Idén ünnepli 30. Születésnapját az erasmus+ program, amelynek köszönhetően nagyjából négymillió polgár vehet részt az eu különböző oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramjaiban a 2014-2020 közötti időszakban. Közülük kétmillió egyetemi hallgató, akik alap- vagy mesterképzésük részeként tölthetnek el egy-két szemesztert egy másik európai ország egyetemén. Tavaly én is megtapasztalhattam a cserediákléttel járó izgalmakat és viszontagságokat.
Számomra egy pillanatig sem volt kérdés, hogy szeretnék-e az Erasmus+ keretein belül külföldön tanulni. Meg voltam győződve róla (ezzel utólag már nem értek egyet), hogy anglisztikás diplomám akkor ér majd igazán valamit, ha legalább egy szemesztert Angliában töltök. Így történt, hogy tavaly az őszi félévre, majdnem négy teljes hónapra az észak-angliai Leedsbe költöztem. Sokan félnek maguk mögött hagyni kényelmes itthoni életüket, és már csak a külföldre költözés gondolatától is megrettennek – nekik különösképp ajánlom a cserediákprogramot. Az új környezet és az egyedüllét mindenkit kirángat a komfortzónájából, megtanít függetlennek lenni, öntudatra ébreszt, megváltoztat és önbizalmat ad.
Felfedeztem
Ez persze közel sem jelenti azt, hogy az Erasmus-kaland minden pillanata móka és kacagás. Külföldön, ismeretlen környezetben megszámlálhatatlan inger ér, amelyekkel van, hogy nehéz megbirkózni, ahogy az idegen kultúra és az új társaság sem könnyíti meg feltétlenül a helyzetet. Úgy gondolom, minden huzamosabb idő alatt, amit külföldön tölt az ember, vannak napok, amikor reménytelenül elveszettnek és magányosnak érzi magát – ahogy mondani szokás, egyszer fent, egyszer lent. Leedsi tartózkodásom elején én sem tudtam volna elképzelni, hogy pár hónappal később, ha erre az esős országra gondolok, majd melegséggel fog eltölteni.
Otthonra találtam
Minden erasmusos diáknál eljön az a pont, amikor ezek az új ingerek már nem ijesztőek, hanem izgalmasak, majd ismerősek lesznek, végül pedig otthonossá válik minden. Hiába vagy egyedül a nagyvilágban, régóta ismert arcok, helyek, hangok és illatok nélkül, biztonságban érzed magad, miközben olyan emberekkel vagy körülvéve, akiket néhány hete ismersz, olyan utcákon sétálsz, amiken még mindig eltévedsz, olyan ételeket eszel, amiket képtelen vagy megszokni, de mégis, otthon vagy, hiszen ez a szó is új fogalmat nyer: többé már nem egy helyet jelent, hanem egy érzést.
Patriótává váltam
Érdekes volt megtapasztalnom, hogy külföldön a magyarságtudatom felerősödött. Küldetésemnek éreztem, hogy igazi patriótaként helyre rakjam a nemzetközi diákok Magyarországról alkotott, gyakorta téves képét, hogy megismertessem velük a magyar kultúrát. Pozitív csalódás volt, hogy nem csak az „Erasmusok”, de brit szaktársaim és tanáraim is nyitottak voltak, hogy az ő szkepticizmusukkal és az én elfogultságommal megdöntsük a sztereotípiáikat.
Nem vagyok turista
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az Erasmus+ olyan lehetőséget kínál, amelyhez hasonló ritkán akad az ember életében: egy idegen kultúrát nem kívülálló turistaként, hanem „belülről” ismerhetsz meg. Betekintést nyerhetsz az oktatási rendszerükbe, az emberek mindennapjaiba, nemzeti hagyományaikba, lényegében az ország bármelyik részébe, ami érdekel. Egyfelől fontos, másrészt viszont lényegtelen, hogy hova utazol. Természetesen megvannak a preferált helyek, ahol szívesen eltöltenél néhány hónapot nyelvgyakorlás, vagy bakancslistás szempontok miatt, szinte biztos, hogy mindenhol megtalálod majd a helyed, és azon kapod magad, hogy ennél inspirálóbb környezetet keresve sem találtál volna.
Útravalóként egy jó tanáccsal szolgálhatok: éld meg a kalandod minden percét! A honvággyal telítetteket ugyanannyira, mint a nevetéstől hangosakat, hiszen csak így mondhatod el hazaérkezvén: „Ez volt életem egyik legnagyobb élménye!”
