycsiklandozó üdvözlőfalatokat szolgáltak fel nekünk: frissen illatozó, meleg zsömlék és a különleges fűszervajakból álló válogatás mellett lazactartár került az asztalunkra. Minden olyan finom volt, hogy alig tudtunk betelni velük. Az étvágyunk tehát kétségtelenül megjött, felkészítve minket a ránk váró többi finomságra.
Hamar megérkeztek az est első felvonásának fénypontjai, az előételek is. Az étterem portugál főszakácsa, Tiago Sabarigo tudja, hogyan öltöztesse modern köntösbe a jól megszokott klasszikusokat: a burgonyasalátában különféle burgonyatextúrák (sárga és lila burgonyachips, krémes burgonyapüré, füstölt burgonya) alkottak már-már művészien tálalt ételt, benne tápiókával és tavaszi hagymával, olyan összhatást keltve, ami után mind a 10 ujjunkat megnyaltuk. Az ezt követő gazpacho szintén jó döntésnek bizonyult, hiszen természetesen nem egy „átlagos” hideg paradicsomlevest kaptunk, hanem egy grillezett görögdinnyével, friss orda sajttal és Oliva olajos paradicsom sörbettel feltuningolt különlegességet, amit minden ízlelőbimbónk örömmel fogadott.
Felkészülve az étel utópia következő állomására, alig vártuk a főételeket. Egyikünk a serpenyőben sült fogast próbálta ki, amit sziksófűvel, póréhagymával és bulgurral készítettek el, egy egészen egyedi, tintahal tintával színezett pürével tálaltak. A citrusos tengeri spárga ízével remekül hangsúlyozták a hal egyedi karakterét, mind a látvány, mind az ízharmónia szempontjából tökéletesen megkomponált étel volt. Az étlapról a laktató „mint egy rizottó” nevű főételt is megkóstolhattuk, ami rizs helyett árpagyöngyből készült, zsenge nyári tökkel, fürjtojással és ropogós parmezán chips-szel.
Az est végéhez közeledve még előttünk állt a desszert, amit édesszájúként mindketten nagyon vártunk. Két klasszikus, újragondolt édességen akadt meg a szemünk: a levendulás, fahéjas kalácsmorzsával elkészített és sárgabarack tüllel tálalt túrógombóc mennyei, ahogyan az epres madártej (vaníliával, bazsalikommal, epertextúrákkal, szegfűborssal és tojásfehérjével) is, ami szinte leírhatatlan kulináris élmény volt.
A desszert után érkezett még egy kedves „búcsúédesség”, ami feltette a koronát az esténkre. Minden tökéletes volt, a tálalástól a kiszolgáláson át természetesen az ízekig, és a hangulatot sem felejthetjük el. Aki kiváló kiszolgálásra és minden földi jóra vágyik, az itt eltöltött néhány óra után csupa pozitív élménnyel fog távozni, olyan ízekkel az emlékezetében, amelyeket még sokáig emlegetni fog.
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc utca 5.