Jakabos Zsu Európai magyar bajnok úszóval és olimpikonnal egy hónappal ezelőtt beszélgettem a Győrben megrendezésre kerülő Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál és a FINA előtt, két edzés között a törzshelyén, ahol ebédelni szokott. Közvetlenül és kedvesen fogadott, úgy, mintha egy teljesen hétköznapi lány lenne, nem pedig a magyar úszósport egyik legkiemelkedőbb alakja. Zsu újabb bizonyítékául szolgál annak, hogy az ismert, a közönség által nagyra becsült és rajongott személyek, ugyanolyan emberek, mint mi magunk. Csak egy leheletnyivel tehetségesebbek valamennyiünknél.
Fotó: PanamyMit jelent számodra, hogy megválasztottak az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál hivatalos arcának?
Nagyon megtisztelő feladat. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ekkora élmény lesz átélni az olimpiai láng hazahozását. Picit irigykedem is a mostani fiatalokra, hogy Magyarországon vehetnek részt az EYOF-on, mert leírhatatlan érzés hazai közönség előtt versenyezni. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg plusz energiát fog nekik adni, hogy egy ilyen csodálatos városban indulhatnak.
Mit szeretsz a leginkább Győrben?
Hogy középpontban van a sport. Az embereket érdekli, kedvelik az ehhez kapcsolódó rendezvényeket. Gyönyörű város, és ami számomra fontos szempont, hogy hamar odaérek bárhova, nincsenek nagy távolságok. Imádok itt élni, sokan azt gondolják, ezt csak úgy mondom, de én valóban itt képzelem el a jövőmet. Győrben igazán megtaláltam a helyem.
Milyen plusz elfoglaltságokkal jár számodra ez a poszt, mennyiben változtatta meg a nyári terveid?
A vizes világbajnokság miatt nem lesz alkalmam az EYOF minden eseményén részt venni, ezért igyekszem a fesztivál előtt ellátni a feladataim. Nemrég 3 napot töltöttünk Rómában, mikor hazahoztuk a lángot, részt veszek a sajtótájékoztatókon, volt már fotózásunk, csapatépítő programunk az önkéntesekkel, de szerencsére a legtöbb ehhez köthető esemény itt van Győrben, ami kényelmes, hiszen a heti 10 edzés mellett nehezen kivitelezhető, ha fel kell utaznom Budapestre. Amellett, hogy a fesztivál arca vagyok, az úszássportág nagyköveti szerepét is én töltöm be, aminek értelmében egy fiatalabb versenyzőt, Varga Bencét mentorálom.
Mikor érkezett el az életedben az a fordulópont, amikor az úszás már nem csak hobbi vagy iskola melletti tevékenység volt, hanem tudtad, ez lesz a hivatásod?
2003-ban voltam az EYOF-on, ahol 3 aranyérmet nyertem, majd 2004-ben kivittek a felnőtt Európa-bajnokságra, mert megúsztam a szintet, annak ellenére, hogy még ifinek számítottam, hiszen 15 éves voltam. Utólag úgy gondolom, hogy ez a verseny volt igazán jelentős mérföldkő a karrieremben, ekkor döntöttem el, hogy én minden évben szeretném ezt átélni.
Hogyan éled meg, hogy rendszeresen kiemelik a szépséged? Nem gondolod, hogy elvonja a figyelmet a teljesítményedről az, amikor a legszebb sportolónőként emlegetnek?
Nyilván örül az ember ennek valahol, jólesik, ugyanakkor kicsit nevetségesnek is tartom, hogy manapság ez ennyire nagy hangsúlyt kap, és ilyen mértékben került a középpontba. Túl sok minden szól arról, ki hogy néz ki, valójában pedig én ezért nem tettem semmit, a másik oldalon pedig ott van valami, amiért rengeteget dolgozom. 20 éve úszom, heti 10 edzésem van, napi 6-7 órát töltök az uszodában, és ha az olimpián „csak” 7. vagyok, akkor az a konklúzió, hogy sebaj, hiszen úgy nézek ki, ahogy. Nekem ez a helyezés sokkal nagyobb érték, mint a külsőm.
Fotó: PanamyÉrezted valaha, hogy kimaradtak pótolhatatlan dolgok az életedből a sportkarrieredből fakadóan?
Úgy gondolom, hogy én csak nyertem az úszásból. Sok barátom lemorzsolódott az évek alatt, de az igazán közeli és szoros kapcsolatok megmaradtak, annak ellenére, hogy nem mindig tudtam rájuk annyi időt szakítani, amennyit szerettem volna. Sokat utaztam, sok emberrel megismerkedtem az úszásnak hála, szeretek inkább erre fókuszálni, hogy mi mindent kaptam a sporttól. 28 évesen a mai napig ezzel foglalkozom, ezt nagy ajándékként élem meg.
Több interjúban elmondtad, nem tudod még, mi lesz, ha egyszer befejezed az úszást.
Szeretnék majd találni valamit, ami ugyanúgy ki tudja majd tölteni az életem, mint most az úszás. Nem időben, hanem érzésben. Ezt nehéz lesz megtalálni, hiszen 8 éves korom óta nem csinálok mást, csak úszom. Majd meglátjuk.
Ha 5-10 éves távlatokban gondolkodunk, milyen álmaid, céljaid vannak?
Ez nagyon sok idő! (mosolyog) Szeretnék majd gyerekeket és paradicsomokat palántázni a kertben!
