Dr. Hevesi Kriszta, ELTE PPK egyetemi adjunktus, szexuálpszichológus is vendégünk volt a legutóbbi Funzine Talkson, január 17-én az Akvárium NagyHalljában, ahol a Párkapcsolatok régen és most – Mi változott a digitális világban? volt a beszélgetésünk témája. Krisza az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, valamint az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet oktatója. Végzettsége szerint közgazdász, újságíró, pszichológus és pszichológia tanár. Szakképzései: sportszakpszichológus, egészségfejlesztő-, valamint szexuálpszichológiai szakpszichológus. Lássuk az ő véleményét a megváltozott párkapcsolati szokásokról.
Hogyan befolyásolja a közösségi média a párkapcsolatokat? Milyen hatása van, hogy kinyíltak a kommunikációs csatornák?
Egy illuzórikus világba csöppentünk, ahol csupa boldog, gyönyörű ember van – ez megváltoztatja hangulatunkat, saját életünkkel való elégedettségünket, és párkapcsolatainkat is. Az ott feltöltött képekhez képest a párunk fakónak tűnhet: nem tud egész nap csücsörítve, pucsítva rohangálni a lakásban, applikációkkal felfényezve. S ezen ingerdömping miatt (ma már nem csak munkahelyi házinyúlra lőhetünk, vagy a szomszédasszonyt hívhatjuk át), valóban elhisszük azt, hogy a lehetőségeink száma szinte végtelen. Felépíthetünk magunkról bármilyen identitást: like-olva és retusálva hódíthatunk, vagy romantikát és műveltséget hazudhatunk egy versidézettel is akár.
A szakítás utáni elengedést, feldolgozást mennyire nehezíti meg a közösségi média? Kicsinyes, gyerekes megoldás, ha ilyenkor az exünk tiltásához, törléséhez folyamodunk?
Töröljük, majd a barátok profiljáról nézegetjük – ahogyan ezt a nemzetközi tanulmányok is mutatják. Szerintem felnőttebb megoldás, ha csak a róla szóló információkat blokkoljuk, hisz természetes, hogy egy ideig még fájdalmas, furcsa érzés a képeit, életeseményeit látni a hírfolyamban. A törlés sértettségünket jelzi: mivel a másik az életem része volt, így igen paradox dolog a „nem ismerős” kategóriába helyezni.
Mi a véleményed az internetes társkeresőkről?
A jelenkor realitása, ma már szinte a fél életünk a virtuális térben zajlik. Rengeteg buktatója és hibája van – nem véletlen, hogy mind a mai napig azért a tartós párkapcsolatban élők közül kétszer annyian a való életben, offline ismerkedtek meg. Ám én is ajánlom az egyedülálló klienseimnek, hogy regisztráljanak, mivel így is nagymértékben növelik a pártalálás esélyét.
A Tindert sokan úgy azonosítják, mint egy húspiac. Egy ilyen platformon is kialakulhat romantikus, szerelmi kapcsolat? Hogyan szűrhetjük ki azokat, akik valójában csak a szexre mennek, még ha mást is állítanak?
A tinderes felhasználók hozzávetőleg egyharmada tartós párkapcsolat céljából regisztrál. Ha mi is közéjük tartozunk, ez esetben akkor kezdjünk el gyanakodni match „párunk” szándékai felől, ha mindent szokatlanul gyorsan felhoz: például már a közös nyaralást tervezi, élete minden kis apró rezdülését megosztja velünk, megnyílik, holott még idegenek vagyunk a számára – ez trükk vagy a saját nárcizmusát táplálja vele.
Szerinted kezdeményezhet egy nő, vagy cikinek számít?
Kezdeményezhet, és a férfiak örülnek is neki – amennyiben egyéjszakás, hook up kalandról van szó. Tartós párkapcsolat esetén viszont jellemzően a férfiak is jobban szeretik, ha kicsit hagyják őket udvarolni, megdolgozni a sikerért. Az olimpiai aranyérem példáját idézném: nem becsülné meg a sportoló a díjat, ha csak úgy felkészülés, verseny és küzdelem nélkül, az utcán sétálgatva a nyakába akasztanák.
Valóban ijesztő a férfiak számára, ha egy nő önálló, talpraesett, független, vagy ez egy a független nők önmaguk megnyugtatására szolgáló mantra?
Szerintem szexi és vonzó a férfi számára az önálló nő, aki egyedül is egy „egész”. Ami nem vonzó – s ebbe a hibába sok nő beleesik – ha a munka piacán férfiassá válik, sőt: „férfiabbá”, mint sok férfi. Holott számos képességben a nők jobbak – inkább ezeket lenne jó kamatoztatni, hangsúlyozni, megőrizni a számunkra komfortos nőiességet.
Mit javasolsz mindkét nem képviselőinek, ha ismerkedésről, illetve ha már kialakult párkapcsolatokról van szó?
Ragadjanak meg minden lehetőséget és formát az ismerkedésre: fesztiválokat, programokat, applikációkat. Utóbbi esetén pedig legyen egy optimális idő a személyes találkozásra, ami nem is rögtön következik be, mivel akkor a nagy mennyiségű rapidrandi lehet hervasztó, azonban ne is álmodjunk bele túl sokáig a másikba extra tulajdonságokat, hanem tereljük a szemtől szembeni találkozás medrébe a beszélgetést. A kapcsolatban élők pedig töltsenek kevesebb időt a közösségi oldalakon. Ne engedjék, hogy az ott meglévő illúziókeltés (például, hogy bárkit is érdekel a reggelim) a kapcsolatukba férkőzzön. Ez egy felépített világ: a képek beállításával, szelektálásával, retusálásával… Becsüljük meg inkább azt, aki az életét velünk osztja meg.
A teljes beszélgetés megtekinthető az alábbi videóban: