Lélegzetelállítóan gyönyörű a téli kopár táj, akár a Mátrában, akár a Pilisben és most több tucat képen mutatjuk meg.
Rögtön év elején kirándulni támadt kedvünk és célba vettük a Mátrát. Galyatető volt az elsődleges cél, de már Budapestről kiérve gyülekeztek a szürke felhők. A hátunk mögött egészen korai naplementében volt részünk, majd az ország 3. legmagasabb pontját nyugati irányból közelítettük meg.
Bár nem volt tiszta az idő és így a kilátásban sem gyönyörködhettünk, de fantasztikus látványban lehetett részünk.
A gyülekező felhőtömeg birtokba vette Galyatető magaslatát, ahol még összefüggő hótakarót is találtunk. Furcsa érzés egy felhőben állni, szinte a levegő is megfagy az ember körül, de a szürreális érzés mégis valahol felemelően hat.
Ha már ilyen közel voltunk, akkor miért is ne látogattuk volna meg az ország legmagasabb pontját is. Az 1014 méter magasan fekvő Kékestetőre érve már a hó is elkezdett szakadni és a szél is kezdett erősen fújni. Mi azért megmásztuk a sípálya tetejét, ahol szinte egy lélek sem volt. A kilátó feletti szürke felhők inkább rajtunk voltak. Átfagytunk kellően, de a langyos fővárosi télben ez is jó érzést adott.
Másnap már sokkal szebb idő volt, így egy közelebbi távon a Pilisbe látogattunk el, azon belül is Dobogókőre. Itt már hóra csak nyomokban bukkantunk, de a téli táj itt is káprázatos volt. Van valami igen különleges és szavakkal le nem írható ilyenkor az erdők hangulatában.
