Csak azért, mert Valentin-nap van, még nem feltétlenül talál el ma mindannyiunkat Cupido nyila. Gyakran előfordulhat, hogy egy randin azért imádkozunk magunkban, hogy végre véget érjen a találkozó. Sok emberrel történt már hasonló, többek között velünk is. A FUNZINE csapatának bátor lánytagjai bevállalták, hogy megosszák leggázabb tinderes történeteiket. Íme!
Reni – Account Manager
Csak négy napja regisztráltam a Tinderre, úgyhogy nagyon friss élményekről számolhatok be. Ezelőtt nagyon végletes véleményeket hallottam róla: egyik ismerősöm itt találta meg az élete szerelmét, egy másik barátom szerint itt mindenki csak félórás kalandokat keres.
Az biztos, hogy sok minden múlik a profilodon: ha provokatív képet raksz ki magadról, ami keveset bíz a fantáziára, valószínűleg olyan emberek tetszését fogod elnyerni, akik tényleg csak kalandra vágynak. Én azt gondolom, ha kitartóan keresgélünk, biztosan találunk olyan embert, aki megfelel az igényeinknek.
Petra – Project Manager
Az egyik legmókásabb Tinder-ismerkedésem egy olyan sráchoz fűződik, akivel kétszer találkoztam. Már az első randinktól sem voltam elájulva, de gondoltam, a második biztosan jobban sikerül. Tévedtem.
Azt beszéltük meg, hogy második találkozásunkkor megnézünk egy filmet. Amikor azt akarta, hogy a Borároson találkozzunk, megkérdeztem, melyik moziba megyünk, mert egyet sem ismertem a közelben.
„Ki mondta, hogy mozizunk? Megyünk hozzám, Csepelre, filmezni!”
– válaszolta a srác határozottan.
Ekkor úgy éreztem, inkább nem kellene erőltetni a második találkozót.
„Miért? Ha borozni hívtalak volna, még megértenélek, mert akkor sokkal egyértelműbben utaltam volna arra, hogy mit akarok csinálni. De most tényleg csak filmezni fogunk”
– erősködött a fiú, de azóta sem találkoztam vele.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az igaz szerelemet is megtalálhatjuk a Tinderen, én is sikerrel jártam, és boldog párkapcsolatban élek.
Ági – Account Manager
Azért próbáltam ki a Tindert, mert annyian beszéltek már róla, hogy kíváncsivá tett, hogy vajon mit tud, de nem indultam túl nagy elvárásokkal a történetnek.
Egyszer egy fiúval ebédeltem, aki a fizetésnél elbizonytalanodott, mert nem tudta, hogy a Tinder-randik alkalmával kinek is illene fizetnie. Nem akartam kínos helyzetbe hozni, ezért előzékenyen kifizettem a saját részemet, majd ő is kifizette a rá eső részt – étkezési utalványokkal.
Később derült ki, hogy az egyik kolléganőm is randizott vele, és bizony, az illető srác ekkor sem tudta, mit illik és mit nem, és a barátnőm állta a cech rá eső részét.
Kriszta – Ügyvezető igazgató
Két alkalommal használtam a Tindert. Első alkalommal egyből be is zártam az alkalmazást, mert „no way” kategóriának éreztem az egész szituációt. Második alkalommal már sokkal nyitottabban álltam hozzá, és sokkal pozitívabb tapasztalatokat is szereztem. Körülbelül két hete ismerkedtem egy sráccal, amikor kiderült, hogy a vezetéknevét még nem is tudtam. Amikor megkérdeztem, nagyon ismerősen csengett, de nem tudtam, miért. Nem sokkal ezután jöttem rá, hogy a legelső szerelmem bátyjával sikerült összeismerkednem. Mikor ezt elmondtam neki, nagyon jót mosolyogtunk a nagy döbbenet után.
Cinti – Főszerkesztő
A félresikerült Tinder-randijaimból egy Bűn és bűnhődés hosszúságú könyv már gond nélkül kijönne, így nehéz kiválasztanom a legbénább történetet. Mindenképpen dobogós az a randi, amikor a srác a lakásától öt percre lévő borbárba szervezte a randit. Ezt büszkén el is mesélte, majd rendelt magának egy velős pirítóst hagymával. A találkozó végül 3 órásra nyúlt, úgy tűnt, hogy kölcsönös a szimpátia, ő ajánlotta többször, hogy maradjunk még. A beszélgetés végén azonban felvilágosított, hogy kedves lány vagyok, de nincs meg az a plusz bennem, amit keres. Ezután elkért tőlem 1500 forintot az elfogyasztott két teámért, majd közölte, hogy azért örült a találkozásnak, és faképnél hagyott.
