Valakinek a repülés és az utazás a legnagyobb álma, valakinek pedig az egész élete erről szól – szó szerint. Sárik Tamás 1999. óta dolgozik a légiközlekedési szektorban. Pályáját a Malévnál kezdte, majd 2009-ben a Qatar Airways dohai központjába került, ahonnan 7 év után tért vissza Budapestre. Sárik Tamással, a Qatar Airways értékesítési igazgatójával arról beszélgettünk, hogy hogyan landolt a repülés világában, és mi történt vele azóta.
Melyek a pályád eddigi mérföldkövei?
Az egyetem elvégzése után, 1999-től egyből a légi közlekedésnél kezdtem el dolgozni. A Malév volt az első munkahelyem, míg 2009-ben jött egy felkérés a Qatar Airways központjából, Dohából. 7 kint eltöltött év után megnyílt Magyarországon is egy kereskedelmi vezetői pozíció, amit megpályáztam, elnyertem és tavaly hazaköltöztem.
Könnyű volt igent mondanod a Qatar Airways felkérésére? Elvégre mégis több ezernyi kilométerre kerültél az otthonodtól.
Már a Malévnél is sok nemzetközi projectben segédkeztem, de ez még nem volt elég: egy igazi nemzetközi cégnél szerettem volna dolgozni. Először még nem voltam elég bátor elhagyni Magyarországot, majd egy év múlva ismét felkerestek, és akkor már sokkal izgatottabban fogadtam a felkérést, és végül el is fogadtam. Akkoriban a Qatar Airways egy sokkal kisebb légitársaság volt, mint most, azonban már akkor is dinamikusan növekedett, körülbelül 80 desztinációval. Ma több mint 150 helyre repülnek a gépek Dohából.
Hogyan érezted magad Dohában, amikor megérkeztél?
Dohát sokszor Dubaihoz szokták hasonlítani. Doha kicsit le van maradva Dubaitól, kevésbé szól a luxusról, és kevesebb a turista is itt, Dohában, de ez a város is rengeteget fejlődött az utóbbi években. Sok ide érkező külföldi nehezebben kezeli a kulturális különbségeket, feladják a próbálkozást, és hazamennek. A Dohában eltöltött 7 év első fele még nekem is a beilleszkedésről szólt, a második felében viszont már otthonomnak éreztem a várost.
Mit volt a legnehezebb megszoknod Dohában?
Minden idegen országba való költözés nehézségekkel jár. Nehéz volt megszoknom például a munkarendet, ami Dohában vasárnaptól csütörtökig tart, és a reggeli munkakezdés is jóval korábban van az európainál. Mivel gyakran utaztam haza, elég nehéz volt összehangolni a dolgokat a magyar időrenddel. Furcsa volt az exit permit nevű rendszer is, ami azt jelenti, hogy csak akkor hagyhatják el az országot a rezidens vízummal rendelkezőek, hogyha ezt a munkáltató jóváhagyja, és a belügyminisztérium is kiad róla egy jogi igazolást. Ez azonban csak egy technikai nehézség volt, gyakorlatban soha sem okozott problémát.
Mit tartasz a legérdekesebb különbségnek az európai és a közel-keleti kultúra között?
A legtöbb különbség az eltérő vallásból ered. Az egyik legnagyobb ünnepük, a ramadán egy hónapig tart, amikor napközben nem lehet semmi enni, sem inni, maximum a konyhában diszkréten félrevonulva bekapni néhány falatot. Ilyenkor még az éttermek is zárva vannak. Ennek ellenére ez egy csodálatos időszak, mert boldogok az emberek, nagyon át tudnak szellemülni és hasonlóan kellemes a hangulat, mint a mi kultúránkban az év végi ünnepek tájékán.
Semmilyen szinten nem volt jelen az országban a nyugati kultúra?
A magyar köztársaságnak van nagykövetsége Katarban, ami nagy szerepet vállal a magyar ünnepek megszervezésében, például a március 15-ei megemlékezésekben, közös húsvétokban, karácsonyozásban, de tartottunk minikarácsonyt az Európából származó dohai kollégáimmal is. Dohában sok ember dolgozik a közép-európai régióból, még ennél is többen utaznak még keletebbi tájakra Dohán keresztül. A legutóbbi katari kormányzati intézkedésnek köszönhetően ingyenesen kapnak a magyarok vízumot Dohába, így remek lehetőség van az országba látogatni, ha valaki Dohán keresztül utazik Ázsiába.
Sok különböző nemzetiségű emberrel dolgoztál?
Több mint 100 különböző nemzetiségű ember dolgozik Dohában a légitársaságnál. Ez kezdetben nehézséget okozott, meg kellett értenem, alkalmazkodnom kellett a különböző nemzetek kommunikációs- és munkastílusához. Az arabok eléggé harsányak voltak, sokszor szinte már-már kiabálva beszéltek, az asztalt verve, az indiaiaknál nehéz volt kitalálni, mire is gondolnak valójában, az ázsiaiak pedig mindig helyeseltek, sosem mertek ellentmondani, még akkor sem, ha valójában az enyémtől teljesen ellenkező véleményen voltak. Szerencsére hamar megszoktam ezt is, és sokat alakult a világnézetem, sokkal szélesebb spektrumban látom már a környezetemet. Az eltérő kultúrából származó különbségek, melyek kezdetben kicsit furcsának tűntek, a végére már teljesen elfogadott, szokványos dolgok lettek számomra. Nagyon értékes tapasztalatokat szereztem, izgalmas volt ilyen sok különböző kultúrából származó emberrel dolgoznom.
Egy éve költöztél vissza Budapestre. Hiányzik Doha?
Nagyon! A végén már tényleg otthonomként gondoltam rá. Legjobban az ottani időjárás hiányzik. A dohai nyarak kicsit megterhelőek voltak, gyakran 45 Celsius-fok felett volt a hőmérséklet, és évente alig egy-két alkalommal jutott az eszembe, hogy esetleg kabátot kellene vennem. Általában háromszor-ötször esik egy évben, aminek mindenki a csodájára jár, az emberek az ablakból nézik, a közlekedés pedig leáll.
Mi változott a szakmádban a pályád kezdete óta?
Ma a repülés sokkal közelebb került az emberekhez, mint régebben, a távolságok lerövidültek. Most a fapados járatoknak köszönhetően sokkal olcsóbban lehet repülőjegyet venni például Londonba, mint 10 évvel ezelőtt. 2009-ben még nem volt közvetlen járat Budapest és Doha között, ma már heti 14-szer utaznak a gépeink a két város között. A Qatar Airways-nél gombaszámra nőnek az újabb desztinációk és a legmodernebb repülőgépekkel üzemelünk.
Milyen újabb úti célokkal bővült a légitársaság mostanában? Egyáltalán hogyan döntitek el, hova induljanak új járatok?
Az Qatar Airways missziója, hogy a világ legnagyobb légitársaságai között legyen. Folyamatos piackutatás van a cégnél, ahol azt keressük, milyen új desztinációkra van igénye az utasainknak, mely helyek illenek a hálózatunkba. Minden évben körülbelül 10-15 új úti céllal bővülnek a célpontjaink, a közelmúltban Seychelle-szigetek, a thaiföldi Krabi kerültek a hálózatba, illetve mi büszkélkedhetünk a világ leghosszabb járatával is, ami Doha és Auckland között biztosít közvetlen kapcsolatot.
A magyarok körében melyek a legnépszerűbb úti célok?
A thai szigetvilág, Bali és Kína, itt elsősorban Peking és Sanghaj, de a Maldív-szigetek és Ausztrália is elég népszerű.
Neked melyik a kedvenc utazási célod?
A szívem csücske Szingapúr, mivel ez volt az első város, ahova még a Malévval repültem. Természetesen a munkám miatt is sokat kellett és kell most is utaznom. Amikor Dohában éltem havonta körülbelül csak egy hétvégét töltöttem Katarban, egyébként mindig úton voltam, elsősorban Ázsiába, az indiai szubkontinensre. Mivel ezeknek a területeknek én voltam a kereskedelmi vezetője, gyakran kellett ide utaznom.
