Bonobo neve több korosztály számára ismerősen csenghet. A downtempo és electronica egyik legkiemelkedőbb úttörője, aki nélkül számos, ma népszerű, elektronikus zenével újra életre keltett klasszikus zenei stílus, mint például az electro-swing, talán nem is létezne. Noha ezen stílus nem saját védjegye, a május 23-i, Budapest Parkban adott koncertjén meggyőződhettünk arról, hogy mennyire széles palettán mozog zenei tudása.
A koncertet Bonobo legújabb albuma, a Migration címadó dalával kezdte, némileg változtatva azon, saját stílusára jellemzően, egy szinte alakuló, formálódó, kezdetleges elegyet alkotva jazz, electronica, beatek és klasszikus zene között. Ez még csak a közönség érzékszerveinek finomhangolása volt. Eleinte egy-egy fényoszlop, egy-egy felvillanó stroboszkóp és leegyszerűsített, lassú, minimalista stílusú természetvideók adták a vizuális élményt. Szjerdene Mulcare, a turné állandó énekesnőjének színpadra lépése és a Break Apart eljátszása elindította azt az érzelmi hullámvasutat, ami aztán az elkövetkezendő másfél órában várta a koncertre látogatókat. A lassabb, érzékibb dallamokat felváltották a keményebb basszusú, „táncolhatóbb” számok, mint a Bambro Koyo Ganda, majd visszaterelték lassabb mederbe a koncertet, ismét begyorsították és így tovább.
A Parkban, mondani sem kell, tömött sorok álltak végig, ami, a csodás idővel együtt igazi fesztiválhangulatot varázsolt. Ahogyan sötétedett, úgy lett egyre látványosabb a koncert. Beindultak rendesen a fények, a vizuál átfordult egy csodálatosan hipnotikus játékká, ami tökéletes képi megnyilvánulása volt Bonobo zenéjének. Minden tekintetében igényes, gyengéd és a gyönyört finoman kiváltó performansz volt, ahol elektronikus keveredett az organikussal, és klasszikus a modernnel.
Azt est vége felé persze felcsendültek olyan klasszikusok is, mint a Cirrus, a Kiara vagy épp a Kong, de hogy egy percig se feledje az ember, hogy ez egy élő koncert, Bonobo újabb és újabb átdolgozásokat és bővített verziókat játszott a nyolctagú zenekarral karöltve, akiket annak rendje és módja szerint be is mutatott, és hagyott érvényesülni, kibontakozni. Egy percig nem volt olyan érzése az embernek, mintha ez most csakis Simon Green-ről, vagyis Bonobo-ról szólna. Dobszóló, rockosabb dallamok, ahol a gitáré volt a főszerep, kiteljesedve egy breakbeat-es, szinte már drum&bass-szerű, pörgős végjátékban, ahol a színpadelemek is maximális hőfokon égtek, hiszen a füstgépek mellett eldördültek a konfettiágyúk is.
Mindent egybevetve egy hibátlan, érzékekre és érzelmekre egyaránt teljes mértékben ható, önfeledt, nyári koncertélménnyel gazdagodhattak a látogatók, akik egy hamar biztosan nem felejtik el Bonobo élő koncertjét.
Aki esetleg lemaradt volna a koncertélményről, augusztus 9-én bepótolhatja lemaradását a Sziget fesztiválra is ellátogató Bonobo nagyszínpados fellépésén!
Nagy Bence